Már régóta próbálom rávenni magam erre a bejegyzésre, de megint nehezen ment. Talán amiatt, mert az idei balatoni ősz egy alkalomtól eltekintve nem azt adta, amit vártam, így inkább a nehezen összehozott 1-2 darabos napok maradtak meg, mint az az egy jó nap. Kezdem azt hinni, hogy sajnos most már csak ilyen őszök lesznek a Balatonon, el kell felejtenem a jó pár évvel ezelőtti fantasztikus csukás napokat... Sok az eszkimó, kevés a fóka. Az utóbbi 5-6 évben nagyságrendekkel többen pecáznak csukára, ez sajnos az állományon is látszik. És nem csak arrafelé, ahol én pecázom, hanem szinte a Balaton egész területén. Azok a kikötők, ahová mindig a tuti fogás miatt mentem le, azok sem adják már a halat. Még pár évvel ezelőtt is akciódús, sokhalas napokat lehetett megélni, mára egész nap egy-két kapás, egy-két hal az átlag. Ez nemcsak az én tapasztalatom, hanem a cimborámé is, aki a Balaton mellett él. Idén ki is hagyta a csukapecát, annyira nem volt hal a környékükön... Persze vannak napok, amikor bele lehet nyúlni, egész nap lehet fogni,de ezek ritkák. Sajnos egyre inkább az a tapasztalat, hogy egy nap van két kapásperiódus, aztán egész nap mintha hal (csuka) sem lenne a vízben. Mindegy, ebből kell főzni. :D

Szeptember közepén kezdődött. Sajnos zavaros volt a víz, így nagy nehezen összelapátoltam 4 csukát inkább az aprajából. Sok minden érdekesség nem volt, mentem, dobtam, néha fogtam. 

Aztán a második alkalomra október elején már nagyon készültem. Az időjárás ritkán áll össze úgy, hogy ideális legyen a Balatonra és még a víz is tiszta legyen... Ez a pár alkalmas pecák átka. Ha odaérsz akkor szembesülsz azzal, hogy van-e igazán esélyed, vagy szenvedsz majd egész nap... Más az, ha egy héten többször is kint tudsz lenni, de ezt azt hiszem nem kell magyarázni. Most minden klappolt. Pár perc után hallal kezdtem. Ez mindig megnyugtató. Ha az első fél órában megvan a hal, akkor mindig lekerül egy képzeletbeli súly rólam, teljesen másképp dobálok tovább. Sajnos a napomat kétfelé vágta, hogy 11 körül ki kellett jönnöm, mert dolgom volt. Szóval kajak ki, fel a kocsira, el a dolgomra, majd vissza, kajak vízre és újra nekiindultam... Ha jól emlékszem 4 jött ki délelőtt, közte két szebb, az egyik jó 3,5-4es volt. Hihetetlen látványos kapással érkezett. Először bebombázta a beesőt, de elvétette. Éreztem az ütést, majd egy hatalmas burvány jelezte, hogy jó hal volt. Éppen elmorzsoltam az ilyenkor szokásos"fohászomat", amikor a gyorsan továbbpöckölt csalit szinte a felszínről szedte le egy látványos kiflivel. Pont tegnap beszéltük Barnával, hogy mennyire kell a tiszta víz a csukázáshoz. Egyrészt a horgászat eredményessége miatt, másrészt a horgásznak az élmény miatt. Egy tiszta vizes közeli csukakapás örökre beleég az ember memóriájába...

Idén a leglátványosabb az áprilisi méter pluszos volt, ami a lábamnál szedte le a nagy csalit és ahogy fordult vele sajnos el is harapta a fluorocarbon előkét. Nem lett meg, de az a kapás... Na ez amiről az előbb írtam felférne az idei dobogóra, az tuti. De még van egy kicsi az évből, hátha letaszítja még valaki. ;) A délután már rávágásokban gazdagabb volt, de nagyon kevés jött ki. Volt egy igazán jó is, amit nem is láttam, de komoly hal volt. Akkor még nem stresszelt annyira, hogy nem lett meg, gondoltam majd később úgyis fogok még jobbat, hát ez nem jött be. A napot végül 22 akcióval zártam, 6 megfogott csukával és egy sügérrel. Ez a nap hasonlított a legjobban az "igazi" balatoni csukázásokra, innentől már csak a lejtmenet jött. Ennek sok oka lehet, de persze soha sem tudjuk meg az igazat, csak találgatunk. Szerintem a legfőbb az volt, hogy engedték el a vizet a Sió csatornán és szemmel láthatóan később már hiányzott 30-40 centi a nádról. Ilyenkor a nagyok mintha elhúzódnának a nád elől a mélyebb részekre, legalábbis az évek alatt azt figyeltem meg, hogy nagy vizes években fogtam a nagyokat, kis vizesben meg nem annyira. A nem annyira meg azt jelenti, hogy egyáltalán nem... :D Persze az sem sokat segít az állománynak, meg a fogásoknak, hogy napi szinten ütik a vizet. És amit itt több pecásnál megfigyeltem, hogy a nagyoknak nincs irgalom. Az egyik még mondta is, hogy ő csak a 60 centi fölöttieket viszi. Természetesen a szabályozás alapján megteheti, de biztos nem véletlen, hogy ahogy megyünk bele az őszbe már szinte csak a kicsiket lehet fogni.

A következő peca pont egy héttel később történt. "Sajnos" verőfényes napsütésben. Ami jó a bőrömnek, nem annyira jó a csukázásnak. D vitaminon kívül azért fogtam 4 csukát, meg délután egy egész kellemes felszíni sügerezésben volt részem. 3 jött ki és volt vagy 20 kapásom. Mókás volt, ahogy vagy 10-15 sügér tülekedett a csali után és púposodott a víz tőlük. Mondjuk igazán nagy nem volt köztük, így fél óra után könnyen engedtem el a dolgot.

A negyedik alkalom október végére esett és majdnem kimerítette a szánalmas kategóriát. Nagy nehezen kitermeltem kettőt egész nap. Szóval erre szót sem vesztegetnék...

Idén nem azt adta a balatoni ősz, amit vártam, de lehet ezzel kell most már beérnem minden évben. Jövőre majd kiderül. Egy dolog biztos. Én tuti ott leszek megint... ;)