Szerda reggel van és egy kocsma előtt várakozom.  Na nem azért, hogy a reggeli felesem bedobjam......mert az már megvolt :D  ...  persze aki ismer az tudja, hogy ez nem igaz.    Az engedély váltásnak választottam eme remek helyet, pedig volt más opció is, de az nem esett útba.  Ahogy megérkezett a tulaj és kiszolgálta gyorsan a helyi alkeszokat, én is megkaptam a magamét. Leérve a holtág partjára már nem érzem a kocsma bűzét. Csak a friss tavaszi levegő virág és víz illatú egyvelegét, amit mélyen belélegezve szinte azonnal átformál és megnyugtat.

Kicsit körbenézek, mert rég jártam erre. A kis lélekvesztőnek is keresni kell egy alkalmas vízre tételi helyet, hogy utána azzal folytassam a szemlét, aminek ezt a napot szántam.  Persze azért a bot is itt van, hátha úgy alakul....  és persze hogy úgy alakult :)
"Kihajózva" az első néhány erős evező csapás után megállok. Hagyom siklani a hajót és élvezem, élvezem a csendet, az első igazán meleg tavaszi napot amit kint tölthetek. Élvezem ahogy az orra finoman vágja a vizet, apró cseppeket hullajtva a víz tükörre.... ....  na nem ragozom :)
Haladni akarok, de a tetszetős helyeknek nem tudok ellen állni. Dobom őket csukára számítva, de a zavaros vízben csak a mélyebb, kicsit tisztább vizű nád öblöket keresem.  Nagy léptékben, az alaposság igénye nélkül veszem sorra azokat, és kora délutánra el is érem a holtág végét.  Még csak kapásom sem volt. A halakra utaló jeleket is csak pár napozó kárász, néhány komolyabb nád mozgás, és két balin rablás jelentette a közel 5 km-es szakaszon.
Visszafordulva a túloldalon folytatom. Főleg azért, hogy a másik pofám is vörösre égjen, :) meg a feltámadó szél ellen is az a védettebb. Leginkább csak nézelődöm, mintsem horgászom és ekkor veszem észre a két bakcsót, amint éppen felszáll a parton lévő fák gyökerétől a víz mellől.
Közelebb érve próbálok pár képet lőni, amikor meghallom a számunkra oly kedves hangot.  Kishalak locsognak valahol, de nem látom hirtelen. Furcsán, kicsit tompán jön a hang. Ekkor veszem észre a padmalyt, és benne a nyüzsgést.  A sok apró halat először küszöknek hiszem, bár korai lenne még...
... de közelebb érve látom, hogy kisebb  bodorkák vannak a gyökereknél pedig azt hittem, hogy ők meg már túl vannak rajta. Pont egy hónapja a tavon, a céges kecónál láttam őket gyülekezni. De az is igaz, hogy utána volt egy masszív lehűlés...
Végig csorgok az ígéretes rész előtt, és megszórom közben. Csak egy támolygóval, ami éppen fent volt.  Az első dobások eggyikére üt oda egy brutál szépet valami, és már rögtön érzem, hogy nem csuka.  Próbálom elhúzni a nádtól, de csak magam húzom be oda és fejjel nyomom el magam egy belógó fa ágtól is...  A rövid pórázon gyorsan emelek egy nagyot és a következő pillanatban már luftot csap a harcsa farka, miközben jól fel is tekeri magát a zsinorra.

Szerintem ő jobban meglepődött mint én, mert néhány kör után megadta magát és tátott szájjal jött a húzásomra. Annyira kínálkozott, hogy elsőre ráfogtam és persze ekkor olyat csapott, hogy majdnem beborított.  Egy nagyobb meg is tette volna, de ez a hat kiló körüli nem bírt velem.... :)
Annak ellenére, hogy jól szét csaptuk a helyet, kitartottam még egy darabig, de nem volt más. Tovább menve már direkt kerestem a hasonló helyeket, és pár száz méterre találtam még egyet, de csak egy ütésig jutottam.
Mennem kellett idő előtt, de péntek és szombat délután bepótoltam.  Még jobban erősödő ívás fogadott a hétvégén, és már időnként nagyobb testű halak is verik a nádat. Péntek délután 5-re értem ki és már az első dobás beadott egy 3-as körülit. Utána meg egy leakadt, ami  jobb lehetett. kb olyan mint a szerdai. Sötétedésig még három kisebb sikerült, amik között a legnagyobb lehetett talán szűk 4 kiló.
Szombaton du. is  5 körül kezdtem és fél 8-ig csak pár kapás volt. Dobtam mindent, gumit, wobblert, kanalat, de "csak" ütötték. Egy kisebb meg akadt, de a pofáján kívülről és le is maradt a felszínen.  Telt az idő és bár élveztem a pecát, már kezdtem lankadni amikor átálltam egy másik helyre. Itt néhány nád szigeten kezdődött gyenge ívás és ahogy fogytak a fények meghallottam rajta 1-2 izmosabb, harcsás cuppanást is. Pár béna dobás után az egyik elég jól sikerült. Két nád sziget között húztam amikor ütött egy jót, egy olyat, hogy majdnem beborultam.....már megint :D  És kezdődött a séta.  A könnyű kajakot úgy forgatta és húzogatta, hogy egy kicsit úgy éreztem a póráz rossz felén vagyok... :)
Érdekes volt, hogy a sötétedés beálltával szépen lassan csendesedett az ívás, és nem is volt már kapásom az ívóhelyek környékén sem ill. egy kicsi jött majdnem teljesen sötétben, de az is leverte magát a twinyóról.  Vakoskodva, némi nádtépdesést követően, már nem is erőltettem tovább.  Hallgattam inkább a szebbnél szebb süllőrablásokat és képzeletben már a májusi éjszakákon voltam...
A szerdai kiruccanásból végül elég jó pecák lettek és méltó befejezése ez a 8 kiló körüli, ami ekkora pocakkal, karcolhatta a tízet is...  Ha kitart a melegedés, akkor még visszanézek mindenképpen.

Görbüljön nektek is!!
Barna