2018 február 11, vasárnap

 

Szombat este van, és bőszen kotorászom a szekrényben. Tisztán emlékszem, hogy volt még itt valahol egy tekercs 16-os damil..... A békés halas cuccaimat elnézve egyébként nem csodálkozom, hogy semmit nem találok. A régi rend, amikor még pedánsan szétválogatva, dobozokban sorakozott  ólom, úszó, horog meg minden más, már a múlté. A dobozokba műcsalik és kellékeik kerültek, a szekrény fiókjaiból meg  zacskókba szorultak a feederezés és úszózás apró cikkei.
A sokadik zacskó mélyén azért ott lapult az a tekercs 16-os. Igaz, csak egy 50m-es előke zsinór, de bőven elég lesz úszózni. Ahova készülök ott  néhány méterre kell horgászni, csak a nád mellé kell ejteni...
A hídon megállva nézem, hogy mennyire felázott az út és mérlegelek megéri-e kockáztatni  egy elakadást. Csukázás közben láttam ezen a részen sokszor halmozgást és kopogott is a csali a halakon. Volt, hogy komoly toló hullám is jelezte a nagyobb testűek jelenlétét. Idő közben egy L200-as jön kifelé és úgy szét csapja az utat, hogy most már biztosan nem megyek be rajta. Irány egy másik csatorna...
A kitudja mióta fagyasztott etetőanyag, pont kiolvad mire megtalálom a helyem.  Ismerem ezt a beállót, de a biztonság kedvéért végzek pár próba úsztatást, nehogy növényre etessek.  Az etetőanyagból kiszedek pár tucat döglött csontit, hamár lusta voltam frisset felhajtani. Utána meg sietve bedobok pár gombócot, mert szalad az idő így délután és nem sok idő van sötétedésig.

Na még egy sörét, és jó lesz...

Majd egy órája semmi.  Már a feedert is beraktam az úszós mellé erősítésnek. Pedig mikor megjöttem, a felszínen gyűrűztek a snecik, ezért is választottam ezt a helyet. Végig járva pár száz métert, csak itt volt jele a halaknak. Hogy ha valahol mozogást látni, ilyen hideg víznél ott bármi lehetne....nem? Igaz, hogy a nap is elbújt közben és a kellemes februári idő, rögtön téliesre váltott.  A sapkámért indultam éppen, mikor a feeder spicce megrándult, de nem volt folytatása így a kocsihoz mentem.

Persze már félúton visszafelé látom, hogy rázza, de úgy, hogy majd leugrik a tartóról. Ráemelek, nem bevágok mert alig 6-7 méternyire van letéve a kis kosaras szerelék. A kapásból már tudtam, hogy keszeg és örömmel terelgettem magamhoz, a jó tenyeres dévért ( Vagy karikát... :D  ki tudja ennél a méretnél?!...) Jól be is nyelte az egy szem csontit, amíg ideértem...

Hosszú idő után az első....

Visszatéve a fenekezőt, már az úszóssal bíbelődöm.  A fogás utáni első úsztatás végén, már amikor csak utána nyújtóztam egy kicsit, akkor merül az úszó és egy szép bodrit locsogtatok meg, pont az etetés felett. Még bosszant is egy kicsit, de amikor a következő úsztatásban is merül az úszó, akkor már nem izgat  :D Innentől kezdve úgy beálltak az etetésre, hogy a feedert ki is vettem egy időre, mert nem győztem a kettőt. Pedig arra már csemege kukoricát tettem, hátha azt kevésbé veszi fel az apraja. De hiába, mert a nagyobb babér levél méretű karika is sokszor magába küzdötte a nagy szemet...  :)  A kisebb, közepes keszegek és bodrik nem hagytak tétlenkedni....

Kb. 1 óra termése...  :)

Nem volt idő merengeni, nézelődni, mert folyamatosan jöttek. Elkezdtem gyüjtögetni egy fotó kedvéért, de gyorsan meguntam és visszaengedtem őket pár kivétellel.  Csak akkor volt egy kis szünet, amikor egy vidra túrta végig a túloldali nádast. Annak ellenére, hogy jó pár méterre volt innen mégis megérezték és tudták, hogy nincs rendben valami. De pár perc elteltével újra éledt az etetés, amit meg is erősítettem pár gombóccal a vidra szünetben... :)  fél 4 után végleg elment a nap és már ritkultak a kapások. Ekkor bíztam a nagyobbakban amit meg is erősített egy compó.  Szinte a nádszálak közül jött két szem csontira, és becsületesen meghajtotta az öreg 6-os bolognait. A szürkület viszont nem adta be a jobb halakat és ami volt, az is csendesedni látszott. De nem volt okom a panaszra mert gyakran merült az úszó, és ez az amiért jöttem .... :)

Ha melegszik egy kicsit az idő és a víz is, akkor talán jön pár kárász vagy dévér, amiből itt beugorhatnak igen szépek is....

Teríték fotó... :D

Görbüljön!!

 

Üdv,

Barnabás