Az elmúlt hetekben volt pár potya köröm harcsa ügyben. Talán ha jól emlékszem, kettő a Körös vidéken és egy a Tiszán is, de a várt hari csak nem jött meg. Nem újdonság ez és nem is szegte kedvem, mert végre megejthettem az első éjszakai wobbleres pecákat ami a téli böjt után, már nagyon hiányzott. Pár kapás és néhány kisebb hal pedig segített közben áthidalni ezt a rövidke időszakot májusig.  

A várva várt május....  Lélekben csupa nagybetűvel írom le mindig....  A tervek kavalkádja a fejben, keveredik a virág és a tavaszi ártér illatával miközben az első bevetés helyszínére gyalogolok a Duna mentén. Ilyenkor, ha a vízállás engedi gyakran a kezdő helyeim egyike ez ahová most is igyekszem. Jó ívóhely és talán ezért is sok nagy kaland helyszíne lett az évek alatt. Most is fokozott izgatottsággal lépdelek a hely felé, de ahogy kiérek és meglátom a csendesen hömpölygő vizet, az izgatottság mellé már valami ellentmondásos mély nyugalom is társul.  Egy kőre ülve próbálok kicsit megpihenni, átszellemülni. A sötétedés már homályba burkolta a köveket, így csak a fejlámpa piros fényénél tudok a megszokott beállóba botladozni. Néhány szerencsétlenebb dobás után, kezdem érezni. Kicsit mélyebben húzom, mert csendes a felszín. Csak a dévérek locsogása hallatszik az erdőből, amik ívás közben néha meglepő hangokat produkálnak. Csodálkozva hallgattam és közben bizonytalan gondolatok környékeznek, hogy így elsőre ívásban találom magam, de nem igazán vagyok harcsára hangolt cuccal kint. Ennek ellenére megkockáztatom a nagyobb, testesebb wobblereket. Röviddel a csere után, még nem is volt teljesen sötét, mikor egy jó ütésben rándul a bot. Pechemre, pont nem figyeltem eléggé mert a zsebemben kotorászva és az áramlásban csak megtartva a wobblert a jónak gondolt helyen, ekkor ért váratlanul a kapás . Éreztem, hogy rossz az akasztás és két-három pumpa után le is maradt a jó süllő..  Első alkalom, első hal, és milyen jó volt..........................  :(   Kicsit pihentetve a helyet, megnéztem egy másikat a közelben. Nem éreztem, de talán csak a korábbi eset miatt is húzott vissza a kíváncsiság az előző helyre, így rövidesen újra ott csápolok. Néhány igazítás a beálláson és pár csali csere után jött az elemi kapás. Rögtön, az első másodpercben tudtam, hogy harcsa és lepergett előttem a felszerelés minden részlete. Több sebből is vérzett a cucc, de 10 perc küzdelem után a 20-as spider adta meg magát. A gereben fogak kikezdték az elhúzódó fárasztás során.......................  a pontozott részekre gondoljatok valamit  :D    Újraszereltem, és levezetésnek még kicsit dobáltam, de nem volt már semmi. Másnap meló, így jönni kellett, de már terveztem a visszavágót hazafelé.

Erre kicsit várni kellett, és ahogy az idő engedte már megint tűztem a hely felé. Közben apadásnak indult a víz, lehűlés is érkezett, de azért reménykedtem. Kiérve viszont pofon....  mert van egy srác a helyen. Finoman érdeklődöm, hogy meddig tervezi a kintlétet?  Még egy-másfél órát, mondja. Ezért gyorsan elköszönve egy másik hely felé veszem az irányt.  Útközben azért pár részre benézek...persze ez úgy néz ki a valóságban, hogy összesen több mint egy óra gyaloglás, dzsungelharc és kocsikázás  ...  Viszont az új hely tetszik, de a közben eleredt eső nem annyira. Régen voltam itt, ezért sötétben próbálom felmérni a helyzetet, ami nem az igazi. Végül leteszem a voksot egy olyan részen, ahol ennél a vízállásnál a köveken átfolyó víz több sodorvonalat is képez, de nem túl mély és ezért elég jól átfésülhető partról is. Egy jó visszaforgó is elérhető, viszont a meder nagyon köves, sziklás. A bot maradt a közepesen kemény "mindenes" viszont a zsinór már 28-as power pro, ...gyerünk hát.   Ezzel már csak nem ér nagy meglepetés....úgy 20 perc után derül ki, hogy de!!!!   Brutál erőszakos kapás után megint nagy harcsával hozott össze a sors. Már megint!!! Nem hiszem el és a perecbe hajlott botot féltve kicsit elengedem, amire döcögni kezd és a kövek, vagy más elvágja a zsinórt..................mi van itt?? Mi ez a harcsa invázió?? Kérdezem magamtól.  És csak a nagyok... a múltkorit és ezt is úgy 20-30 közöttire saccolom. Újra szerelek, de már szinte félve dobok.. :D  És a félelem beigazolódott. Nem sokkal ezután megismétlődött szinte ugyanez, ugyanakkora hallal. A különbség csak annyi volt, hogy ő már majdnem kijött, mert a parthoz közel dörgölte le a wobblert, így a közelharcban nem tudott eleinte rendesen vizet fogni.  Nagy luftokat csapva farkával többször egyensúlyt is vesztett. Viszont egy óvatlan pillanatban, amikor bénáztam, vagy csak nem erőltettem annyira, mégis sikerült beljebb törnie 2-3 métert és ott már teljes erővel az áramlást is kihasználva, engednem kellett az ekkora halakhoz gyenge bot miatt, és pár mp múlva megint elvágta a zsinórt valami.......... ezen a ponton jöttem csak rá, hogy ennek itt, és így nincs értelme. Elengedve a helyet megnéztem inkább néhány másikat a környéken és próbálgattam a süllőt, de miután az meg leakadt, eljöttem a fenébe..... :D  

