Na...nem sérült meg senki, csak én vagyok kicsit kiütve még a péntek éjszaka után. Panaszra persze semmi okom, amiről az indítókép is bőszen árulkodik... :D  Mindez egy kósza gondolatnak köszönhető. Meg persze némi kitartásnak és egy nagy adag szerencsének, hogy hajnali fél 2-kor elindulva a kocsihoz lefeküdni, nem jobbra kanyarodtam az ösvényen, hanem balra.

Itt azonban álljunk meg, és mennyünk vissza az időben nem is keveset, úgy 6 órát...  Fél 8 és egy óra eseménytelen peca után, üldögélek a kövön. Az elmúlt 3 alkalommal a balinok tök aktívak voltak ebben az időszakban, de most, hogy szabad lenne horgászni is rájuk, mintha tudnák ezt... eltűntek. Egy sekély öbölben volt csak néhány ivadékszürcsölő burvány, de ott meg annyi növényi kosz állt a vízen, hogy nem sok értelme volt oda dobálni. Tudom, mert azért erőltettem és egy ütésem volt a barkával teleaggatott csalira is...  Kicsit lehangolva vettem tudomásul, hogy balin nem lesz ezen az estén, mert helyet sem akartam változtatni mivel egy tortúra volt ide bejönni. Ekkor még nem is gondoltam, hogy a sötétedésig bármi történhet....tévedtem.  Kicsit dobálgatva az elvágó vizet, ahol talán beköszön egy kósza baller, egyszer csak mélyebbre küldtem a 8 centis minnow-t hátha beállt már kisebb süllő, mikor szinte a botspicc alól egy nagy árnyék, amennyire látni lehetett a tiszta vízben egy méter feletti harcsa jelent meg alulról és egy pillanat alatt elragadta a wobblerem. Majd  ugyanazzal a lendülettel fordul is meg és mit sem törődve a szúrós falattal úszik, s fordul vissza a mélybe...a kis bot perecbe de a hal semmi jelét nem mutatja védekezésnek úgy 3 mp-ig majd megkönnyebbül az egész, mert kiakadt vagy csak simán kifújta a csalit...azt hiszem be sem vágtam neki :D  Csak álltam ott, és próbáltam befogadni mi is történt. Nappal még nem éltem át harcsával ilyet testközelből. Persze rögtön bot és wobbler csere, mire talán az 5. dobásra és 2méterrel távolabb mint az előbbi jelenet de olyat üt valami, hogy tényleg majdnem kiveszi a kezemből a botot és mégsem akad, majd rögtön utána egy nagy burvány simul szét a felszínen. Döbbenet....  és egyben biztató kezdet is, de nincs folytatás.  A sötétedéssel megjelennek a süllők. Nagy az öröm mert hosszú szünet után újra ütéseikben pendül a bot, és szinte egy helyben állva úgy fél óránként-óránként van is esemény, amiből néha oda is ragad 1-1, a f.tőig  45-ös vagy az éppen 50-es méretekből. A negyedik után, ami persze nem rossz szezon kezdet, de elveszítem a hitem a jobb halban és 1 óra körül takarodót fújok, hogy majd kora reggel balinozással  folytathassam máshol...

Ezen a ponton érek el a már korábban említett ösvényhez. A kivezető úton ment annyi vér az agyamba, hogy felszívjam magam egy plusz löketre és egy másik helyen is tegyek egy próbát a közelben. A Szerdai állapot óta kicsit jött végre a víz, így a combcsizma kicsit necces lenne ezért örülök a döntésnek, hogy mellesben dunsztolom magam. Csendben, minden lépést jól meggondolva és egy kis fényt is megkockáztatva veszem birtokba a beállót, mert időközben befelhősödött és megszűnt a holdvilág. Ami roppant hangulatos, de mégsem szeretem a parti, felszínközeli wobbleres pecáknál. Valahogy nem érzem úgy akkor a jobb halat, főleg nem a harcsát. De rögtön tudnék egy csomó ellenpéldát is mondani szóval valószínű, hogy hülyeség csak így rakódott le. Csak egy percet várva és nézve a langó vizét látni, hogy bizony van benne élet. Nem is húzom tovább az időt és a fáradtságtól kicsit egyhangúan, de mégis reményteljesen dobom meg a pályát.  Na de a lényeg, hogy 2 feljebb bevontatott dobás után, a harmadikkal leküldtem a wobblert amennyire csak le tud menni, ami max olyan 2 méter és amikor megtalálja lent a langó határát, kicsit megtartva hagyom, hogy tegye a dolgát. Miután érezni, hogy elveszíti az áramlást, lassan belehajtok de csak 1-2 tekerésre van lehetőség, mert egy iszonyat akaratos rávágás billent ki az egyensúlyból.....    ( Ezen a napon is mint a korábbi kettőn, amikor elindultam ide otthonról, megnéztem a sarokban menetkészen pihenő 60-200-as botot és dilemmáztam azon, hogy azt hozzam. De az előző két hari ellenére, a harmadik pecán is a közepes 20-60-as mellett döntöttem végül, mert ez nem annyira kemény pálya mint pl. a tavalyi.  Azért az erejét kicsit túlbiztosítva 25-ös fonottat kapott. )  .... A rávágás utáni 5.mp-ben bántam meg ezt a döntést és gondolatban már el is köszöntem halamtól.... magamban de lehet, hogy hangosan is mondogatva, hogy" túl nagy, túl nagy...ba......sszameg..."  : )   A magasba tartott bottal és a határozott ütemben ciripelő orsóval lejjebb botladozva, esve-kelve az uszadékon és köveken a limány segítségét kihasználva kezdődött csak a fárasztás. Amikor a második, harmadik,majd a negyedik komolyabb kitörését is így vagy úgy, de sikerült megállítani és vissza is pumpálni ide a töréshatáron hajladozó bottal, kezdett visszatérni a hitem. Felhúzni még nem lehetett csak a mélyben forgolódott és nagyokat ütött a zsinórra mikor megjelentek és  az áramlásban rögtön el is sodródtak a fáradását jelző buborékok. Egy-két keményebb kitörést követően, emelésre nagy luftokat csapott, amit kihasználva magamhoz parancsoltam és egy alkalmas pillanatban erőből, hogyha megy akkor én is megyek alapon, állon ragadtam... :D  Fejét kiemelve leguggolva hagyom, hogy az adrenalin löket csendesedjen kicsit bennem és közben a wobblertől is megszabadíthatom. Majd nagy levegőt véve a szájában lévő kézzel emelve, a másikkal meg a hasa alá nyúlva biztosabb helyre viszem...

Néhány kép után némi vért könnyezve kiemelem amennyire tudom, mert lerakni nem igazán van hova és mellérakva a botot lemérem. A 210-es pálca kb 40 centivel hosszabb, a súlya valahol 35-40kg körül lehet, mert jó vastag és pocakos jószág.

Egy csendes részen visszatéve nézem ahogy megpihen, majd lassan elúszik amit a tiszta vízben lámpával megvilágítva sokáig követhetek. Majd megfordulva megakad a szemem a merítőn és elnevetem magam. Ma kivételesen elhoztam, persze csak a süllők miatt, de mégis olyan vicces látvány volt ahogy szépen odakészítve feküdt mellettem miközben én meg itt ölelgetem ezt az óriást, aminek jó ha a feje belefért volna... :D  Kicsit üldögélve, boldogan emésztettem a történteket, majd a reggeli balinozást elengedve inkább hazamentem lefeküdni, de álom az még sokáig nem jött a szememre.... 

Sziasztok! ...ès persze görbüljön!!

Barna