Nekem szinte minden tavasszal a Körösön (is) kezdődik a tavaszi szezon. Általában már áprilisban teszek egy-két kört, ez idén elmaradt, májusban jutottam le először. A terv az volt, hogy viszem a kajakot és ha érdemes, akkor végigtolom az éjszakát, másnap pedig átmegyek csukázni a tavaly felfedezett holtágra. Természetesen ez megint nem úgy alakult, ahogy elterveztem, de valljuk be őszintén, ha már 10-ből 1 pecán azt  kapjuk, amit elképzelünk, az már igen jó arány... :D Nem vittem kis csalikat, szinte csak nagyobb wobblerekkel, felszíni csalikkal és kanalakkal készültem, de persze pár gumi mindig marad vmelyik dobozban. Ennek megfelelően két bivalyerős botot vittem csak, esélyt sem adtam annak, hogy elcsábuljak kisebb süllők-kövesek buzerálására.

Ez lehet hiba volt, mert a kedvenc helyemen egyre-másra ütögették a nagyobb csalikat. Előtúrtam egy kisebb tvisztert, annak meg első dobásra vitte a farkát egy csuka. Utána megint nagyobb gumikat tettem fel, ugyanúgy ütötték-vágták, de semmi.

Átálltam egy törésre, lehorgonyoztam és erőltettem a kanalakat, fogtam itt már harcsát, balint. Természetesen a mélyretörő wobblereimet otthonhagytam, így elég behatárolt volt a technika, amivel pecázhattam. Talán ha ötöt dobtam, amikor a fenék felett meglibbentett kanálra kaptam egy emberes ütést. Bevágtam és az erős cuccon nem is éreztem pár másodpercig semmit, majd mégis, de persze csak csörlőzés lett belőle. Egy pofás köves szó szerint benézte a kanalat. Amennyire lehetett próbáltam óvatosan megszabadítani a horogtól és útnak indítottam. Fun fact: a Körösön ez már a harmadik köves volt, amit fenék felett vezetett nagyobb kanállal fogtam. Ugyan egyre kevesebben használják már a kanalakat, de nekem gyakorlatilag mindent adott már: sügért, kövest, harcsát, süllőt, balint és persze csukát.

Aztán eljött az este és a folyamatosan fújó erős szél egyáltalán nem csillapodott. Ez természetesen nem szokott kedvezni a felszíni pecának, ezért odébbálltam, gondoltam megnézem a süllőket. Találtam is egy helyet, ahol mutatták magukat, kikötöttem és partról dobtam párat. Hamar jött is egy 45-ös forma egy 9-es ssr-re. Volt még pár koppintásom kisebb süllőktől, meg volt egy jó fékreccsentős rávágásom, de persze nem akadt. Kb. egy órát szántam ennek a helynek, majd elindultam a "bázis" felé, mert több kilométernyi evezés várt még rám.

Azt terveztem, hogy közben partozom hátha valahol megtalálom a halat. Aztán mintegy varázsütésre leállt a szél, és 15 perc alatt volt 3 kapásom, amiből kettő kijött. Az éjszakai felszíni kapás az igazi adrenalinbomba, nemhiába imádom ezt a módszert. Mind a 3 másféle kapás volt. Az első az ellentmondást nem tűrően ette meg a csalit. A második először rászívott, de nem akadt, megállítottam neki, majd 2-3 mp kihagyás után újra indítottam és kb 5 méter után agyonverte. A harmadik végül nem akadt, az a kajak mellett fél méterre bombázta be, volt is szívdobogás utána. :D Sajnos ott már nem lehetett trükközni, gyakorlatilag kikaptam a szájából. Szép 50 cm körüli balinok voltak a tettesek. Harcsák nem mozogtak, hogy miért az is kiderült. 4 helyen is, mélyen bent a padmalyban nagytestű halak ívtak.

Mivel lehet ilyenkor lezárni egy ilyen sztorit? Jó volt, de még messze nem az igazi... Ja és a másik holtág horgászhatatlanul zavaros volt, így a másnapi peca elmaradt. :)

Görbüljön!

Zs