Nekem a Balaton a csukával egyenlő. Van olyan haverom, akinek a süllővel, de Ő régóta csónakból nyomja, szinte csak süllőzik. Nekem pedig sokáig nem állt rendelkezésre csónak, így partról horgásztam, ráadásul a távolság és egyéb okok miatt már régóta csak órák jutottak a balatoni pecából, akkor is inkább csak napközben. Így adta magát, hogy a csuka legyen a célhal. Az évek során pedig megtapasztaltam, hogy a Balaton csukaállománya hihetetlen erős, az átlagméret pedig jóval a magyar átlag fölött van. Már persze, ha az emberfia nem UL-ezik... Erről a módszerről és képviselőiről egyébként elég sarkos véleményem van, talán majd egyszer le is írom. Persze nálam játszik minden, süllő, köves, sügér, balin (harcsát még nem fogtam pergetve a Balatonon), de mint írtam már az első bejegyzésben fontos a hatékonyság a kevés peca miatt, tehát szeretem, ha a mennyiség és a minőség is megvan.

Tavaly amikor a Balaton felé vitt az utam mindig bent volt a cucc és mindig sikerélménnyel távoztam. A pár órás pecák alatt fogtam csukát, meg sügeret, az átlagméret jó 50-es volt, néha egy-két 60+-ossal. De a nagyok még nem jöttek. Az elmúlt 3 évben nem fogtam természetes vízen (zárt tavakból jött jó pár, az nem ugyanaz nálam) jó csukát (ez 80+, tudom máshol meterhecht, de ez Magyarország :), pedig előtte vagy a Dunáról, vagy a Körösről, vagy a Balatonról megvolt minden évben, szóval már nagyon ki voltam egy igazán jóra hegyezve. Tavaly "bevásároltam" magam egy csónak felébe, de időhiány miatt októberig egyszer sem voltam kint csónakkal. Szeptember közepétől már nagyon éreztem, hogy menni kell, a munka miatt nem tudtam, aztán eljött az október eleje, 2 nap szabadság és mint a mesében minden összejött. Letisztult víz, frontbetörés előtti időszak, szélcsend, el sem hittem, hogy ennyire klappoljon minden. Mert ez ugye úgy szokott lenni, hogy szabadság=fos körülmények, front hátán front, míg munka=ideális idő és ablakon kifelé bámulás, az Istenek átkozása, stb. Otthon jeleztem is, hogy ezalatt a két nap alatt meglesz az áhított csuka, csak figyeljenek. :D

 

Ahogy kell hajnalban kiértem, a windguru jelezte, hogy dél körül ér oda a front, akkor még van 5-6 órám! Kiálltam a kikötőből és kezdetét vette az a két nap, ami sajnos egy évben csak párszor adatik meg. Jobbra fordultam második dobás csuka. Nem nagy 50 körüli, de csuka. Hal nélkül már nem maradok. Aztán a következő dobásra megjött a túra legjobb hala egy 5,5-es.

Délig fogtam hatot, abból a legkisebb a legelső volt, de az 5,5-esen kívül jött még egy 4,20-as is, a többi 2-2,5-es volt. Mellette rengeteg sügér. Mikor láttam, hogy jönnek a villantó után, vagy odavert vmelyik a nagyobb kanálra, akkor csalicsere, egy helyről kiszedtem 5-10-et, aztán mentem tovább. Nem ők voltak a célhalak. Délben megjött a szél, odaért a front elkezdett esni az eső és mintha elvágták volna.

Dobáltam rendületlenül, de tudtam, hogy felesleges. Természetesen nem izgatott, mert ha vki a peca előtt azt mondja, hogy egész nap fogok 6-ot és ilyen átlagméretben, azonnal aláírtam volna, így az élettel tökéletesen elégedett horgászként azért még bóklásztam, horgászgattam, és már nem koncentráltam annyira. Talán pont ez volt a baj, mert másfél óra kapástalanság után megjött a "meterhecht"! A tiszta vízben messziről láttam, ahogy a csónakig kísérte a villantót, majd a csónak előtt pár méterrel kitátotta a száját, már készültem a rávágásra, de elfordult és mintha ott sem lett volna. Próbáltam mindennel kihozni újra, persze onnantól le sem szart semmit. Valahogy ez után a nap után nem éreztem fájdalmat... :D 8-9 kiló körül lehetett, megkoronázta volna a napomat, de van ilyen. Majd legközelebb!

Másnap izzítottam egy haveromat, aki régóta szeretett volna pergetve csukát fogni, gondoltam soha jobb alkalom. Voltak ugyan kétségeim, hogy lehet-e ez a nap ugyanolyan jó, mint az előző, de lehetett. Ugyanúgy hajnalban kimentünk, már kicsit jobb idő fogadott bennünket és hamar beindultak a csukák újra. Laci megkapta az egyik botomat felszerelve és belehúztunk. A nap mérlege 6 csuka neki, 14 nekem. Plusz a sügerek, plusz még egy másfeles balin és egy süllő este. :) Az átlagméret nem volt olyan jó, mint előző nap, sok volt a 45 körüli, de azért akadt 2,5-es és akadt egy 4-es is.

Sajnos ezután egy darabig nem tudtam elszakadni a munkától, vagy ha tudtam volna, akkor a szél és a zavaros víz akadályozta meg a pecát. Október vége felé tudtunk egy másik barátommal időpontot találni egy közös pecára a Balaton egy másik részén. A körülmények nem voltak ideálisak, zavaros volt a víz, így keresnünk kellett a tiszta részeket. 20 hallal zártuk a napot. Ebből nekem 6 csuka és 7 sügér míg neki 6 sügér és egy szép 2,5-es balin jött. Nekem volt még nyílt vízen gumihalra egy süllőm, de sajnos lemaradt. Ahogy bejött a hideg a kishalak is elhúztak a nád elől és már csak a kikötőkben sikerült egy-egy csukát kicsapnom, de emlékezetes október volt, az biztos!