Volt még azért egy csuka és egy leakadt harcsa is, azon a harcsára hangolt 3 dunai pecán, amit az elmúlt napokban kanyarintottam. A leakadt harcsa csütörtökön azért még úgy is szíven ütött, hogy akkor még élénken bennem volt a pár nappal korábban beeső, teljes hosszra 91 centis és 8 kiló körüli süllő élménye. Ami persze tilalomban elég felemás sikerélmény, de elkerülhetetlen 1-1 ilyen fogás egy kis esti wobblerezés alkalmával. Hiába a bivaly felszerelés ezeket már semmi nem zavarja. Ha kiáll zabálni a partközelbe, nem válogat... Mint ahogy a tegnap esti 85 centis 6-7 kiló közöttire becsült társa sem volt válogatós egy másik helyen, mert úgy varrta rá magát a tenyeres wobblerre, hogy megbillentem a vízben lévő kövön amin álltam, pedig elég jól be vagyok súlyozva.. :D Mindkettőt gyorsan vissza akartam engedni, ezért csak pár gyenge kép lett emlékbe..
...és igen, hogy ne csak unalmas halas képek legyenek : )
.... a gombákat sem hanyagolom azért, bár a halak könnyebben jönnek mostanában :D
Viszont ennek köszönhetően találkoztunk például szarvasokkal is a hétvégén és a szerencsének na meg a jó széliránynak köszönhetően, elég közel is kerülhettünk hozzájuk... bár kéne végre egy jó fényképező.
Amikor megérezni a szagukat, hallani zörgésüket, horkantásaikat, de még nem látni őket. Vagy pedig a fák takarásában a fehér hátsójuk villan fel időnként... és egyszer csak ott vannak előtted mert kiderül, hogy csak a csorda végét vettük észre, míg az eleje egy földhajlat takarásában volt... tök durva. Tényleg élmény egy ilyen találkozás.
Vissza a Dunára mert a csütörtök azért még megérdemel pár sort....
Bíztam a viharos időjárásban azért is nem bántam annyira, hogy a szerdára tervezett etap a meló miatt másnapra csúszott. Mint ahogy a parti kövek is ilyenkor eső után, de kiérve már nem érdekelt sem eső, sem szél, ami amúgy hirtelen el is állt az esővel és ekkor tűnt csak fel, hogy él a víz. Pont annyira, hogy minden reményem benne legyen az elkövetkező 2 órában, ami szükséges a halfogáshoz is .... tudjátok, amikor ""érzed". Kicsit megpihenve egy nagy kövön ülve, nézegetem a vizet. Szürkület eleje volt ekkor és minden tökéletes. A balinok már benne voltak a nagy zabálásban, míg a kő mellett egy-két kisebb süllő vágott rendet a vonuló sneci raj között. Csak néztem ezt a csendéletet...részben a tilalom miatt, másrészt egyszerűen nem akartam belerondítani ebbe az idilli állapotba... hülyeség? Lehet... talán ma (1-én) már nem ezt tenném :D Pár perc elteltével rájöttem, hogy még van annyi idő, hogy a közeli kis öböl sekély vizében dobjak párat, hátha egy kósza csuka kiállt ide a kishalak után ebben a fene nagy melegedésben. Felraktam abból a nálam lévő 5 wobblerből az egyiket amit a sekély vízben is ellehet húzni és megküldtem egy bedőlt fa irányába. A suhintás hangjára egy tolóhullám indult meg pár méterre így a következő dobás arrafelé landolt. Semmi...ezért a harmadikat kicsit beljebb, de a tolóhullám vélt irányába lendítettem. Félúton járt a wobbler úgy, hogy szinte kint volt a háta, mikor egy csukapofa jelent meg mögötte és egy határozott, de nem agresszív mozdulattal leszedte... meg sem lepett. Annyira benne volt a levegőben :D Szép volt... a gyomrában egy keszeg lehetett így ránézésre. Párat dobtam utána de semmi nem volt és mivel még sötétedés előtt beakartam állni a helyre, ezért inkább visszamentem az élőre. Egy jó darabig, egy ütést nem számítva nem volt semmi. Már kezdtem játszani a gondolattal, hogy átmegyek inkább gyorsan máshova mert az volt az eredeti terv, hogy 1 óra itt, majd 1 óra a másik részen és akkor pont időben hazaérek. Nem is ez a hülye kijárási hanem a másnapi meló miatt. Ezt mérlegeltem nagyban, mikor megjött a nagy bammm.. ami nem is volt akkora mert valószínű, hogy alulról szívott rá a harcsa, mert inkább elnehezedés volt. Nem adtam neki zsinórt, hogy ne ússzon az áramlásba és emelésre a 140 gr-os nagyon direkt bot tette is a dolgát. Pár helyben pumpa után már ütötte is a luftokat a felszínen amikor volt rá lehetőség mérlegelni a méreteit. Nem volt giga.. olyan 10-15 körülinek lőttem be magamban és már terveztem hogyan helyezkedjek majd a kivételnél, ami még azért messze volt.... mikor elszállt mellettem a wobbler. Kiakadt... simán kiakadt. Király volt... de azért pafff lettem kicsit : ) Persze a másik helyet hagytam inkább hátha jön másik, de nem jött. Nem szokott...
Végezetül pedig, a tegnap esti beeső sárkány...
Szép, szép.... de lehetne már bajszuk.. :D Mondta ezt valaki nemrég... Talán legközelebb már lesz, vagy legalább egy jó öreg szakállas süllő legyen... nektek is! : )
Sziasztok!
Barna
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mosoni Horgász 2021.05.01. 18:53:03
És igen, a tipikus vadszag. Amikor ülsz a bozótban mozdulatlanul, s egyre közelebb reccsennek az apró szaraz ágak, s megerzed a vadak szagát, de nem tudod, őz, szarvas vagy disznó, s hogy egymaga van, vagy csapatban...a leghangosabb a szívverés....