fishingeverywhere

A cím nem véletlenül van tele kérdőjelekkel. Bennem is van rengeteg ezután a hétvége után. Azt biztosan megfogadtam, hogy többet május 1-én nem megyek horgászni, hacsak a világ végén nem találok vmi igazán eldugott helyet. Nem úgy sikerült ez a hétvégém, ahogy elterveztem, és bár fogtam halat, nem akkorákat, mint szerettem volna. Tudom nem lehet mindig nagy halat fogni, de azért mégis jó lenne... :D Azt talán már írtam, hogy már jó 25 éve járok a Körösök vidékére és a helyzet évről-évre rosszabb. Írom ezt úgy, hogy még mindig lehet halat fogni, de ez már meg sem közelíti akár a 15-16 évvel ezelőtti halbőséget. Amikor pl.: Roli haverom meghívott magukhoz és a Farkas-kanyarban két nap alatt megszámlálhatatlan csukát-sügeret fogtunk és a mederből nappal nehéz támolygóval még egy 2,5 kilós süllő is beugrott. Nekem az utolsó halam egy méter körüli csuka volt, amivel sportoltam vagy tíz percet, mikor a végén a köveken elvágta a monofilt. És nem egész nap horgásztunk, mert bizony esténként ment a buli, másnap fel is kellett ébredni, délután rá is kellett pihenni az estére, szóval nem volt intenzív peca, mégis rengeteg halat fogtunk... Na de lássuk mi volt hétvégén!

Csütörtök este dunai pecával indítottam, hátha a dévérek még nem ívtak le. Szerintem lekéstem, aztán lehet csak a hidegfront megállította őket. Mindenesetre a szélvízben találtam fél centis ivadékokat. Hemzsegtek a kishalak, de egy balinrablást sem láttam, totál süket volt a víz. A helyről csak annyit, hogy talán már tíz éve is horgászom, bizonyos vízállásnál nagyon adja a halat (süllő, balin, csuka, harcsa jött már innen) és szinte csak a jobbakat. (50+-os süllők, csukák, balinok méter fölötti harcsák) Ami különlegessége, hogy soha nem találkoztam még itt senkivel, mert iszonyat nehéz eljutni odáig. Erre csütörtök este egyszer csak hallom, hogy kettővel utánam lévő "beállónál" suhan egy bot. Egy világ omlott össze bennem. Sajnos ezt is lehet elfelejteni. Ugyan az utóbbi két-három évben már nem adta úgy a halat (korábban jó vízállásnál MINDEN pecából fogtam itt jó hala(ka)t) bizony mostanában háromszor-négyszer is ki kellett mennem, hogy fogjak egy süllőt (balin szinte mindig jön), de az, hogy nem jön szembe senki, hogy szinte csak az enyém volt a hely kárpótolt a betlikért. De egyre inkább azt látom, hogy már nem tudsz olyan messzire menni, nem tudsz olyan nehéz terepet kinézni,hogy ne találkozz vkivel. Nagyon sok az eszkimó és nagyon kevés a fóka. És ahogy írtam április elején évről-évre egyre többen és többen leszünk. Nem a helyet irigylem másoktól, mert már azt régen megtanultam, hogy amit két ember tud, az már nem titok többé (sajnos a saját bőrömön-többször), hanem azt az élményt, amit nekem a magányos peca jelent. Én tényleg azért megyek ki, hogy lehetőleg egydül pecázzam, ne kelljen senkivel beszélgetnem, mások hülyeségeit hallgatnom. Na és persze, hogy halat fogjak! De ez egyre nehezebb Magyarországon. Sajnos!

A pecára visszatérve: J-11-re volt egy belerántásom, szinte tuti balin, meg hajnal egy körül egy elég jó süllőm. A vadiúj előző nap bontott csalit ütötte meg, lavórnyi burvány maradt utána, meg a két fognyom és egy kétcentis karcolás a lakkozásban ahogy kirántottam a szájából. Pedig jó süllő volt... :/

Hajnalban nem tudtam időben kelni, ezért hat körül értem ki a partra, de már egy másik helyre. Ez is töksüket volt... Itt jött a dilemma, hogy újra Duna este (csónakkal akartam megnézni egy új helyet), vagy Körös (a Balaton végül ugrott). Hazamentem aludtam kicsit, összeszedtem a cuccot és irány a Körös. Már útközben éreztem, hogy nem lesz vmi jó peca, mert útközben a 44-esen kiugrott elém egy őz. Épphogy félretudtam rántani a kormányt félig leszaladva az útról, így csak a hátsó ajtót fejelte meg. A visszapillantóból láttam, hogy egy tripla leszúrt rittbergerrel érkezett az árokba, na mondom ennek annyi. De felállt és elment!!! A kocsin egy pofás horpadás mutatja, hol találta telibe. Na innentől ez egy 50 ezres peca lett, szóval mehettem volna a Póra is... :D Mint mindig most is a holtágon kezdtem és az örök program: találok-e harcsát? Persze nem, de a villantót kétszer is megütötte vmi szinte ugyanazon a helyen: tuti süllő. Gumihal föl! Találtam egy kb. 3x3-as gödröt abban ültek. Második dobásra leverte egy 30 cm körüli. Szinte minden dobásra volt kapás, nemsokára jött egy kisebb, aztán két szép köves egymás után, úgyhogy ott is hagytam a helyet, mert sejtettem, hogy nem lesz benne jobb süllő, meg a kövesek is ott voltak, így nem akartam basztatni őket. Irány az élő!

