Hétfőn úgy alakult, h az én kicsi virágszálam (szia Cuki! ;) az én egyetlen törzsolvasóm... :) kitalálta, h menjünk ki a szabadba, mert eléggé besokallt az irodában. Mostanában kifejezetten nyitott a horgászatra, mint rekreációs tevékenységre, így bedobtam neki is egy botot, aztán hajrá! Egy Bphez közeli részt céloztunk meg, ahol még sosem pecáztam, de messziről sokszor nézegettem. És mit ad Isten közelről még ígéretesebb volt... ennek a kis kiruccanásnak hála be is húztam a kötelező évi 1 dunai domolykómat. :)
De a peca úgy kezdődött, h az én egyetlenem első dobásra kicsapott egy pici domit. :D Na mondom: saját magam termelem ki a konkurenciát. :D
Össze kellett magam kapnom! Voltak rávágásaim, de egyik sem akadt, aztán az egyik dobás után valóságos rávágáscunamit kaptam. Egy bevontatás alatt 3 kapás a harmadik ragadt és egy kicsit nagyobb domolykógyerek pislogott az ugly horgán. Huhh! Kínos lett volna, ha nem fogok semmit :D Gondolom több hasonló nagyságú állhatott együtt és egymás elől akarták leszedni a csalit.
A hétfői két órába ez fért bele. A szürkületet már nem vártuk meg. Na de tegnap! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
