Leereszkedve a vízparti ösvényre, komoly dilemmával szembesülök. Az elhúzódó, nehézkes ébredés, ami talán az egész heti munka, esetleg a leérkezés utáni rövid, de nem is eredménytelen esti etap......

.....vagy csak az utána elkortyolt fehérbor miatt volt nem tudom, de határozatlanul toporgok a parton. Jó lenne végre eldönteni, hogy merre is induljak. Jobbra a nehezebb terep, sok dzsungelharcal és csak helyenként mélyebb, de gyorsabb vízzel, ahol kicsit könnyebb megtalálni a halat. Míg balra egysíkúbb és szelídebb a folyó, jobban meghorgászható részekkel, brutál nagy padmalyokkal. Cserébe viszont nagyobb területet kell bejárni, ugyanannyi kapásért. Úgy döntök végül, hogy leülve a parti rézsűre a szúnyogok legnagyobb örömére, a sorsra bízom és amelyik irányban előbb látni vagy hallani  valami ígéreteset, arra indulok majd el. Eközben egy hódot is alaposan megfigyelhetek a reggeli napfénynél...

Szerencsére mielőtt a nagy lakomának híre megy szúnyogéknál, már indulok is balra. A múltkori vihar által bedöntött egyik fa végénél jó tolóhullám sejteti, hogy egy balinjárőr van éppen ott szolgálatban. Közelebb érve megyek csak be a vízbe és nagyon-nagyon lassan helyezkedve próbálom a jó szögből megcélozni a fa csúcsa mögötti langót. Kicsit várva, hátha újra tol egyet a sekély vízen és így elé tudnám ejteni, de nem történik semmi, ezért hát a kiszemelt helyre pöccintem, ...hiába. Egy percet várva a következő dobás előtt, hirtelen megjelenik tőlem alig pár méterre ahol mit sem sejtve hajt meg egy kishal rajt, és mire szabadulok a pillanat okozta bilincsektől, már mellettem jár de még mindig nem szúrt ki. Megmozdulni sem merek szinte, miközben elé pottyantom... sikerrel... :D

Nem sokkal ezután, mindketten fojtattuk tovább a reggeli rutint. A padmalyokban lapuló buksik ritkán hagyták szó nélkül a vízre ejtett falatot. Egy bokor takarása, vagy kő árnyéka sem mindig kell kora reggel. A tiszta vízben a rosszul célba ért csalit is messziről támadva, jönnek sorra és már csak egy-kettő kerül lencsevégre, szelektálva a kicsit szebbeket.  Valamelyik megvárja míg kattan a gép, de akad ami szégyenlősen illan el idő előtt...

 Egy sekély részhez érve nem is dobok, mert csak az apraja lakik most itt. A meder közepe szárazon van és már a fű is kezd nőni rajta, amin tovább ballagok. Egyszer csak komolyabb tolóhullámok jelennek meg az alig arasznyi vízben. Persze repül is ami éppen fent van, de csak megugrás, kikerülés a válasz. Már sejtem mik lehetnek, de látni csak később kicsit lejjebb sikerül őket, ahogy lassan vonulva szűrögeti az aljzatot néhány márna, miközben néha a hátuszonyuk is kint van...

 Kicsit kapkodva próbálok néhány képet készíteni, és  közben már a csalis dobozban kotorászom valami nekik való után. Kevés idő áll rendelkezésre mielőtt túl közel érnek és észre vesznek. Talán egy dobásra vagy kettőre lesz lehetőség, és már repül is eléjük a lárva utánzat. A legnagyobb márna ami elől úszott, azonnal rámozdul és követni kezdi pár centire tapadva a csalitól. Már szinte érzem, hogy mindjárt odavág amikor észrevesz, mire nagy burványt keltve tűnik el, sajnos magával rántva a többit is.... Egy darabig nézem őket, ahogy 20-30 méterre megnyugodva folytatják lassú útjukat felfelé. Van egy ötletem hova tartanak. Legközelebb ha arra járok, megpróbálom kideríteni...

A következő nap reggelén kicsit lejjebb folytatom. Mielőtt elindulok egy őz jön le inni olyan csendben, hogy nem is hallani. A felkelő nap elvakítja irányomban., ezért van idő elővenni a gépet... 

 Ahogy mit sem sejtve tűnik el a bozótban én is munkához látok. Jó hosszú szakasz megtétele után végre egy sziget miatt kialakult mélyebb rész fogad. A legmélyebb és leggyorsabb részén egy rég bedőlt fa töri meg az áramlást, ami igazi domi bánya. Már messziről megdobom az alatta lévő limányt, mire egy kisebb domi ragad oda egy pillanatra majd leakad. A következő dobásban meg leköveti egy kicsit szebb, majd pár ütés 1-2 hasonló falakótól.  Na van itt rendesen, de úgy néz ki, hogy nagyobb nem lakik benne?, Ahogy ezt kigondolom, közben szinte az ágak közé dobott banánt, leköveti egy olyan szebb szűk másfeles forma, amiben bíztam a hely adottságait nézve. Kicsit pihentetve más felé horgászom pár percig, majd visszamegyek, és kb ugyan az a jelenet ismétlődik meg megint. Kicsi megüti, egy másik nagyobb is odavág, amit lekövet egy hasonló, majd egy másik dobásra az ágak közül, kijön a nagy és jó két métert kisèri ezután visszaúszik a bokorba. Na,... fel van adva a lecke.... csalicsere, 1x 2x semmi. Pár perc pihentetés után, egy újabb szögből kicsit tovább lehet a jó helyen táncoltatni a wtd-t .... és ekkor agyonvágja ..... :D

Alig, hogy rendezem soraim már rebbenek is a kishalak a gyökéren elvágó víz mögött. Elsőre semmi, de másodikra már nem bírja cérnával és odadurrant egy nagyot valami. Mi ez? Furcsa domi ez, annyi szent, mert bár rázza a fejét rendesen, de túl vehemens....ja, persze....hát nem domi..  :)

Visszafelé már csak lazán.... pár kis domi után egy sügér is beugrott ott, ahol egy sikló is vadászott.... Na de elég is volt ennyi mára. Már csak egy valami maradt hàtra, hogy hol lehet a vízből itt kimászni.... :D

Sziasztok!

Barna