2017 október 29, vasárnap
....lassan sötétedik, egy kövön ülve azon bosszankodom, hogy az eddigi nyugati szél, egyre inkább északira fordult és így már hosszában fújja a vizet. Az öreg kőgát oldalát egyre jobban csapkodják a hullámok. Pedig szürkület előtt még a feszített víz tükröt, csak a snecik és a balinok borzolták néha.
Egy kicsit, meg egy átlagosat sikerült is partra tessékelni egy pillanatra. De mostanra az eddig védelmet nyújtó parti fák, nem takarják a szelet. A gát alvizén még lehetne horgászni, de ott ha jön is süllő az kicsi lenne, ezért feladom a helyet. Azzal a tervel indulok vissza a falu felé, hogy az ott lévő kövezés hátha védettebb a széltől, és tudok még dobálni egy kicsit.
Az erdőbe érvén furcsa hangokat hoz a szél. A fák susogása mellett is tisztán hallani, hogy időnként felsikít valaki és egyszer-egyszer valami motoros gép hangja is felsejlik. Komolyan meglepődöm és szaporázom lépteim a hangok irányába. Menet közben a fej lámpa fényénél már fürkészem a talajt, egy kellően erős és hosszú fa ág után, amit biztonsági okokból vennék magamhoz. Persze most egy darabot sem találok. Vagy vékony, vagy túl száraz és törékeny nem bírná ha bele tenném azt a 115 kilómat.
Közeledek és már időnként fényeket is látok az erdő mélyén, ezért a sajátomat le is kapcsolom. Csak a felhőkön át derengő hold fényre hagyatkozom. A meglepetés teljes erejével akarok lecsapni, ezért csetlek botlok tovább a sötétben és látom be magamnak, hogy éppenséggel nem vagyok egy bagoly.
Egyszer csak valamilyen tárgy alakja
körvonalazódik az út közepén. Megkockáztatva egy kis fényt látom, hogy egy autó. Az ajtaja nyitva de nem látok mellette senkit. Éppen lekapcsolnám a lámpát, mikor oldalra fordulva megpillantok egy alakot. Apró kapucnis figura áll a kocsitól pár méternyire. Felbátorodva közelítek felé és hangosan, elővéve a dörmögősebb hangom, ráköszöntem. Megtorpant a
határozottságom mikor egy vékony női hang viszonozza azt. Már éppen kérdezni akartam, hogy hallotta-e a sikításokat, vagy esetleg ő volt? Mikor az ismeretlen gép hang megint felbőgött és ezzel egy időben a sikítások egész hada zengett fel, alig
kőhajításnyira a fák között. Ekkor már nem törődve a meglepetés erejével, az összes nálam lévő lámpával bevilágítottam az erdőbe és próbáltam rájönni mi történik. Lassan elindultam a történések felé, mikor egyszer csak az ismeretlen kapucnis nő utánam szolt, hogy vigyázz!!! Mire hátra kaptam a fejem, hogy tisztán halljam mit is mond!! Vigyázz
halloween van mondta, én meg a meglepetéstől csak annyit tudtam elcsukló hangon kinyögni, hogy oké, köszi.......
:D Mind kiderült az a bizonyos gép hang okozója Béla, aki arra volt hivatott, hogy az arra járó, a falu apraját-nagyját rémisztgesse egy motoros lánc fűrésszel, és valami szörny maszkkal. Ha engem nem is, de a pecát megölte, mert a máskor néptelen Duna parton olyan nyüzsgés fogadott, hogy nem mentem le horgászni. Kifelé menet, mécsesekkel megvilágított ösvényen vitt az út. Egy ponton még meleg teát és süteményt is osztogattak, de hiába lassítottam lépteimen, engem nem kínáltak. Úgy látszik túl ijesztő vagyok még maszkok, meg mindenféle kellékek nélkül is :)
A történetet a tegnap esti élmények ihlették, de a valóságtól azért némileg elrugaszkodott a szerző. Ha a szereplők esetleg magukra ismernének, az nem a véletlen műve . :))
Üdv. Sziasztok!
Barnabás
