Már írom egy ideje a süllős szezonkezdetet, nem nagyon akartak jönni a betűk, meg a szavak... Abban reménykedtem, hogy megúszom pár mondattal és még Barna beszámolója elé kikerül. Mert amikor tudod, hogy a szerzőtársad fogott egy 2 méteres harcsát, mit villognál átlagsüllőkkel, meg egyenbalinokkal. De persze Barnát homlokon csókolta egy 197 centiméteres múzsa, villámgyorsan megírta a beszámolót, így most írhatom át... :D Lássuk be nem hálás szerep, egy kétméteres monstrum után bármit IS írni. Meg persze még én is a hatása alatt voltam barátom halának. Élőben látni egy ilyen öreg dunai gigászt, az egész kézitusát az elejétől a végéig, átélni a visszaengedés pillanatait... hááát! Van mit feldolgozni! :D Ilyenkor meg kell kicsit állni, fújni párat. De hogyan lehet megállni, ha tudod, hogy most kell menni! Most van arra esélyed, hogy megfogd életed halát, vagy ha azt nem is, de jó halakat, amik akár a szezon legjobb halai lehetnek. Szóval csak mentünk és mentünk... Hogy milyen eredménnyel? Azt mindjárt leírom. Ez a beszámoló a május 1-től tegnap estig tartó időszakot öleli majd át és remélem ha elolvastátok, akkor nem gondoljátok majd azt, hogy Barna olyan magasra tette az előző bejegyzésével a lécet, hogy azt jó ideig nem lehet megközelíteni. És itt a megközelíteni a lényeg, mert Barna harcsája sokáig etalon lesz, nehéz lesz felülmúlni. Mondjuk én lennék a legboldogabb, ha valamelyik este pittyegne a telóm és írná, hogy 2m plusz! :D

Szóval május 1. Hála az égnek pirosbetűs ünnep a naptárban, nekem más okból is az. Természetesen a tilalmak végét és az egyik kedvenc módszerem az éjszakai wobblerezés kezdetét jelenti. Most hogy ezt leírtam rájöttem, hogy nincs is kedvenc módszerem, mivel mindig az amivel halat lehet fogni. :D De tényleg! Ez lehet megér majd egy külön bejegyzést...

Egy balinnal indult az este, egy elvágó ráfolyó részénél csíptem meg. A víz annyira hideg volt, hogy 3-szor mellévágott és csak negyedszerre a belassított csalit verte le pontosan, de persze akkor meg torokra vette. Kis műtét után a szerencsés akadásnak hála minden vérzés nélkül gyorsan távozott. Szép 50-es dunai egyenbalin volt. Öröm é bódottá! Aztán még szürkületben a sodrásban vert bele a wobblerbe egy gyönyörű 55-ös süllő, meg egy 48as forma jött még az éjszakában. Jó szezonkezdet? Abszolút! :)

Közben Barnát sorozatosan tépték meg a nagyharcsák, így egy este csatlakoztam én is hozzá. Ez volt az ominózus este, mikor kijött a NAGY. Partról a Dunán, wobblerrel ekkora harcsa. ÁÁÁ! Ha vki ezt elmesélte volna nekem, biztosan kiröhögöm. De itt van, létezik. :D Azt azért még elmondom nektek, hogy ebben a harcban sokan kevesek lettek volna... És itt nem a felszerelésre gondolok, mert nyilván gondosan készültünk már azokra az estékre (horog, karika, bot, stb), de itt hatványozottan igaz volt az a mondás, hogy nem az az ember aki adja, hanem aki állja. Olyan fárasztást képzeljetek el, ahol egy 2 méteres hal a lábatok előtt forog, veri a vizet és egy centit sem lehet neki engedni... Brutális volt! Kösz az élményt Barátom! ;)

A következő alkalommal szintén közös etapot terveztünk. Míg Barna elment cserkelni én hajtottam a balinokat. Egyet sikerült is szájonvágnom egy faroktőig majdnem 60 centis jó 3as balint. Kezdésnek nem volt rossz! Egy idő után aztán már csak egyedül kergettem a harcsákat, de abszolút balszerencsém volt ezen az estén. Kettőt ütöttem és mind a kettő kiakadt... Az első olyan 10 mpig volt meg, beállt a sodrásba és elment. A másik 2 nagy pumpa után szintén kiakadt. Mind a kettő nagy volt, de mivel nem láttam őket, így felesleges tippelni...

Így érkeztünk el a tegnap estéhez. Kellemetlen eső és 9 fok. Tipikus süllős idő. 10 perc alatt begyűjtöttem 2 balint, meg egy rávágást. Hm. Jó lesz ez... Besötétedett, még egy balin. Alakul...

Aztán ami utána következett, azt megint csak nehéz lesz szavakba önteni,de ha nagyon patetikus akarnék lenni biztos stílust váltanék:

Ahogy a sötétség lett az úr, egyre inkább éreztem, hogy hamarosan történni fog valami. Egy szürke gém közvetlenül a fejem fölött rikácsolva adta tudtomra nemtetszését amiatt, hogy éppen az éjjeli helyén horgászom. Próbáltam az előttem lévő pálya minden egyes zugát centiről centire átvizsgálni más és más szögből húzni a wobblert. Ha ott a hal, akkor ne tudjon ellenállni nagyméretű csalim riszálásának. Álltam a szitáló esőben a parton és minden idegszálammal koncentráltam, mert tudtam valahol ott vadászik egy óriás, amely rám vár...

Na de ez nem én vagyok! :D

Ehhez képest az történt, hogy fél 10kor akkorát ütött valami, mint az ipari áram. Benne maradt a 200grammos bot. Itt a harcsa! Fura volt, hogy nem mozdul sehova... Mintha egy hatalmas vízzel teli zsákot akasztottam volna és tartottam a sodrásban. Na mondom egy életem... Emeltem rajta egyet. De nem történt semmi, csak még jobban hajlott a bot. WTF? Leakadtam? Aztán két hatalmas fejrázás. Baszki! Ez süllő lesz. Te jó ég! Ha ez süllő akkor mekkora lehet? Egyelőre még mindig nem tudtam felhúzni, de ki tudtam fordítani a sodrásból. Még nem nyomtam fel a lámpát, hogy ha felhúzom, nehogy megvaduljon a fénytől. Aztán egyszer csak felbukkan egy hatalmas fehér test. Ekkora süllő nincs is... Busát ütöttem? :D Persze tudtam, hogy nem, meg dobott is magán kettőt gyorsan, hogy biztos legyek a dolgomban, de annyira szürreálisan nagy volt, hogy "nehezen fogta át a tudatom" a látványt. :D Írhatnám, hogy nagyot küzdöttünk, de ez nem igaz, gyorsan ráfogtam és kivettem. Aztán csak álltam felette és néztem...

Lőttem pár szar képet, gyorsan lemértem életem eddigi legnagyobb süllőjét, majd gyorsan búcsút vettünk egymástól. Olyan nyugodtan tűrte  a procedúrát, mintha tudta volna, hogy visszakerül. :D Egyszer dobott csak magán, mikor már vízben volt és el akartam engedni, de szerencsére erősen fogtam. Ja! És a szikár számok: faroktőig 90 cm, teljes hosszra kerek 1 méter. Súlya 10 kiló körül, bár aki már fogott ekkorát, aszerint akár 12 is lehetett. Igazából mindegy is. Az élmény az enyém, a visszaengedés öröme az enyém. A többi nem számít...

Hasonló jókat!