Nem szabadulok egyenlőre a kis folyók bűvöletéből. Mindegy mire készülök rá mostanában a vége az, hogy megint ott állok a partján és a vízét fürkészem... Hét elején még tisztán látom lelki szemeimmel a Dunai kövezéseket, a Tiszai csónakos, vagy éppen a jó kajakos pecákat... A hétvége…
Szóval volt jó két hónapom peca nélkül. Nehéz volt. Pláne úgy, hogy Barna szokás szerint aprította közben a halakat... :D De tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az én időm. Aztán úgy hozta, hogy sajnos nem a Dunán sikerült a visszatérés, hanem a domis kis folyóra tudtam leugrani két egymást követő napon.…
