Tegnap Duna és a Dunán egy olyan hely, ahol már horgásztam és fogtam is harcsát. Már írtam, hogy felénk a kisvízzel eltűnnek a harcsák és július 1 után még sosem fogtam. Így a terv az volt, hogy én megyek a harcsák után. Pont arrafelé volt dolgom, így minden szóbajöhető csali és a cuccok élesítve reggel. Igyekeztem délután nagyon, mert volt egy olyan megérzésem, ha esznek a harcsák, akkor lehet, hogy már nappal rájuk találok, ebben a meleg vízben nagyon felgyorsulhatott az emésztésük és ilyenkor akár naponta többször is kajálhatnak és felborulhatott a menetrend. Bejött. Na és bassza meg innen kell újraírnom az egészet, mert elszállt a majdnem teljesen kész írás... :D Szóval újraírva... :/ Még bőven világosban értem ki. Mozgást nem nagyon lehetett látni pontyokon kívül, de azok akcióztak rendesen. Az elején nehezebb kanalakkal, mélyen járó wobblerekkel, gumihalakkal lentebb kerestem őket, de semmi. Így kipakoltam a repertoárt, amit dobálni akartam. Egyből egy 12 cm-es Salmo Perchez nyúltam, mert kellőképpen nagy, kellőképpen fent jön és kellőképpen intenzív a mozgása ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet.

 

Itt már viharvert állapotban. A hasi horgot hajnalban el kellett csípnem, mert a fáradtságtól észre sem vettem, hogy a nadrágomba akasztottam... :D

És ahogy az lenni szokott, amikor az ember a megfelelő csalit választja: szinte azonnal kapás! Pár méterre tőlem ütötte meg és egyáltalán nem volt ellenfél a savage gear MPP xh-nak és a 19-es powernek. Egy perc alatt már ki is emeltem. Végre harcsa... Már rámfért idén a sok lelépett hal után. Nem volt nagy, úgy 4 körülinek saccoltam.

Egy pár szót a fényképezésről. Mivel szinte mindig egyedül pecázom, ezért mindig csak kézbentartott halat fotózok. Bevizezem a kezem, kiveszem a halat, pár kép kézben, majd horog ki és megy is vissza. Nem teszem le, nem hagyom hogy törje magát. A balinnál ez különösen fontos, gondolom mindenki tapasztalta már, hogy ahogy leteszed, össze-vissza ugrál. Így az esetek nagyon nagy részében egyáltalán nem ugrál, nem töri magát. Még a nagyobbakat is igyekszem kopoltyúfogással kezelni. Nem centizek és nem nagyon mérem a súlyt sem. A szemmértékem elég jó, ha éppen kéznél van a grippem, akkor a nagyokat meg szoktam mérni. Természetesen én sem így kezdtem, de az évek során ez alakult ki nálam. Tuti nem a legjobb képek, de emlék van róla és a halnak is megadom az esélyt. Szóval jó képeket csak akkor fogtok látni, ha nem egyedül pecázom... :D

Na de vissza a pecára! Hogy milyen jó volt a csaliválasztás, azt bizonyította, hogy tíz perc múlva kaptam egy igazi kemény fékreccsentős rávágást, de nem akadt... <;>*{@&! Majd nagyjából egy óráig semmi. Ez pont arra volt jó, hogy a figyelmem elkalandozzon és természetesen mi más történhetett volna, minthogy beköszönt a BIG ONE. Ez a cucc elég brutál, és én egyébként is hajlamos vagyok a féket a lehető legkeményebbre állítani. Na most lassan vezettem a wobblert, mikor kaptam egy akkora rávágást, hogy majd kicsavarta a botot a kezemből, egyből fékvisitás, két kitörés és kiakadt... :( Tizenkilós harcsákig jutottam eddig  (18 körül lehetett a teteje), plusz egy volt amihez közöm sem volt a könnyebb cucc miatt, de ilyen őserővel még sosem találkoztam. Utólag visszagondolva lehet a kemény fék volt a vesztem, de lehet csak szimplán szarul akadt. Nem tudom mikor találkozom újra egy ekkorával a Dunán, de én készen állok :D A knot-a-not kapcsot egyébként teljesen elgörbítette ez alatt a 3-4 mp alatt.

Lassan sötétedett és amitől tartottam az be is következett. A sötétedéssel eltűntek a harcsák :/ 11-ig kitartóan dobáltam, majd gondoltam elvackolok. De csak nem tudtam elaludni, így fél egy környékén újra előmásztam. És lássa csodát élt a víz. Keszeg, ponty fordult, süllős rablások. Maradt a perch süllőt fogtam már idén eleget, harcsát akartam. Közben volt két rávágásom, ami nagyon süllős volt. A 3-ik meg is akadt egy szép két kiló körüli süllő rágta rá magát a nagy perchre. Ennyit a minnowkról. :D

Nem szereltem át utána süllőzni erőltettem a harcsát, bár szívem mélyen tudtam, hogy hiába. A reggel szokás szerint nagy 0 volt, szóval így zártam a pecát, ami akár életem legjobb pecája is lehetett volna ha kijön a nagy, de így sem volt rossz... ;)