Miért pont kora reggelek? Nem tudom. Csak próbálok címet adni annak az érzésnek ami átjár minden alkalommal amikor elindulok, kint vagyok vagy csak gondolok a kis folyóra, a tájra és a telek környékére. Ami talàn a kora reggeli kintlétek alkalmával a legerősebb. Persze csak a kelés okozta agyhalál elmúltával... :D  A fokozott magány? .... a természet közelsége és ébredésének az átélése teszi?...nem tudom, de két dolog biztos, hogy ennek a tökéletes leírása meghaladja az éppen itt klimpírozó pecás képességeit és nagy szerencse, hogy Te kedves olvasó, aki olvasod soraim pontosan tudod miről is van szó....

Az alcímnek sajnos, már sokkal inkább kézzel fogható magyarázata van. Na nem az, hogy a világ egy távoli pontjára járnék, hanem csak kicsit messzebbre kell most menni a telekről a halasabb pecákért. A kertek alatt kevéske hal van idén, és bár tavaly is valami hasonlón sipogtam, de akkor legalább domi volt rogyásig. Míg most tényleg nagy szakaszok szinte néptelenek,a  tavalyi biztos címek pedig 1-2 kis terület kivételével tök süketek. A barna moszattal a barna lé sem tágít, és bár a napokban javulást tapasztalni a víz áttetszőségében, most meg a zöldmoszatok is kezdenek szaporodni. Folyamatosan lebegő, úszó jelenléte, eléggé zavaró tud lenni. Ezért a Szlovák biogáz üzem télen elszabadult mocska által érintett Ipoly alsóbb szakaszai helyett a baleset fölött lévő részek jelentenek most menekülő utat. A képek zöme is ezeken a leginkább még felfedező ill. újra felfedező kiruccanásokon készült, de mivel a kertek alatt töltöm mégiscsak a legtöbb időt, ezért onnan is lesznek képek. Amik május közepétől június elsejéig tartó időszakot öleli át, amikor is a kicsit több szabadidőnek köszönhetően, többet lehetünk lent, mint egyébként.

Előtte azonban még vissza egy kicsit a Dunára. Amit valahol ott hagytam abba, hogy volt egy rövidke harcsás széria, aminek a lezárása elég jól sikerült. Volt még utána azért 3 rövidre szabott kísérletem, de már nem készültem rá annyira meg persze az ívásuk is megkezdődött és vélhetően el is hagyták azt a partszakaszt. Az első alkalom betli, de mivel Zsolttal közös peca volt, mindenképp felejthetetlen... :D  A második és a harmadik adott ugyan, de már csak késő este tudtam rendesen horgászni, mert elég telített lett a pálya. Egy félreeső helyen kibekkelve végül volt pár halam. Köztük egy lassú visszaforgóban, felszíni csalival fogott 1 nappali ès 2 éjszakai balin meg egy értékelhetőbb süllő, ami azért elég izgalmas volt.  Ami a süllőket illeti, még tilalom vége előtt egy kicsivel futottam bele egy jobba, még nagy wobblerrel, de az első érintésre megugrott így elengedtem még egy körre. Amikor is sikerrel rázta ki pofájából a csalit a 3-4 kg  körüli csodaszép süllő. Tilalom lévén nem is bánhattam... A nagy harcsás estén ugye még volt pár rendesebb, de ez utóbbi alkalmakra egyre inkább összement a méret. Még a fotózás szintjét sem ütötte meg egyik-másik. Így éreztem, hogy legalább egy kis időre más irányba fordítom a figyelmem és meghagyom ezen a szinten ezt a remek Dunai szezon kezdetet.

