A kertkapun kilépve megcsípi az arcom a reggeli szél. Mi a fene..?... és morogva nézek a hőmérő higanyszálára, aminek a végét jó lent, a nulla felett 2 fokkal találom csak meg. Hát ennek fele sem tréfa, de a masszív zsírrétegnek hála, egy vékony polárban megkockáztatom... Miközben lefelé caplatok a…
Két óra van csak sötétedésig, ezért nem megyek most messzire. A kertek alatti ösvényen balra fordulva, és röviddel utána egy vadcsapáson folytatom utam. Még múltkor, paducozás közben néztem ki egy biztató részt. A szakadt part előtt jó forgó, felette meg sodró vizű zátony, gödrökkel és nagy kövekkel…