Szóval volt jó két hónapom peca nélkül. Nehéz volt. Pláne úgy, hogy Barna szokás szerint aprította közben a halakat... :D De tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az én időm. Aztán úgy hozta, hogy sajnos nem a Dunán sikerült a visszatérés, hanem a domis kis folyóra tudtam leugrani két egymást követő napon. De egyáltalán nem bántam meg. Mindkét nap beadta és mindkét nap másmilyen volt...

Az első nap vegyesen jöttek a csukák és a domik. Szinte hihetetlen, hogy minden évben kineveli a csukák egy új generációját ez a kis víz, amik aztán varázsütésre eltűnnek erről a szakaszról. Őszintén remélem, hogy csak a nagyvízzel távoznak és nem más oka van annak, hogy nagyon ritkán lehet csak nagyobbal összefutni. A két hónapos kihagyás után természetesen be voltam sózva rendesen. Délutáni szeánszt terveztem és már a második dobásnál megszabadított egy subsurface csalitól egy csuka. Ideges is lettem, mert rengeteg halat adott már...Innentől kezdve csak wobblert szórtam és jöttek is szépen. Talán 3-3 csuka és domi jött ki, volt benne egy szebb is, illetve egy hasonló domi idő előtt távozott a magasparton. Másnap nem volt kérdés, hogy visszatérek. Akkor ért oda a nagy hőséget lezáró hidegfront. Reméltem, hogy estig békén hagy, de persze betett az egész délutáni pecának. A vihar előtt jó 2 órát még tudtam horgászni. Nagyon sok akcióm volt, meglepő módon az egészen kicsi domolykók is támadták a csalit. Végül négy jött ki, 2-3 lemaradt és ezen kívül még volt vagy 10 akcióm. Vihar előtt nagyon aktívak voltak,egy szebb volt benne, de igazán jó nem jött egyik nap sem... Arra tökéletes volt mindkét nap, hogy kicsit visszarázódjak, érezzem újra a kapásokat, egyáltalán kint legyek végre a természetben...

Görbüljön!