Kétszer ugrottam le mostanában és a múlt vasárnap, öreg barátom is kijött velem. Újra....ugyanis már több mint egy éve nem hoztam vízpartra. A gyorsan romló hátsó végtagi bénulása miatt kíméltük. Mostanra viszont, mintha stagnálna az állapota ill. kezdi megszokni imbolygó farát...szegény. Némi gyakorlással leküzdötte bizonytalanságát és sikerült ki és beugrania a kocsiba, így óvatosan nekivágtunk... Hát mit ne mondjak, érintetlen vakondtúrás nem maradt a parton... :D
Csak mentem az orra után, mert egy új területet próbálgattam. A figyelmem azonban erősen megoszlott, mert mindenáron fürdeni akart és persze állandóan inni. Amit ha nem tesz meg úgy 10 percenként, én nem is tudom mi történne. :) A gyenge hátsó lábai miatt nem akartam kockáztatni egy közös úszkálást a 3 fokos vízben, ezért próbáltam a sarkában maradni. És mivel lassan olyan süket mint az ágyú, a vezényszavakat már rég hanyagolom. A kézjelekre jól reagál, ezért így is elboldogultunk..
A fagyos reggelt követően kicsit enyhült az idő, és napközben néha-néha a nap is előbújt. Samu a kezdeti lelkesedés után, gyorsan kifulladt. Ennek ellenére alig lehetett rávenni egy kis pihenésre... pedig ekkorra már a domik is mocorogtak, és velük is foglalkozni kellett...
Az első alkalom szebbjei...
Kora délután kezdett egyre zavarosabb lenni, de ez nem befolyásolta az étvágyukat. Bátrabban raktam fel a nagyobbacska csalikat is, így a korábban kelletlen csörgős darabok is fogtak... a sort egy szebb indította, viszont utána ezek sorra megtréfáltak. Hol leakadt 1-1 jobb, vagy csak nagy ütésekkel és villámgyors támadásaikkal provokálták a csalit a kiemelés előtt.
Ahogy haladtunk egyre kisebb lett a víz. A kezdeti egy-másfeles vizet felváltotta a fél-egy méteres. És arányosan csökkent a halak mérete is. Ezt a szakaszt úgy gondolom, hogy inkább a kisebbek uralták. Mintha ugyan azt fognám ki folyamatosan, olyan érzésem volt de ezek legalább jöttek szépen sorban, így cseppet sem unatkoztam. Jól éreztük magunkat és végre Samun is láttam azt a mély, átszellemült, boldogságot ami annyira sajátja fajtájának amikor a természetben van...
Sziasztok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Balán Attila 2019.03.05. 08:09:23
Barnabás.. 2019.03.05. 17:25:08
Mosoni Horgász 2019.03.07. 17:41:22
De nem marad el!!!
Barnabás.. 2019.03.07. 21:04:26
Mosoni Horgász 2019.03.08. 09:09:24
Holnap én is tervezek egy kis márna-menyus-harcsapróbát velük!