Másnap pihi, és átgondolva a történteket próbáltam felnőni a feladathoz ezért irány a horgászbolt... 135gr-os 240 hosszú bot, 32-es fonottal párosítva. Utálkozva próbálgattam....könnyű és közepes botokhoz szokva idegen nekem nagyon. Az évek alatt begyűjtött pár hasonló halat, javarészt csónakból fogtam így nem is volt gond. Ha meg nagy ritkán, partról itt-ott megtép egy-egy nagyobb miatt, meg nem dobálok egész évben bivaly cuccal. Most viszont nagyon itt vannak a nagyok és ez már teljesen más dimenzió. Az erős áramlás és a rengeteg szikla miatt engedni semmit nem szabad most lehet, hogy ez is kevés. Kellene egy kemény multis bot, hengermultival de az egy vagyon. Meg dobni sem tudnék vele, szóval mindegy... :D Egyenlőre jó lesz ez...meglátjuk mi történik alapon indultam el újra.

Két napja esik hol jobban, hol kevésbé. Nagyon kellett, de ez a 6 fokos szél mellé ami ezen az estén van már nem hiányzik.  Főleg, hogy még az esőkabátom is otthon maradt. Ez van....legalább nincs senki a környéken és beletörődve beállok a vízbe, hátha az is számít majd a közelharcnál.  Elhatározom, hogy a lehető legrövidebb távot dobálom, ezzel is csökkentve a zsinór sérülés esélyét a fárasztás során. Negyed óra próbálkozás után, még szürkületben odaver valami, amibe talán még a harcsát is belelehet dumálni, de nem akad meg.  Ezután sokáig semmi. Másodjára járom körbe eredmény nélkül azt a pár beállót ami tetszik, mikor már annyira esik, hogy elgondolkozom rajta, hogy befejezem. Szerencsémre úgy döntök, hogy visszafelé megpróbálom még az egyiket. Gondolom sejtitek, miért... :)  Pár dobás után, megjött a várt kapás. Olyan elemi erővel, hogy meg is bicsaklott a kezemben a bot egy pillanatra, és ami ez után következett arra már nem is emlékszem, de abban nem volt semmi elegancia és sportszerűség. Csak a nyers erő és a győzni akarás mindkét részről....  Nagyon rövid birkózás után végre állkapcson ragadtam a még ereje teljében lévő harit, ami olyat csavart a csuklómon, hogy bele sajdult, de nem akartam kockáztatni, pacskolgatni, mert akkor úgy tűnt, hogy alig fogja a felső horog. Már a fűre fektetve láttam, hogy nem kellett volna aggódni az akadás miatt. Nagy nehezen készítettem pár homályos és esőcseppes képet időzítővel, de közben is annyira tekergett ütött-vágott, hogy egyszer még nyakon is csapott...  :D 

Visszarakva nem is lehetett megtartani a másfél méter és úgy 20-25 kiló körüli állatot. Ahogy vizet érzett, egyből kavart minden erejével. A sekély vízben nagy tolóhullámot keltve úszott el, amit még sokáig látni lehetett. Én meg csak álltam ott, nyálkásan tetőtől talpig....boldogan.

Sziasztok!

És persze görbüljön!

Barna