Nem szabadulok egyenlőre a kis folyók bűvöletéből.  Mindegy mire készülök rá mostanában a vége az, hogy megint ott állok a partján és a vízét fürkészem...  Hét elején még tisztán látom lelki szemeimmel a Dunai kövezéseket, a Tiszai csónakos, vagy éppen a jó kajakos pecákat... A hétvége közeledtével azonban elmosódnak ezek, és a háttérből egyre jobban a kanyargó folyócska körvonalai rajzolódnak ki. Igéző hangja folyamatosan erősödik a fejemben amíg újra vissza nem térek.... 

   Így volt ez két hete is, amikor a korai kelésből még zombiként nyomom a gázt, hogy időben kiérjek. Ez túl jól sikerült, mert még sötétben ott botorkálok a parton.  Neki indulok, de pár perc után úgy döntök, hogy inkább megnézek egy kicsit nyitottabb részt, ahol sötétben is jobban lehet dobálni. Kiérve az útra, pár száz méter után fékezek és befordulok balra. Eszembe jutott itt egy hely, ahol pár nappal korábban voltam,  gondoltam megnézem inkább azt. Széles és sekély, de gyors folyású rész, ezen az oldalon jó padmallyal.  Ezt sötétben is meglehet húzni, és ha világosodik akkor már lehet a vízben lévő kövek mögötti langókban keresgélni. Úgy 5. dobásra beakadtam egy, a part mellett kiálló gyökérbe. Bementem érte és ezzel a helynek is annyi lett..  Leülve várakozom. Átszellemülve élvezem a csendet, még a madarakat sem hallani. Az erdő is néma és csak egy nagyobb kövön megtörő víz, meg egy kis forrás monoton csordogálása teszi azt hihetetlenül megnyugtatóvá.  Pirkad...  Egy rablás miatt arrébb megyek, majd dobok is párat és két cuppanás is jelzi, hogy valami érdeklődött a felszínen kóválygó kis duci iránt..  Nincs más, így visszamegyek a korábbi helyhez és a köveket kerülgető forgókat dobálom. Két nagyobb kő között húzom, mikor rámozdul egy nagyobb árny, de nem szedi le. Sőt miután megüti, megriad és lejjebb úszik a mélyebb vízbe. Egy balin is bekavar a padmaly előtt és durrog egymás után, de ő is csak megnézi  a csalimat.  Csali-csere után megint megüti és a lábamig követi. Hagyom egy kicsit és átállok pár méterrel lejjebb egy langóhoz, ahol láttam eltűnni a korábbi árnyat.  Megdobom a szélét és ahogy a folyásba kapaszkodik a wobbler, odaver egy nagyot valami és egyből fékre is húz. Melózik keményen és a finom bot is hajlong rendesen. Megtalál egy nagyobb hínárfoltot, de kiküzdi magát belőle és a padmaly felé veszi az irányt. Ekkor látom meg, hogy nem balin amire végig gondoltam, hanem egy nagyon, nagyon szép domolykó. A rövid bot miatt nem tudom eltartani a belógó növényektől, így már vagy 5 méter zsinór feszül a parti susnyában. Muszáj bemenni a vízbe, de nem tudom pontosan, hogy milyen mély alattam. Kockáztatok és seggel csúszom be a meredek, füves partoldalon és szerencsére csak derékig ér...Így már könnyedén becserkésztem a fáradó halam, és végre nyakon is ragadhatom az idei legnagyobbat.  Találkoztam ezen a nyáron néhány naggyal, de mindig elbénáztam valahogy.  Igaz 2 centivel elmarad az általam álomhatárnak tartott faroktőig mért 50 centitől, de ez csak egy komolytalan irányadó és nem ez a lényeg... vagy mégis?   :)

Amiért jöttem az megvolt, de a reggel még tartogatott pár kapást, és néhány kölyök domi mellett adott egy banános balint is....

Az elmúlt hétvégén, kint is aludtunk Kingával.  A reggeli és esti pecákon kívül, a bográcsozás, meg a szalonnasütés is fontos szerepet kapott.  A fő szempont az ideális táborhely volt, egy olyan szakaszon amit nem igen ismerek. Másfél nap alatt azonban alaposan felderítettem a hely környékét, úgy két km-es részen. 

Sajnos igazán jó domis pályát nem találtam. Csak elszórtan fogdostam pár kisebb buksit, viszont a balinok igen aktívak voltak ezen a szakaszon. Meg egy csuka is beköszönt... Egyértelműen a banán wtd-nek jutott a főszerep, de a frissen kézhez kapott sötét, "rohadt banánt" is leteszteltem két kisebb domival...  Sajnos az allergia csúnyán rányomta a bélyegét a közérzetemre. Szombat éjszaka, valamikor éjjel 1 körül fel is ébredtem miatta és kiültem a sátor mellé. Kicsit lenyugodva, később már élveztem a kint létet.  A csillagos ég alatt hallgatva a kisebb halak ugrásait, a hódok rágcsálását, az egér neszezését....még 1-2 elszórt süllőrablás is pukkant az éjszakában. El is gondolkoztam, hogy végig dobálom a sátor alatti mélyebb gödröt süllőre, amikor hátulról a dombok közül egy szarvasbika bőgött bele az éjszakába. Rögtön utána a túloldalról válaszol is neki egy másik .. Ekkor tűnt csak fel a távoli bőgések hangja is ami vélhetőleg már korábban is szólt, csak túl távoli volt ahhoz, hogy elnyomja a közeli neszeket..... Ekkor már nem érdekelt a peca...ott, csak a széken üldögélve merengtem és éreztem, hogy ott vagyok és azt csinálom amit annyira szeretek...

Pókháló kavalkád...

Kár lett volna tönkre tenni eme alkotásokat. Inkább kerültem egy nagyot...  :)

És végezetül néhány jobban sikerült kép..

Üdv.

Barnabás