Valahol ott hagytam abba, hogy a víz elvitte, a víz meghozta.  Na,... a szúnyogot mindenképp meghozta, bár mostanra azért javul a helyzet. A halat viszont inkább elvitte. Legalább is ami az Ipolyt illeti. Két hétvégét töltöttünk az elmúlt hónapban a kecóban, de a környék vizeiben csak elvétve látok domin kívül egyebet. Pedig ennyi idő elég szokott lenni, hogy az ismert szakaszokon megtaláljam a márnákat, balinokat és összeakadjak pár csukával is. Most viszont, bottal ütöm a nyomukat...  Persze amíg a domikra lehet számítani nincs baj, de azért kell a változatosság is, amit egy tiszai és három dunai estében keresgéltem....na, de ezekről majd később.

Júni közepén, az első alkalommal különösen nehéz volt fogni, nem kellett nekik semmi. A pici wobblereket és bogarakat is próbáltam, de az meg csak a kicsiket izgatta.  Óvatosan ettek, a beesőre és gyorsan húzottra azért odaragadt néhány. Csendes volt a víz, nem mutatta nyomát életnek sem, pedig ott lapultak mindenhol. Egy-egy árulkodó tolóhullám, a beeső csalira mellé vágás, vagy a partig követő de az utolsó pillanatban eltűnő ötven centis árnyékok jelezték, hogy gyenge vagyok. A napnyugta àlltalàban azért meghozta az étvágyukat és jöttek az egyen domik. Míg egy hűvösebb reggelen a sok dzsungelharcal járó márnakeresgélést is díjazta egy kis marci és egy domi, amivel együtt lakott... :)

Az első nagyon rövidre sikerült mert későn értem le, és sajnos nem maradhattam sokáig. Halat nem is láttam, viszont olyan történt ami eddig még soha. Mellesben állok a part mellett combig a vízben, mivel akkor még elég magas volt a Duna, és dobálok egy ideje.  Egyszer csak valami nagyobb hozzáér az egyik lábamhoz, majd rögtön utána a másikhoz is. Kicsit megijedtem, de mozdulatlanul tűröm mert arra gondolok hirtelen, hogy a korábban látott hód.... egy pillanatig hezitál, mert a közepes terpeszállásom között szűk neki a hely. Kicsit nekinyomva magát mindkét lábamnak térd magasságban érzem pár mp-ig, majd hirtelen egy határozott mozdulattal átúszik, vagy inkább átfurakodik alattam úgy, hogy közben megmozgat engem is. Majd besz@rtam, de jópofa volt. Kimászva a partra, lámpafénynél megnéztem a csizmát, és bizony nyomokban nyálkás volt. Érzésre a forma alapján nagyobb amur, nyurga esetleg busa lehetett...

 A második alkalommal már előbb kiértem, és gyorsan meg is jutalmaztam magam egy balinnal. Mivel többet nem láttam és a szürkület is egyre közeledett, botot cseréltem és felkerültek a süllős wobblerek.  Második kört járom a pár beálló között, mikor agyonüti valami a csalit. Erőszakos húzásba emelek bele, de inkább csak a bot hajlik perecbe és az orsó is megindul. 4-5 mp. után azonban megkönnyebbül a cucc. Biztos voltam, hogy a kő végezte ki a zsinórt, de a következő pillanatban megérzem a  csali súlyát. Amit kézbe véve már csak nevetni tudok a harcsa miatt...  a felső horog megcsavargatva, a husky terelője kiszakadva, teste ledörzsölve...pafff.   Persze a harcsás csali fel, de sokáig semmi. Mikor furcsa remegés után elnehezedik, majdnem a kivétel előtt.... :D

 A 3. dunai etap, a 3. helyen....   Nagy visszaforgó egy patakbefolyó alatt és a balinok is ott vannak, de úgy igazán.  Pár percenként repülnek a snecik és nem ritkán egymást érik a nagy fröccsenős rablások. Az első bő fél órában csak követik és ütik, bármit rakok fel. Utána már szürkül és egy hajó kavarja át a pályát amikor 10 perc alatt 3 akad meg amiből kijön kettő. Egy méret körüli, amiről nem sikerült kép és egy szép, amiről viszont igen.

Ezután átadom a terepet az idő közben megérkező kollégáknak és pár száz méterre innen, egy kis sódernyelven megtörő elvágónál állok meg. Éppen csak belépek a vízbe, hogy gyorsan megdobjam még balinra, amikor rebbenek a kishalak szinte a botspicc alatt.  Csali csere után, az elsőt csak megüti a süllő, de a másodikra már odaragad egy 40 körüli. Ekkor még bíztam abban, hogy jöhet szebb is mert ezen a helyen azért jönni szokott másfél-két kilóig bezárólag. A következő 10 percben jött egy még kisebb, és végül nem találjátok ki, de egy még kisebb... :D   ami után eljöttem inkább. Vicces ez a 40 centis mérethatár. Eszembe nem jutna ekkorát sem elrakni, de a 30 hoz képest csak előrelépés...  Sötétedésre kigondolt helyre érve már éreztem a munka utáni lanyhulást, de a jobb süllő reményében azért egy bő órát szántam neki...hiába :(

