Nem voltak aznapra nagy terveim, csak egy kis reggeli peca lesz a kertek alatt, utána meg matatok valamit a házon szerintem....ilyeneken agyalgatok egy bögre forró kakaót szorongatva és bámulok ki az ablakon a dombok irányába, amiknek a körvonalait sem látni a sűrű köd miatt. Korán van még, de nem bírtam aludni és tv helyett is sokkal-sokkal érdekesebb az ébredező őszi folyópart, ezért elindulok..... 
Lassan és óvatosan lépdelek a hasig érő vízben mert nem látni az alját. A nagy köveken könnyen megcsúszik a csizma, a tömegem nagy részét meg felveszi a víz, így nèha nehezebb visszanyerni az egyensúlyt. Legalább 100 métert megteszek mire van egy érdeklődés, aminek nincs folytatása. Nem baj, nincsenek elvárások, jön vagy nem, kit izgat...ott vagyok és azt csinálom amit annyira szeretek. Boldog a pecás.....na, de ott az a bedőlt fa, azért ott csak lakik valaki... :D Kicsit behullámzik a víz miközben nagyobbakat lépek és ahogy elérem, csobban is mellette a csali.....a következő pillanatban megmozdul a fa egyik kis ága és egy tolóhullám éri utol a műanyagot..... Most már tényleg boldog a pecás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
