""  Nem érem utol magam annak ellenére sem, hogy kevés a peca mostanában Sebaj...  majd ez is változik 1x és  addig is ha minimális tartalommal, de életben tartom az oldalt....  "  ;)

 Mire rendeződött a víz a telek környéki pályákon, dübörgött a tavasz hetek óta és már küszöb felett lebegett a tilalom is. Sőt ha nagyon szigorúan nézem akkor másfél olyan nap volt, amit szeretek. Szerencsére nem mindig kapjuk meg azt amit szeretnénk, mert elég egysíkú lenne... főleg a Pecás élete ... :D

Március végén azért már apadt és tisztult annyit, hogy lehetett csekkolni a helyeket. Bejárni a kedvenc részeket, hogy mi történt a több hónapos nagy vizek alatt. Persze az agyonszabályozott folyócska sok meglepetést nem tud okozni, csak néhány hódrágta fát és iszapkupacot pakolászik, meg épít és lebont pár kisebb sóderzátonyt...    Mikor a bokrok töve vízfelszín fölé került, akkor már érdemesnek láttam, hogy a bot is velem tartson mert nem csak egy wobbler szaggatás lesz a peca. A tilalmat megelőző utolsó előtti reggelen úgy döntöttem, hogy gyalog vágok neki a hat kilométeres folyószakasznak, hogy közben maximálisan átéljem a folyó reggeli ébredését. Az éjszaka utolsó órájától a madárdalos pirkadaton át, a verőfényes reggelig. Majd utána vissza a pecóba. Nem túl halas pálya, de mégis szeretem.  Horgászattal nem sok helyen akartam leragadni, hogy jusson idő a szakasz bejárására még mielőtt a túl magasra kúszó nap elűzi a kora reggel varázsát. Indult hát a séta.... Mire lassan kivilágosodott úgy véltem, hogy túl csendes a víz, még április közepéhez képest is. A kormoránok reggeliét sikerült megzavarni, de nem láttam a pár fős rajban, hogy bármelyik is sikerrel járt volna. Kicsit feljebb a folyón, egy gödörre azért rápróbálok hátha nem verték szét ezt a helyet. Csak néhány dobás..  semmi, de nem is műtöttem meg.... haladtam inkább feljebb. 

Egy zátonyosabb területen észre vettem, hogy egy fűcsomó mellett szét rebbennek a kishalak. Közelebb érve megcélzom azt a helyet, kicsit túldobva a sekély elvágót ahol sejteni lehet a komát. Némi úsztatás után megindítom, de még szinte csak bottal emelek kicsit, a hajtókart meg sem mozdítom még, mikor agyonüti...!  A pecás meg megörül....  szép hal volt. Hat óra körül járt az idő ekkor, és az ezt követő szűk 1 óra elég jól adta, a gyengébb szakaszhoz mérten. Még egy szebben kívül pár sztenderd domi kavarta a kedélyeket, amiket nem gyötörtem fotózással. Nagy kapásokkal támadva, vadul zabálva a crank-et. Jól ettek...   

7 után már nem nagyon tudtam megetetni őket és egy tilalmas, méret körüli balinnal befejeztem 8 óra körül ezt az etapot. Mivel majd egy órás séta várt még rám az áprilist meghazudtoló melegben. Viszont közben elhatároztam, hogy a tilalom előtti utolsó reggelt már komolyabban megtolom. 

Jóval halasabb szakaszon kezdtem másnap, és szinte egykupacban bezsákoltam egy tucat akciót... hát igen..  Nem sokat kellett trükközni, csak jókor lenni ott ahol hal is van.  Részletekbe nem tudnék már belemenni, de ha jól emlékszem 4 sztenderd és két jó domi után döntöttem úgy inkább, hogy megnézem a márnás helyet a közelben. Közben meg persze jött még 1-2 domesz :)  A márna csak úgy vakrepülés volt. Ha ott vannak lehet fogni néha, de nem láttam jelét sem.  Kis mélyretörővel a kapocsban tesztelgettem a jó részeket egy kanyar külső ívén, mikor a kis takony botot majd kitépi valami a kezemből és csak kapaszkodom a nyélbe az első pillanatokban.  Majd amikor megindul felfelé már tudom, hogy márna lesz...  hmmm.  kicsit aggódva gondoltam a hanyagul megkötött fc előkére és az ezer éves nanofilra, ....  de nem volt gond. Nem volt behemót, de a finom cejgon .... azért megmozgatott :D

Kicsit később és odébb, megjött a párja is. Két jó halam volt itt, de az egyik kabátos volt, a másik meg leakadt kézbevétel előtt nem sokkal, mert annyit bénáztam. Olyan áramlás volt, hogy nem bírtam ezzel a bottal behúzni. Ami meglett azzal már inkább lesétáltam egy langóval tűzdelt részre, hogy ki tudjam venni. Így persze jól szétcsaptam a pályát sajnos, pedig szerintem elég sok márna volt egy zátony mögötti gödörben. El is jöttem..

Este ...   nem akartam kimenni. Miért?  csak...  önmegtartóztatásból :D  persze olyan gyenge voltam ilyen árvizes időszak után, mint a vasárnapi sütistálca mellett. Ott sem bírok megállni a tucatnyinál sem....  így... lementem. Mentségemre csak a kertek alá, hogy ne keljen sokat bíbelődni a horogszabadítással.  Nem volt szerencsém, mert az a kevés is zabált...  :D

Szóval mint annyiszor, a tilalom előtti hajrá jól sikerült. Nyugodt szívvel és persze NAGY reményekkel pártoltam át a Dunára, ahol az enyhe idő miatt már április elejétől kísérletezgettem harcsa ügyben, de csak szűköltem....   és sorjáztam a betliket.  Majd májusban kicsit szépítettem...

A következő alkalommal  majd azért erről is mesélek.... 

Sziasztok!

Barna