 Említettem az elején, hogy lenéztem a Tiszára is. A nagy víz egy hete ment le, gondoltam hát rápróbálok idén először egy csorgós csónakos pecára. Mindig jó a Tiszán lenni, fogok vagy sem, de most ami ott fogadott az már sok volt nekem. Tudtam, hogy gyászos a szúnyog helyzet mert apuék tiszamenti falujában is élhetetlen volt akkor még. Pár éve mikor Pestről kiköltöztek és holott tudták, hogy lehetnek ilyen időszakok, mostanáig még nem tapasztalták meg. Konkrétan fényes nappal nem lehetett kimenni a kertbe, csak ha beöltöznek, de akkor is csak befújva. Képzeljétek mi volt a parton, szürkületben mikor kiértem... :D  Alig vártam, hogy kint legyek a folyó közepén, mert ott nincs annyi. Beöltözve, befújva 30 akárhány fokban pedig már megy le a nap...hmmm.. de jó is ugye? Mindegy majd a halak kárpótolnak gondoltam, és egy kőgát felé vettem az irányt ahol a szürkület adni szokta a süllőt. Ez most is így volt, de a méret itt is elmaradt a várttól. Ez még a Dunai süllő óvoda előtt volt és az egyik nem is volt olyan kicsi, mert egy 50-es sütyivel indult, ezután egy hasonló leakadt, amit egy retúr követett.  Persze nem rossz kezdés amikor még előtted áll az éjszaka és ezt meg azt gondolod, hogy lesz....csak ha nem lesz?  :D

 11-ig eléggé élt a víz. Itt-ott süllő pukkant, amit távoli harcsás hangok nyomtak el időnként, de a balinok is kivették a részüket. Én meg ahelyett, hogy ezekre koncentrálnék és már szürkületben csorgásba kezdtem volna, sorra vettem azt az 5-6 elvágó vizet, aminél a környéken süllőzni szoktam. Miután rájöttem, hogy ez most nem adja, már elcsendesedett a felszín. Így mikor már teljes kuss volt, persze kötöttem az ebet a karóhoz és felszínizni kezdtem... :D Nem is fogtam semmit, persze többet üldögéltem hallgatóztam és pár izgalmas akciót azért begyűjtöttem. Ezekből egy balin akadt meg vékonyan, de leverte magát a szerintem ehhez a módszerhez túl merev botról. Egy harcsát sikerült felcsalni a felszínre jitterbug-al, de egy igazi durranós felszíni akcióban, olyan szerencsétlenül, valószínűleg keresztbe fogott rá, hogy nem akadt meg, persze a csalit meghajtogatta....

Jó ez a csali annyira, hogy holtából is feltámasztja a halat. Mert a következő esemény, egy ilyen zombi menyus elemi erejű elnehezedéses jellegű kapása volt, frankón szájba...   Kicsit döglött volt és nagyon büdös is már, de ez is egynek számít nem??  :D

 Másnap, kómásan bámulok kifelé az ablakon anyuéknál, mert kimenni ugye nem lehetett a szúnyogok miatt, amikor leszáll a földre egy fülesbagoly a járda mellé. Először csak széttett szárnyal gubbaszt, és úgy forgatja a fejét mintha csak körbenézne, hogy nem látja-e senki. Ezután még jobban kifeszíti szárnyait, becsukja szemét és elterül. Na itt azt hittem, hogy álmodom .... taglaltuk mi baja lehet..? miért ez, vagy az..?  ..de miután az ajtónyitásra könnyedén felugrott és elrepült, arra jutottunk, hogy tényleg csak napozott...egy bagoly?...  :D

 Újból a telken. A melegben csak pihenés, fürdés, és persze a szokásos reggeli és esti pecák...  A vasárnap esti hidegfront előtt is eszegetett, de a délutáni vihar után nagyon élt a víz. Viszont csak 2 órát tartott. A korábban eredményes szürkületi időszak, érdekes de tök süket lett... Addig viszont élmény volt kint lenni. Mindenhol szedések és rablások. A sekély szakaszokon cirkáló domolykók mellett végre láttam 2-3 balint is amiből az egyik dobástávon belülre keveredett véletlenül...

Úgy éreztem az összes hal kijött a padmalyból. Azért fogni nem volt olyan egyszerű, bár nem is variáltam sokat, viszont jöttek szépek is. Domis mércével csak a nagyobb csalik, főleg a wtd banán, J-9 és a padmaly előtt az áramlással húzott, kóválygó 4-es hornet... sok - sok kapás, nagyon mohón támadtak. Többször is nekimentek általában, de "kevés" ragadt oda azok viszont nagyon. A nagy csali, és a lenyomott szakáll ellenére hármat is műteni kellett, de nem lett bajuk..

A vihar egyébként elég heves volt. Rendesen helyben hagyta a part menti fákat, pedig fent a házból nem tűnt olyan durvának. Viszont cserébe lett néhány jó haltartó belőlük. Legközelebb megnézem, hogy lakik-e már valaki bennük....

Görbüljön!