A kertkapun kilépve megcsípi az arcom a reggeli szél. Mi a fene..?... és morogva nézek a hőmérő higanyszálára, aminek a végét jó lent, a nulla felett 2 fokkal találom csak meg. Hát ennek fele sem tréfa, de a masszív zsírrétegnek hála, egy vékony polárban megkockáztatom...  Miközben lefelé caplatok a foltokban deres úton, eltűnődöm azon, hogy egy hete még a fűnyírás után majdnem megmártóztam az akkor még közel 20 fokos folyóban, most meg alig 14 fokot írnak a vízügy oldalán. A gőzölgő vizet elnézve és abban gyönyörködve csak arra tudok gondolni, hogy vajon a halak mit szólnak ehhez? 

 A víz áttetszősége némileg javult, de még mindig nem az igazi, plusz ez a hirtelen lehűlés, ...hát cseppet sem voltam derűlátó. Ennek ellenére meglepően aktívak voltak ezen a reggelen, és ha némi fázis késéssel is, de csak úgy cuppogtak, locsogtak a felszínen cikázó csali nyomában. Amit egyre lassabban tálalva, néhány kicsit követően végül egy szebbet is sikerült kimozdítani a parti susnyásból de miután 3x is nekiment, az egy helyben lebegőt szedte csak le... izgalmas volt végignézni a belassult akcióját.

A megszokott forgatókönyv alapján haladva a helyek között, a sok-sok akciót csak 3-4 megakasztott kisebb domi követte, így egyre gyakrabban került le a wtd és a helyére sok minden felkerült. A nekik valót azonban nem találtam meg így sem, ezért hát maradt a több és látványosabb kapásokat adó jó öreg "banán"...    A következő izgalmas esemény az volt amikor egy bedőlt fa ágai között vezetett csalit durrantotta le egy az elsőnél is szebb, de pár pumpa után az erős áramlásban forgolódva, leakadt. Nem sokkal ezután a fiaskó és pár idegőrlő oda-oda nyúlást követően egy füves part alól támadta be egy másik. Érdekes az volt, hogy a viszonylag mélyebb vízen a felszínen követte a csalit, de azt a sodrás elkapta és elvitte. Ezután az utolsó vélt helyén idegesen körözve még mindig a felszínhez közel kereste....  nem hagyhattam így szegényt és gyorsan visszadobtam neki, miután talán kettőt kellett pöccinteni rajta, hogy jól telibe verje... hát mit ne mondjak, parádés volt... : )  
És milyen furcsa kettősség is mert egyszer a sok óvatos érdeklődés, a következő pillanatban meg az ilyen mohó támadások...??

Visszaraktam és még egy lépést sem tettem mikor látom, hogy repülnek a kishalak dobáshatáron, egy fa árnyékában. Így hát repül a banán is.... oldalsó dobással és csak véletlen, de kacsázva ér vizet a legjobb helyen. A hosszú zsinóron már feszül is a folyás, ami húzza a csalit is ezért mielőtt beletekernék, párat belerántok, hogy életre keljen. Ekkor robban fel a víz és rögtön utána egy nagy szaltóval is elkápráztat a halam, aminek kilétében a nagy távolság miatt nem voltam biztos. Ahogy a laza zsinór miatti akadásban sem, és az erejét megérezve erősen reménykedtem, hogy nem akad le. Emelem, de csak a bot hajlik és tompa rúgásokkal védekezik ahogy végre közelebb pumpálom. Nagyon szeretném, hogy a régóta várt 50 vagy akár a 60 pluszos  domolykó legyen, de ahogy erre gondolok már látom ezüstös oldalát, a túl ezüstös oldalát...  persze csak egy egész kicsit vagyok csalódott hiszen egy gyönyörű, közel 3-as balint terelgetek... ami nem a hosszú, hanem a  vastag és széles alkatával hozza ezt a súlyt. Kicsit fura, de kemény hal volt...

 Mint már annyiszor, a reggeli csodának vége lett ahogy a fák koronájáig kúszott a nap. Pedig pont arra számítottam, hogy a hideg reggel után a naposabb órák lesznek a nyerők, de tök kuka lett minden. Így lassan, némi erdei kitérővel, de már igen korgó gyomorral masíroztam vissza Kingához, a kecóba...

 A kövi reggelen egy másik szakaszon próbálkoztam. Egymás után szinte soha nem zaklatom egy azon területet.  A különbség óriási volt, mert a domolykók szinte teljesen elvesztették az érdeklődésüket. 1 darab értékelhető és 2 kicsi kivételével, a tuti helyeken is csak pár nagyon gyenge akcióig jutottam.

Ezért arra a néhány, de legalább kettő.. :D balinra koncentráltam, ami a környék kishalait riogatta és nem is eredménytelenül, mert láthatóan étvágyuknál voltak...  szerencsémre! 

Ja, és külön öröm, hogy a nemrég ajándékba kapott Facskó Tomi féle wobblert is sikerült felavatni az egyikkel, de ha merítő megint nem lett volna nálam akkor ez a fotó sem készülhetett volna el, mert nagyon-nagyon vékonyan  akadt...

Tovább haladva, csendes vizek fogadnak és már a nap is magasan járt. Ezen felül, délben bográcsolás is tervben volt, ezért elindultam visszafelé. Útközben még egy hirtelen meggondolásból benéztem egy helyre, ahol rég nem horgásztam. Elvadult, mély és nagy fákkal szegélyezett rész, ahol még ilyenkor is árnyékban van a víz. Nem kevés dzsungelharc árán fedeztem fel három hód csapást ahonnan lehet dobni, és az egyikről elég gyorsan ki is jött egy balin.

  Hamar kiderült, hogy elég sok és jó halakat rejt ez a sejtelmes lassú, akadókkal tűzdelt, rövid terület. Márnát, balint, domolykót is lehetett látni itt-ott, de fogni ezután valahogy mégsem bírtam. Egyszerűen nem volt itt az ideje és nekem meg menni kellett. ( akár csak most a gép előtt ülve, mert későre jár, pedig lenne még az aznap esti etap, de azzal már nem untatnék senkit ... :D

Viszont tudom, hogy hol kezdek majd legközelebb amit már most nagyok várok, és remélhetőleg akkor épp nem lesz a reggel, fagyhatáron...

Görbüljön!

Sziasztok!!