A telek környékén ebben az időszakban több hullámban is gondolom a víz hőmérséklet változásával, de valahol május eleje-közepe felé tetőzött a "barna lé".. Kirándulásim a kertek alatt amik a balinok keresésére irányultak kevés sikerrel jártak, így persze még nagyobb volt az örömöm 1-1 fogás után. Mivel szinte minden másra tilalom volt, nem tudtam nagyon mihez kezdeni. Régebben nem is jártam ide májusban, de most, hogy itt a telek!!?   Maradt a kirándulások öröme és a terepszemle, persze pacabottal.  A kevés kóbor balin megtalálása a zavaros vízben, csak a nagy ritkán bekövetkező rablásaik és a tolóhullámok fürkészésével lehetséges. A kisfolyós cserkelés egyik legszebb része esett ki a ténylegesen látott, megfigyelt hal élményének elveszítésével. Főleg ha a domolykókat kikerülve a ballerokat akarom kiszelektálni, de ha nem látok a zavarosban csak egy tolóhullámot?? Vagy csak úgy random dobálok?  Akkor bizony kétes a dolog....és bizony voltak tilalmas beesők. Mint egy reggel a duzzasztó alatt. Szinte rögtön összejött egy balin a gyorsan húzottra, majd sokáig semmi. Egyszer csak szép tolóhullám közelít éppen dobástávon és türelmetlenül megküldöm az irányába....nem vártam meg, hogy közelebb érve azonosítást nyerjen, hát meg is lett az eredménye mert olyan pontosan sikerült, hogy a beesőt verte le a szebb domi...

Ezért néha autóba ülve feljebb, majd még feljebb kezdtem járni. Balin azonban nem volt sok, viszont azok nagy türelmet igénylő cserkészése azért rendre összejött és jól kitöltötte az időt. A számításoknak megfelelően tiszta, vagy újabban a záporos idők nyomán, kicsit opálos víz fogadott.  Ennek köszönhetően lehettem tanúja érdekes és lebilincselő megfigyeléseknek is.

A legérdekesebb egy május végi dévér  ívás, amikor sajnos pont bezavarosodott az éjszakai eső miatt.  A 25-30 halból álló raj között a legkisebb jószág is kiló körüli volt, a nagyok meg igazi lapát. Hosszasan figyelve őket egy fa árnyékából lassan rádöbbentem, hogy nem is csak dévérek, hanem márnák és domolykók is ott vannak mellettük. Úgy nézett ki az egész, hogy egy zátony előtti meglassult víz mélyebb és a parthoz közelebb eső részén a dévérek  illegették magukat, dörgölőztek egymáshoz, míg mögöttük a gyorsabb és sekélyebb vízen 2 márnapár simult össze néha. Hímjeik úgy 10 percenként nagy ajzat és haltej felhőt kavarva farkukkal, végezték a dolguk.  Mindezek alatt, a zátony szélén az egész sekély vízben 4 kisebb domi lapult amik ki-kitörve hol a számolatlan és terített asztaltól megrészegült kishalakat riogatták, hol meg az elsodródó ikrákat szívogatták. Mindezt a látványt megfejelve egyszer csak feltűnt a periférián egy nagyobb és egy kisebb balin is. Majd később még legalább kettő egyen méretű. Térültek, fordultak, méregették a helyszínt.  Hol csak egy-egy árnyékot lehetett látni sodródni a folyásban, máskor meg egész közel merészkedtek a tűzhöz. A méretben hasonló dévérek azonban elég intenzíven védték a területet. Meglepődve tapasztaltam, hogy a túl közel merészkedett balinnak simán nekiment egyik-másik és határozottan megbökve utasította el onnan. Olyan is volt azonban, hogy egy a raj szélén lévő dévért zavart odébb a balin, majd megszokott és látványos módon vágott oda a kishalrajnak...    Úgy eltelt egy-két óra, hogy észre sem vettem és csak az éhség zavart haza, pedig a bot ekkor már a kocsiban maradt, mert ugyebár ez nem peca idő. Balinok ide, vagy oda... a napi halam különben is már megvolt reggel, ahogy haladtam. A balinok hülyére vettek azon a reggelen, de néhány izgalmas felszíni akcióig azért eljutottam. Közben meg beesett két àtlag domi is, és a csukeszok sem voltak annyira rafkók. Egy méret körüli után egy kicsit szebb is belenézett a merítőbe.

