fishingeverywhere

A héten voltam kint. Mivel úgy vagyok vele, hogy a betliből is lehet tanulni, meg nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy én mindig fogok, ezért megírom a nullázásokat is. Fura peca volt. Azért is szép feladat a Dunán, vagy más nagy élővízen horgászni, mert amikor már úgy érzed, megvan a tuti, és a végén már kezded elhinni hogy talán jó pecás vagy, akkor aztán betart a víz és csak pislogsz, hogy bakker, ok, de ez három napja még működött, de most sem az, sem semmi nem adja. :D Ezért sem szeretek légből kapott elméleteket leírni, nagy igazságokat mondani a pecával kapcsolatban. Persze tudom, hogy vannak emberek, akik pár hal után elhiszik, sőt tudják is magukról, hogy nagyon jó horgászok, de én nem ilyen vagyok. Nyilván az évek alatt összeállt a fejemben ez-az, ami az esetek nagy százalékában működik, de mindig vannak olyan alkalmak, amelyekkel nem tudok mit kezdeni és ilyenkor látszik, hogy csak a felszínt kapargatom. Talán ezért is a peca lett a szenvedélyem. Utálom a megszokást, a gépies munkát, mindig kell a változatosság.

Szóval kimentem. Mivel magamhoz képest sikerült korán kiérnem, ezért úgy döntöttem, hogy balinozás helyett szétnézek, mert bizonyos részeket nem tudtam kisvíznél feltérképezni. Kiderült, hogy ez bizony kár volt, mert találtam 3 nagyon pofás részt, ahol ennél a vízállásnál a múltkori süllőcunami alatt szerintem fogtam volna. A balinok nem mutatták magukat, ezért jó órás helykeresés után elindultam az első hely felé. És útközben megtaláltam őket. Ráadásul nagyokat. Egy olyan helyen raboltak, ahol eddig még sosem láttam őket, de ha itt a hal, hát itt kell horgásznom. :D Volt is egy kapásom, ami akadt, majd pár másodperc múlva elment, de utána egyszerűen nem tudtam megfogni őket. Ha rájuk csúsztam, akkor 20 méterrel lejjebb álltak. Ezt eljátszottuk 3x, aztán hagytam a francba...

Eljött az este és a szürkület egész jól indult, mutatták magukat a halak, volt rablás is, de semmire semmi. Aztán fél óra múlva a nagy kuss. Ragozhatnám, hogy mennyi helyen jártam, mennyi módszert, csalit kipróbáltam, de egy a lényeg: nem fogtam süllőt. Egyszerűen eltűntek. Mondjuk a kishalak is. Míg múlt héten mindenhol volt kishal vastagon, most csak bizonyos területen találtam összeállva. Gondolom a hideg összerendezte őket. Még szerencse, hogy már én is készültem az aláöltözőkkel, mert kellett. Egy halam volt, egy nagyon szép éjszakai 3 körüli balin. Már a rávágásból lehúzott 3 méter zsinórt, aztán még kétszer kitört. Olyan nyomin akadt neki (egyik horog szem alá, a másik mellúszóba), hogy nem akartam kockáztatni a sebészetet, ezért csak megpaskoltam, azzal a lendülettel ugrott egy métert és leakadt. Egy fotó erejéig modellt állhatott volna, de mindegy. Meggyőződésem egyébként, ha valaha hal belémrántja a horgot, az csak egy balin lehet. Idegbeteg jószágok. :D Egy húzós sóderes részen aztán sok halat találtam, de nem tudtam megfogni őket. Valszeg balinok voltak, de annyira erős volt a sodrás, hogy szinte minden esélyes wobbler túlverette magát, a felszínikre meg rá sem néztek.

Aztán visszafelé az öbölben talán a magyarázat is meglett, miért nem fogtam süllőt. A hangsúly itt a talánon van, nem állítom, hogy emiatt volt. Olyan tömegben állt bent a sneci és a keszeg az öbölben, hogy amíg mentem a kikötőbe az erős lámpafényben olyan volt, mintha