fishingeverywhere

Felkeltem háromkor, bár ne tettem volna... A szél, nemhogy csillapodott volna, még fokozódott is. A kikötő kijelzőjén mikor elmentem aludni 8,9-es szelet mutatott, reggel, mikor felkeltem 10,9-est. Érezhető volt a különbség, bár utánanézve hány km/h-át jelent ez, kicsit sokalltam. Bár az biztos, hogy a mólókaron majd letépte a fejemet a szél. Horgászni nem lehetett, mert a hullámok átcsaptak a mólón. Csukázni sem lehetett, mert már minden zavaros volt. Ilyen ez a popszakma. Amit ma megfoghatsz, ne halaszd holnapra! :D Na de ott tartottam, h csér.

Jár az agyam h mi a francot fogok csinálni, mert halat nem fogok fogni az tuti. Közben beszédbe elegyedek egy sráccal, szintén perget, együtt sétálunk át a külső mólókarra, hátha a balinok ott mozognak, vagy megtalálom a sneciket. Persze nem és az északi parton közben megy le a nap

Szóval sietni kellene, mert ha 5-10 percen belül nem találom ki, h mit dobjak és hol, akkor a legjobb időszakról lecsúszok... :/ és akkor szemet szúr egy küszvágó csér, ami egy- másfél méterre a víz felett a kövezés és a víz határán vitorlázik és néha le-lecsap. Mit csinál ez? Kicsit lehajolok és mivel szemből jön a fény kvázi bele tudok nézni a méretes hullámokba. Tele van snecivel... Szóval a csér nem csinál mást , mint küszt vág. :D egyszerű dolog ez a természet... Azt használta ki, h a snecik minden energiáját lekötotte az, h a hullámok ne rakják ki őket a kövezésre. Na de ha egy égi ragadozónak jó ez, akkor a süllőknek miért ne lehetne ez jó? Ok, teszteljük! De mit dobjak? Friskyre esik a választás, talán ebben a nagy "zajban" az intenzív veretés jobb lesz. Beállok a kőre és azt a tíz métert dobom, amit a csér bejár. Mondjuk nem is tudok mást, mert jobbról-balról pontyozók. És első dobásra rávágás. He-he! Tényleg ott állnak alattuk! Másodikra meg kicsapok egy makettet.

Közben átnézek a másik mólókarra. Ott 4 csér űzi ugyanezt és teljesen üres. Na most mi legyen? Utálok beszorítva egymás hegyén-hátán pecázni, így otthagyom a tutit, még úgy is, h legalább 5 percet bukom a legjobb időből míg átérek. Futólépés. Odaérek és az első, amit szemet szúr a cséreken kívül 8 kacsa 2 nm-en egy kis öbölszerűségben. Na ezek sem a moszatot legelik! Közben kisebb fröccsenéseket veszek észre a hullámok közt és minden ilyenre rástartol egy kacsa. Pont eléjük dobok és elsőre leveri egy 40-es forma. Ennyire egyszerű dolog ez! :)

Sosem pecáztam tengeren, de így képzelem el. A cipőm elázik a felcsapó víztől, de nem érdekel most. A következő negyedórában van 3 rávágásom, ezen kívül akasztok még 3 halat, amit levernek a hullámok és csak egy darab kissüllő jön még ki.

A háttérben a pár sötét folt a vízen a kacsákat jelöli... :D

Aztán a kacsák egyszer csak fogják magukat és elúsznak. Ajjaj! Ez nem tetszik... Ééés onnantól elvágták. Próbálkozom még háromnegyed órát, de that's all folks!

Ez az idei első balatoni pecám sztorija. Most már bejártam idén mind a négy nagy vizet és igazán nem panaszkodhatom. Sehol sem maradtam kopasz :D viszont! Tegnap néztem, tavaly június 30-án fogtam meg a tavalyi 10. harcsámat, idén meg még egy sincs... Volt ugyan pár, de mind elment. Szóval a jövő héten megpróbálok szépíteni. Remélem lesz miről írnom ;)