Kár, hogy ott van az a majdnem. Persze így sem volt rossz ez a szerda este, de ahogy megláttam a csatorna tiszta vízében lebegő, portyázó balinokat már sejtettem, hogy valami azért előbb-utóbb történni fog. Így is lett...  A kedvenc bedőlt fámnál kezdtem, ami kicsit azért megkopott január vége óta mikor utoljára láttam. Pedig jég szerintem itt semmi nem volt, mégis letöredeztek az ágai. Csak az idő vas foga rágja biztos, de még mindig a halak egyik kedvelt helye a környéken. Alatta keszegek úszkálnak, mélyen az ágai között biztos lapul 1-2 süllő vagy csuka is, míg  mögötte az áramlás határán, balinok egy kisebb csoportja várja, hogy okuk legyen egy kis ramazúrira.

Amiket nem hagyhattam tétlenül és óvatosan a magas fű és valami sásféle takarását kihasználva odapöttyintettem nekik a banánt. Az első dobás rögtön beadott egy szépet, a másodiknak még nekiment egy, de nem akadt, míg a harmadik próbálkozás már csak egy lekövetést váltott ki. Ezután több szünetet is beiktatva, csak néhány ráfordulással vagy inkább totális közönnyel fogadták bármit is dobtam, ezért odébb álltam.

Közben a csukás botot kezdtem inkább erőltetni, mert a nap lemenőben volt és dönteni kellett valamelyik módszer mellett. Persze a kézügyben lévő balinos is elő-elő kerül hirtelen, ha okot ad rá valaki...  Ennek köszönhetően volt néhány remek akció mint amikor egy bokor alatt rabolgató igen testes ballert ingerelt támadásra a víz felszínen cikázó csali, amit látványosan ütött ki a vízből , de utána befulladt a támadása mert észrevett.. vagy a másik amikor hosszú lekövetés után éri utol a tolóhullám és durrant oda egy olyat, hogy majd kiveszi kézből a botot, mégsem akad és így tovább. Ezek hatására egyre nehezebb volt a csukás bot a kezemben, de ha csökkenő lelkesedéssel is, azért mégis azt nyúztam leginkább. Öttől fél nyolcig semmi nem volt ezen a fronton, de akkor megtörtént...   A szemközti fa mellé szánt dobásba belekapott a szél és jó pár méterrel arrébb tolta egy hínár mező közelébe. Rögtön bele is akadt valamibe, de egy rántással kijött szerencsére és fojtatta a tempózást. Ahogy elhagyta a sekély részt és kicsit lassíthattam a tempón, akkor jött a finom pöccintés után az elnehezedés.  A tipikus nagy csukás kapás... amit érzésre jó akasztás követett mégis ahogy helyben forgolódott majd kiflibe vágta magát és félig kitartott fejjel lassú fejrázásokba kezdett, leakadt....   Legalább 15 méterre volt, de jól lehetett látni minden részletében és így 5-6 kiló körülire saccoltam. Ilyen sztorija legalább ezer van mindenkinek, viszont most, még ki sem heverve az egy hete történt harcsás szakításomat!  Fájt,... nem is kicsit... :D    Majd miután kicsit később egy kis csukesz csípte meg a jerket és az is leverte magát ...  beiktattam egy kis szünetet. Idefelé jövet láttam néhány ismerős gombát. Nézegetve, szagolgatva beazonosítva majd begyűjtve, még továbbiak keresgélésébe kezdtem, amivel csúnyàn eltököltem a szürkületi kapásidő nagy részét.

Így, szinte kapkodva mentem vissza a balinos fához, hogy a szürkület utolsó perceit kihasználva rápróbáljak az ott lakók óvatosságára. Volt egy kis szerencsém is mert partnerek voltak ebben, és úgy 10perc alatt meg is lett az élménypeca. 6 kapásból kettő jött ki, amik nagyon szépek voltak, egy méretes forma pedig leakadt a partnál.

A teljes sötétedéssel felszínre jöttek a süllők is, de elég elszórtan ill. elérhetetlen helyeken. Csak egy odanyúlás volt a wobbleren. Váltva a beállókat, a balinok olyanokat odadurrantottak időnként a csalinak, hogy majd beestem a vízbe, mégsem akadtak meg...egy kivétellel. 7-8 kapás után végre hal volt a horgon...   ezért a csúcson abba is hagytam. : )

Rengeteg lehetőség volt ebben az estében, de valahogy nem sikerült maximálisan élni vele. Majdnem a csúcs peca is megvolt és annak a fényében, hogy milyen rég nem voltam, mindenképp bizakodó vagyok. Kicsit több időt kell rá szánni és jó lesz ez...  ill. jobb, mert ugye minden peca jó!!

Görbüljön nektek!

Barna