2016 Május 15.

És tényleg. Most három peca történetét írom le egybesűrítve. Főleg azért, mert az első kettőn nem sok történt, na de a harmadikon! Bár minden peca ilyen lenne! Amikor elkezdtem csinálni a blogot írtam, hogy minden pecáról beszámolok így vagy úgy, nem szeretném azt a látszatot kelteni, mint sokan, hogy mindig fogok. Szóval az előző bejegyzés óta háromszor voltam a Dunán. Én vagyok a legjobb kontraindikátor. Ha valaki pecázni akar menni, csak kérdezze meg én megyek-e, mert ha igen, akkor készülhet felhőszakadásra, szélviharra, tornádóra, jégesőre szóval  égszakadás-földindulásra. Az első alkalom hirtelen elhatározásra történt. Jött fel a víz, a dévérek ívás előtt álltak, egy életem-egy halálom nézzük meg, hátha ívnak. Megérkezés, égszakadás, autóban gubbasztás, aztán pecázás, aztán elázás, hevesen káromkodás, szélvihartól fejfájás egy csoffadt balin által a betlizéstől megmentés. Megköszöntem, h megmentett a betlitől, aztán go. Szóval a dévérek még csak a pettingnél tartottak vhol, de nem ott ahol én kerestem őket. Természetesen aztán hétvégén kapom a híreket mindenhonnan, hogy ívik a dévér. Amikor nem tudok menni. Háááát ennyi.

A következő alkalommal egy olyan helyre mentem, ahol egybefüggő fűzfagyökérzet van a parton vagy 100 méteren keresztül, gondoltam hátha lesz rajta vmi. Nem volt rajta semmi. Azaz volt. Egy mobiltelefon. Pont azt néztem, hogy valaki megcsúszott a parton, bele a vízbe (Áradás után ezért közlekedem mindig extra óvatosan a parton, mert a visszamaradt iszap csúszik, mint a jég ;)) mikor megláttam közvetlenül a víz szélénél egy mobiltelefont. Két dolog miatt is szerencséje volt. Az egyik, hogy még működött, így az egyik számot felhívtam a híváslistájából és másnap már vissza is adtam a tulajnak. A másik pedig, hogy kis idő múlva leszakadt az ég, így valószínűleg a teló tönkrement volna. Az eső előtt volt még egy balinkapásom wtd-re, de nem akadt én meg balra el...

Ezek után jött a harmadik pecám. Lehet feltűnt, hogy talpas-parti pecás lettem átmenetileg. Ennek az az oka, hogy se a dunai csónakunk, se a balatoni nincs még vízen. Így addig marad a part. Milán ugyan felajánlotta, hogy menjek ki vele, (ezúton is köszönöm a lehetőséget!) egy ideig hajlottam is rá, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem pecáztam, de régóta szerettem volna. Ha a csónak vízen lesz, akkor úgyse lesz rá alkalom. Nem volt kérdés, hogy nagy szívás lesz a kijutás, de pont azért is szerettem volna elmenni oda, mert utálom a tömeget. Már-már nevetséges, ami a Budapest környéki helyeken megy, én meg attól agyfaszt kapok, ha valaki aki nem a haverom, ráál a nyakamra dobálni, és még faszságokat is beszél. Lehet kicsit antiszociális lettem az évek során. :D A vízállás jónak ígérkezett, végre az áradás elején tudok pecázni.

A kijutás aztán annál is nagyobb szívás volt, mint gondoltam. Gyakorlatilag egy dzsungelen kellett átvágnom. Mivel az érkező front és eső miatt kellett a meleg ruha és az esőkabát, így teljes menetfelszerelésben nyomtam a 22 fokban. Mire kiértem még ott is folyt a víz rólam, ahol nem szerettem volna, fogytam két kilót és vattát köptem. Az is nyilvánvaló lett, ha maradok sötétedésig, akkor reggelig kell maradnom, mert éjszaka nem találtam volna ki. Közben meg gyűltek a felhők megint, szóval vagy kimegyek szürkületben és beáldozom az éjszakai pecát, vagy maradok, de akkor keserves időm lesz reggelig. Nem volt kérdéses melyiket választottam.

