2017 április 3, hétfő

Eddig nem sokat domiztam. Volt még vagy 10-12 évvel ezelőtt pár szárnypróbálgatás ezen a kis folyón, fogtam is -nem túl nagyokat- de valahogy nem éreztem azt, hogy nekem ez a típusú peca az, ami feltolja az adrenalint. Tavaly is volt egy rapidpecám, a Körösre menet megálltam és fogtam kettőt negyedóra alatt. Aztán közben nem tudom mi történt, azaz tudom öregebb lettem :D és már jobban tudom értékelni a kisebb vizeket és azok lakóit. Amikor Barnabás szólt, hogy társuljak be egy igazi kis vadvízi pecázásra nem kellett sokat gondolkoznom. (az a hét darab, amit egy óra alatt fogott is kellően nyomós érv volt :D) A tilalmak meg a hónapokig tartó pecanélküliség már kellőképpen kikezdte az idegrendszeremet. Persze nem volt egyszerű nekikezdenem, mert nincs ul cuccom (már pár posztban leírtam, mennyire nem érdekel a pergetésnek ez a verziója), de úgy voltam vele, ha külföldön normál méretű wobblerekkel fogják őket, akkor én igenis megfogom a magam domolykóit sztenderd csalikkal is. Pár darab igazán kis csalim maradt csak az évekkel ezelőtti próbálkozásokból, a többi amit összeraktam 5-6-7 cm-es volt. A botot sem gondoltam túl, a kenyérkereső 7-28 grammos finezze-t vittem 15-ös powerrel, ami a későbbiekben jó szolgálatot tett, tekintve hogy nagyon akadós a terep. Amit most olvasni fogtok az 3 peca tapasztalata. Távol áll tőlem, hogy 3 pecából bármilyen következtetést vonjak le, ez csak ismerkedés volt, de talán vannak tanulságai. Talán a legfőbb az, hogy nem kell mindig az agyonhype-olt cuccokat megvenni és igenis lehet mással is halat fogni, mint amit öntenek az emberre FB-n és mindenféle posztokban.

Sok harcot megélt

Szóval összeraktam a motyót. Volt otthon még egy tekercs 0,37-es fluoróm azt is bedobtam, hátha szükség lesz rá. Talán 6 körül találkoztunk a parton. Megnézve Barnabás csalijait, kicsit bizonytalan lettem, nem nagyon láttam ott 4-5 cm-nél nagyobb wobblereket, inkább kisebbekKel horgászik Ő is. Na ez így érdekes lesz. Én inkább a 6 cmes uglykat, 5 cm-es ssr-eket és 7 cm-es sr-t gondoltam erőltetni. A pecáról sokat nem tudok mondani, szenvedtem, mint malac a jégen. Gyors volt a víz, nem találtam a ritmust, cserélgettem a csalikat. Barnabás után mentem a parton, nyilván nem akartam szétcseszni neki a vizet, Ő mégis tudja mit csinál, én meg csak műkedvelő vagyok ezen a pályán. A lopakodási képességeim is hagytak kívánnivalót maguk után. Ugyan a köveken éjszaka is úgy mozgok már, mint egy kőszáli kecske, itt a bozótosban egy terhes víziló is halkabban közlekedett volna, mint én. :D A csalijaimban is elbizonytalanodtam, egy idő után elővettem a legkisebb csalimat, amim volt, egy hornetet. Azt dobáltam, már nem is cserélgettem másra. A délelőtt eltelt, ha jól emlékszem Barnabás 4 szép domival zárt én kopasz maradtam. Azonban már a nap végén volt egy gyönyörű halam. A lábam előtt vert oda, megdöbbentően nagy halat láttam villanni. Kb 2 mp fight, aztán lelépett. :( De legalább a reményt visszaadta! Arról nem beszélve, hogy milyen gyönyörű helyen voltunk és végre újra pecáztam...

Már ébredt a természet

A következő alkalommal szintén hajnalban kezdtünk, mert délelőttre már mondta a nagy esőt. Most úgy döntöttem, hogy megingathatatlan leszek. 7-es sr és mást nem dobálok. Sejtettem, hogy valamit rosszul csinálok, úgyhogy most próbáltam másképp vezetni a csalit. Az én fejemben a domi ugyanolyan gyors halként élt, mint a balin. Úgy is húztam nekik a csalit. Aztán eszembe jutott hogy ember, hosszú tél volt, hideg még a víz, ez így nem lesz jó. Lementem alfába és a végletekig belassultam. Mint egy jó süllős estén. És ez meghozta az eredményt végre. Az első halam egy leúsztatás után elindított majd teljesen megállított csalira vert oda. Végre! Nem volt kapitális, de gyönyörű egészséges halat kaptam ki. A szezon első hala! Gyorsan visszaengedtem és már dobtam is a következőt. Kb. tíz perc múlva egy uszadékhalom alá próbáltam bejátszani a wobblert. Leúsztattam a széléig, ott kicsit megfeszítettem, aztán újra elengedtem, hogy beússzon alá, majd nagyon lassan elkezdtem vezetni. Mikor kb. az uszadék szélénél sejtettem, újra megállítottam és ekkor jött is az izmos kapás. Még a fék is megreccsent! Először azt hittem csuka lesz, de aztán hamar megláttam, hogy egy gyönyörű domi. Imádkoztam, hogy el ne menjen, de jól fogta a horog, így gyorsan rámarkoltam a buci feje alatt. Nagyon szép volt, nem szoktam a halat mérni, de ezt most lecentiztem. Faroktőig 35 cm. Gyorsan visszatettem ezt is és csörtettem tovább. Barnabással gyorsan értekeztünk. Nem nagyon evett a hal, Ő is kettőnél tartott. Aztán megjött az eső, még kitartottunk vagy másfél órát és Barnabás még fogott egyet, így 5 hallal zártuk a napot.

Végre megtört a jég


Ez már szebbecske

A következő pecám már egyedül zajlott. Barnabás már egy távolabbi nagyobb vízre tette át a székhelyét, így egyedül vágtam neki a napnak. Nem volt nagy kasza. 4 kapás mellett egyet fogtam egy teljesen jellegtelen helyen. Nem, vagy csak nagyon finnyásan ettek, így pár óra után abba is hagytam. A csali ugyanúgy sr-7 volt.

Aznap az egyetlen

Szóval ez volt a 3 domis próbálkozásom. Nem mondom, hogy megtaláltam a Szent Grált, de elkezdtem kapirgálni a felszínt. Nem ez lesz a kedvenc pecám, de mindenképpen fogok még időt szakítani rá. Így márciusban biztosan!

Közben vége lett a csukatilalomnak, így megyek a nagyobb vizek felé én is. Annyira, hogy már megkezdtem a szezont, így hamarosan jön a következő írás! Hála az égnek lesz is miről írnom! ;) Lehet befűzöm Barnabást is egy újabb bejegyzésre, mert Ő is bekezdett rendesen. :D Április elsején mindketten pecáztunk, különböző típusú vizeken. Mindkettőnknek nehéz pecája volt, de abban hasonlított, hogy egy gyors változtatás aztán kihúzott bennünket a sz@rból.

Hasonló jókat!