A zavaros víz miatt nem lettek jó képek, így be kell érnetek a leírással és pár homályos árnyal. : )

 Pár nap elteltével jutottam csak vissza ahhoz a zátonyhoz, de akkor már nem lehetett ívó halat látni a környékén, pedig a víz letisztult és jobb képek születtek volna. Viszont az egyik szebb balin ott ólálkodott még és már az első próbálkozásom bekajálta. Pár méterrel arrébb viszont pont az ellenkezője történt. Valahogy semmit nem akart megenni a bokrok alatt bujkáló másik haverja. Több mindennek neki-neki ment, és egy kis pihentetés után sem adta be a derekát. Bizony, nagy fejtörést okozva ezzel...még egy őz sem bírta nézni, és el is fordult az erőlködésem látva mert biztosan tudta, hogy ha a halakra ennyire nem akkor rá sem lehetek veszélyes... :D

Nem úgy mint máskor, kicsit feljebb a folyón ahol egy bedőlt fa mögötti langóba beállt márnát és 4-5 domolykót nézegettem éppen. Mikor egyszer csak megjelent a környék balinjárőre szinte spicc alatt....szerencsére nem volt válogatós és megette ami éppen fent volt, mert csalicserére nem lett volna idő...

Egy másik reggelen, amikor sokadjára csak a kertek alatt kószáltam. Elkeseredve dokumentáltam a ronda barna, habos vizet. Közben az ívásban megfáradt, vélhetően a rosszabb vízminőség miatt is gyengébb kondícióban lévő márnák kósza tetemeit és egy nagyon szép méretű, de most sajnos nagyon beteg domolykót is lencsevégre kaptam...

Mindezek után távolabb, egy tolóhullámra lettem figyelmes. Feldobottabb hangulatban fürkészem a környéket és nemsokára egy sóderbucka mögött, szétrebbennek a kishalak. Több se kellett és repült is a banán... majd rögtön lépek is a vízbe, mert egyből megkajálta...

Ezután több nem is kellett. A visszaúton sétálva szinte elbódított a levegőben terjedő illat kavalkád. A vadvirágok a virágos bokrok, fák, bodza, még a csalán illatát is megédesítve járta át a környéket és vele, az ott kóborló pecás hangulatát is... miközben csak úgy fotózgatta ami éppen elé került : )

Röptében a legyet (is)  :D

 Így csorogtunk át júniusba és a megszaporodó záporok időszakába. Kicsit magukhoz tértek a növények, a béka kuruttyolás is felerősödött és előbújtak olyan állatok is mint például a Foltos szalamandra amiket száraz időben nemigen látni.

A hosszú hétvégére szabadult minden a tilalom alól és a víz is egyre jobban festett, így minden adott volt egy jóízű pecára. Mégis kicsit ellinkeskedtem a dolgot. Kirándultunk, gombákkal ismerkedtünk... A maradék időben azért kicsit jobban górcső alá vettem a kertek alatti halállományt, hogy valójában mennyire is rossz a helyzet hazai vizeken domi ügyben. Mint kiderült eléggé, de nem reménytelen. A legjobb indikátor helyeken is csak egy-két halat tudtam összekukázni, azok is kicsik voltak de a remény generációja és már nekik is nagyon örültem. Tavalyi bőségben ezeket többnyire le sem fotóztam, de most bezzeg kattogott a gép... :D

 Még egy utolsó sztori, mert már biztos unjátok :D  Egy reggel kisétáltam a legreménytelenebb részre is mert szeretem, pedig hal az bő években is alig.Ki érti?  :D  Láttam arrafelé márnát ívni korábban, így arra is készültem. Dobálgatom csendben a padmalyokat, gödröket....mikor zörgés és ropogás jön a parton. Megdermedve de a gépet azért elővéve várakozom. 5-10 perc is eltelik mire egyre közelebb ér a zaj forrása. Majd még egy-két perc és mellém ér egy őzbak. Ő a parton én meg derékig a vízben és valahogy nem szúrt ki, pedig csak néhány lépésnyire volt. Valamit azért érzett, de csak a gép kattogása tűnt fel neki, az is csak annyira, hogy lassan tovább álljon....jó volt ilyen közel lenni, egy ennyire figyelmes és óvatos állathoz. Aztán lehet, hogy ő is ezt gondolta rólam... mármint, hogy egy másik állat.  :D  Végül még ez a reménytelen rész is beadta. Egy márnához is elég közel kerülhettem, amit alig bírtam elrángatni a padmalytól így mindenképp lebilincselő csúcs reggel volt...ez is.

Görbüljön!

Barna