Mondjuk a választásban segített, hogy rövid körbenézés után eldöntve, hogy hol pecázom, még világosban jött az első halam. De milyen szép! Kicsit balinozgattam, de nem mutatták magukat, így gondoltam dobjuk a süllős cuccokat. Ssr-9 fel, beejtettem a megfelelő helyre, elindítom, BAMMM! Mint a mesében. Tudjátok, pecázol, és amikor úgy érzed, hogy belelátsz a vízbe: ha hal lennék én biztos itt állnék, ha csuka lennék, akkor ebben a nádnyiladékban laknék, stb. Mondjuk 100-ból 99-szer nem ott lakik, vagy csak nem eszi meg, amit dobunk, de most igen. Egyből fékre húz, pedig keményre van állítva mint mindig. Na ez jó hal lesz! De mi? Balin? Nemnem. Már rázza a fejét. Süllő! Na csak ki ne rázd! Tolom le a spiccet, vízközt terelgetem, még kétszer kitör, aztán meglátom. Idei első dunai süllőnek elég erős kezdés :D Biztos, hogy négy feletti. Gyorsan dűlőre viszem a dolgot, jól akadt a wobbler. Gyönyörködöm benne, csinálok pár fotót, aztán teszem is vissza. Nem mértem, de 70 plussz, vhol 4 és 5 kiló között. Ugyan ma konyhára is akartam horgászni, de nem kérdés, hogy egy ilyen halat nem filézünk!

Megnyugszom. Mostanában kevés jó dolog történt velem, emiatt is rossz, hogy keveset pecáztam. Még ha semmit sem fogok, akkor is könnyebb utána szembenézni a problémákkal. Kitisztul az ember feje. Úgy látszik a Duna is érzi mikor kell adni. Pont ezért vissza is adtam. Ez így fair.

Innentől minden csak ráadás lesz ezen a napon. És jönnek is a bónuszhalak. Sok szót már nem akarok vesztegetni rájuk, pedig más pecákon ők lennének a nap sztárjai, de itt csak másodhegedűs szerep jutott nekik. Sokáig semmi wobblerre, így gumihalra váltok. És mint annyiszor most is váltás után első dobásra jön egy gyönyörű süllő. 55 cm-re saccolom. (Otthon megmértem, mennyit csal a szemem. 2 cm-et. 53-as volt) Ő megy bilincsre. Szeretem a halat. Fogni is, elkészíteni is, enni is.

Ezután pihentem egy kicsit egy fa tövében, így a pálya is pihent legalább. 3 előtt újra nekiveselkedem, a pihentetett pálya egyből adja a halat egy másfeles képében. A sorrenden cserélhettek volna, nekem éppen elég lett volna ő is a konyhára. Gyorsan visszateszem.

Még egy kapásom van, de nem akad. Aztán ahogy elkezd derengeni gyorsan van két kisebb süllőm egymás után. Botspiccen kapta el mindkettő az ssr-t és mindkettő rosszul akad. Aztán már a fáradtság miatt elrontok egy nagyon jó halat. Épp hogy vizet fogott a csalim, mikor elakadást érzek. Mire végigfut rajtam, hogy ott nincs is kő, tessék bevágni, már késő. Még ráránt a fékre és távozik. Ilyen az, ha az ember majdnem 24 órája talpon van. A süllők itt befejezték a műszakot, megjött a balinváltás. De csak ütik a wobblert, van két kapásom, de nem akad. Aztán a harmadik odaragad. Szép, jó másfeles. Itt az idő, hogy távozzak. 3 óta szakadt az eső, már vágyom vmi száraz helyre. :)

Most ide vmi befejezést kellene írnom, hatalmas szavakat, hogy mekkora király peca volt, köszönöm Duna, stb. de úgy is tudjátok... ;)

Hasonló jókat!