Na itt aztán kijött, hogy május elseje van. A szokásos helyemen szoktam néha pecással találkozni, de egy szezonban talán egyszer. Most tizenkét pecás fordult meg estig mellettem... És amiért utálok másokkal horgászni: mindegyik pofázik, nyomja a hülyeségét én meg bólogatok, hümmögök, csak hagyjon már békén! Az egyik elárulta nekem, hogy itt ám van harcsa. Tényleg? Köszi! :D A másik fél éve perget (bocs dropshotozik!!!) és bizony tavaly volt egy olyan de olyan kalandja!!! Találtak egy kubikot ami tömve volt csukával! 20 cm-esekkel! És képzeljem el, amikor minden dobásra kapás van! Mondtam, hogy elképzeltem. És miközben beszélgettem velük, rájöttem hogy itt hiába törlik el a halászatot, itt nem lesz változás. Mert mindent visznek, mint a LolaT! :( 20 évvel ezelőtt méretes halakból tudtál rengeteget fogni, most már nincs esélye megnőni a halnak. Ez sajnos a hétvégi fogásaimon is megmutatkozott. És azok sírnak a legjobban, akik tehetnek róla. A kedvenc sztorim az volt, amikor elmesélték, hogy tavaly lett volna egy közös halőr-rendőr ellenőrzés, de már egy héttel előtte tudta mindenki, a rapsicok ki sem mentek a vízre. Az egyik társaság Gyomáról jött odáig, mert náluk nincs már süllő. A másik a Tiszáról. Esélye sincs a halaknak... Vagy két éve az egyik holtágon megfogtak egy szegedi rapsicbandát pár mázsa hallal. Már a 3.-4. körük volt, Szegeden már nem jutott nekik hely, vagy hal, ezért eljöttek vagy 100 km-t.

Volt egy hármas társaság, lejöttek és elkezdték szórni a vizet. 2 mellém állt, egy kb. 100 méterrel odébb, mint kiderült később ő volt Béla. Szigorúan merőlegesen dobáltak uv sárga tvinyóval és nehéz kanállal. Leültem, mert felesleges volt horgászni, úgy szétbaszták a vizet... Aztán a mellettem lévő elkezdett kotorászni a diszperzites vödörben, majd elrikkantotta magát: Béla! Nem kell a szemüveged? Sírtam a röhögéstől... :D Estig én meg egy csávó maradtunk. Balin-harcsa egyáltalán nem mozgott, ám egyszer csak spriccelnek a kishalak, ssr fel! Elsőre leveri megint egy 30 cmes. Majd pár dobás még egy. A csávó látja, elkezd pont elém dobálni. Nem tudom mivel dobált, de mintha egy féltéglát baszott volna be a vízbe mindig. Mondtam neki, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha nem elém dobálna. Halat már nem kellett többet fognom aznap este.

Másnap reggel fél négyes kelés. Esik az eső, balin-harcsa egyáltalán nem mozog. 9-es ssr fel, hátha ez majd szelektál, de nem. Pár dobás és leveri egy... 30-as süllő. :/ A busákon kívül semmi sem mozog. 3-szor is nekiindulnak, úgy 20-30 darab, látszólag minden ok nélkül, lehet hogy harcsa mozgott alattuk. Úgy 2-5 kilósak lehettek. De mint tudjuk a busa nem szaporodik a természetes vizeinkben. Oh wait! Akkor honnan jönnek a kétkilósok? Összezavarodtam... :D

6-ig dobálok, aztán átmentem egy holtágra, ahol régen úszóval szép 40-50 cmes süllőket fogtam. Ki nem találjátok mit jött! Két kisebb süllő és egy szép köves. Na ennyi! Indulok haza. Még eszem egy harcsahalászlevet, aztán start! Az összes süllőt elcseréltem volna azért az egy dunaiért!

Amíg volt egy nyugodt fél órám lefilmeztem egy őzet, ami átúszott a Körösön. Éppen a köveken pihentem az előző estét, mikor elindult. Barna felső és zöld nadrág volt rajtam és nem vett észre. Kb. 10 méterre mászott ki tőlem a partra, majd nyugodtan elment. Aztán még megjárta 2x ezt a távot a nap folyamán.