A címet Tomi kijelentése ihlette a minap, amikor leértünk a partra és elénk tárult a sekély, zátonyos, erdővel határolt folyószakasz. Milyen igaz, nekem eddig nem jutott ez eszembe, és felületesen szemlélve ha valaki azzal tolna elém egy képet erről a részről, hogy nézd Alaszka. Milyen szép..! Simán bevenném...   Az indító képet nézve azonban Te kedves olvasó biztosan csak nevetsz ezen hisz, hogy is lehetne Alaszka amikor egy gyönyörű Gímszarvas bika gyalogol át épp a folyón... : )  Bár egy kis fotoshop-al azért elég könnyen lehetne Jávorszarvast csinálni belőle. Na és akkor már megtévesztene?  :D  Félretéve a gyenge poént, nem akarom  elbagatellizálni azt a pár pillanatot amikor ott a vízben állva, a szürkületi fényekben előttünk ment át a három szarvas. Egy tehén a borjával és őket követve egy bika. Egyesével szép sorban, és mindegyik megállt, majd ránk nézett egy pillanatra, de ugyan olyan nyugalommal ment is tovább... Tomi másnap, remekül megfogalmazta azt amit én még csak érlelgettem, hogy   ""ez a három szarvas a folyóban állva volt az egyik legszebb dolog amit életemben láttam" ...és mennyire így van. Annak ellenére, hogy a halak 1-2 kivétellel eléggé kerültek minket egész nap, így igazán méltó lezárása volt ez az együtt megélt élmény az első közös pecánknak.

A ködös reggel még aránylag akciódús volt és akkor azt hittük, hogy majd a nap első sugarai hozzák meg igazán a kapókedvüket, de nagyot tévedtünk. Ahogy megsütötte a nap a vizet, teljesen passzívak lettek ill. még a halra utaló jelek is megszűntek... Míg Tomi próbált kísérletezni én csak a jól beváltat erőltettem, de egyik sem hozott átütő sikert. Csak árulkodó tolóhullámok és eltűnő árnyak jelezték, hogy pedig van hal a pályákon.

Pedig az ezt megelőző este még nagy reményekre adott okot. Egy órát sem horgásztam és két balin, egy kisebb domi meg pár akció mellett egy szebb csuka vitte el, az aznap délelőtt megkapott legújabb banánt, amit egy apró módosítás miatt küldött Tomi. Mindez egy olyan helyen, ahol még soha nem találkoztam a tűhegyes fogú haverjainkal. Akkor még egyikünk sem tudta, hogy másnap ill. én már aznap ki is próbáljuk. A közös peca ami nem jött össze másfél év tervezgetés alatt, az sikerült egy 2 perces telefon beszélgetés után összehozni... : D   Ilyen ez, de azért tervezgetni akkor is kell.

 Az elmúlt pár alkalom is soványan osztogatta egyébként. A tisztuló vízzel mindig nagy reményekkel szaladtam a partra, de a rövid kapás időszakokban is sokkal nehezebb volt fogni, mint vártam. Még mindig a felszíni hozta a legtöbb rámozdulást, pedig egyre többet kísérleteztem másokkal is. Panaszkodni persze nincs okom, hiszen valami mindig összejött ezen a remek kis folyón, ahol annyira nagy szeretettel töltöm az időm...és ha a halak cserben is hagynak olykor, akkor is élvezettel csodálhatom a környék tájait és élővilágát...  és tényleg mindig van mire rácsodálkozni ha az ember kicsit belassul és körbenéz. A fák koronájától egész a rovarszintig. Mert hol egy nyest figyel kíváncsian, vagy épp egy fekete harkály potyogtatja az ember fejére a kéreg darabokat esetleg egy vidra okoz átmeneti bosszúságot, amikor pont a leg halasabb padmalyt túrja végig a pecás orra előtt... : )

....de mivel ez egy horgászblog, azért talán jobb ha a halas képek DOMInálnak ugye? :D

 Meglátva a csatorna vizét már tudtam, hogy nem lesz könnyű. Elengedték és keményen úszott a hínár, ami talán annak a jele, hogy szakadozik, így rövidesen még jobb lesz. A klasszik csukás cuccokat erőltetve gyorsan kiderült, hogy ezekkel nagyon gyötrelmes a dolog. A lebegő és úszó hínár még nem is, hanem a mindent beborító békanyál volt az igazi gond. Persze nem okozott ez nagy meglepetést, de azért reménykedtem a jobb viszonyokban. Így ha lélekben másra álltam is be, gyorsan a kapocsba került a banán, és néhány beállót és dobást leszámítva azt csináltam amit az elmúlt hónapokban rogyásig....felszíniztem  :D  Ami működött!  Főleg persze balinok, de néhány csuka is leszedte. Miután az egyik elvitte az átalakított skitter propp, propeller nélküli wtd-t, kötöttem elé vastag fluorot, de nem volt jó...túl nehéznek bizonyult. A legvékonyabb wolfram szál meg nem tetszett a balinoknak, de ezt már tudtam, szóval kapufa...   Volt lehetőség bőven kísérletezni mert a berobbanó hidegfontban jól ették. Megszàmlàlhatatlanul sok akció volt, ugyanakkor rablás ahhoz képest nem sok. Csak a csalit bombázták látványosan. Nem is tudom, hogy sajnos vagy nem, de annyi kis 35-40 centis balin volt a pályán, amennyit itt még soha nem láttam. Hogy honnan jöttek ezek? Inkább az szokott lenni, hogy kis szerencsével a tiszta vízben meglesett nagyobb cirkálókból lehet fogni néhányat, meg esetleg éjszaka. Most azonban szebb alig mutatkozott ill. pár komoly tolóhullámból következtetve, azokat nem volt olyan egyszerű megfogni.  Valami víztiszta monofillal biztos jobban belehet csapni ezeket, de nagy nyúlása miatt azzal kirángatni őket a hínárból, túl bizonytalannak érzem. Marad hát a 80 centis vékonyabb fluoro előke és a remény, ha csuka szedi le. Egy bruttó 70 körüli volt a legszebb így megfogott aznap, ami már okozott némi izgalmakat...

 Csukát egyébként elég keveset láttam. Annak ellenére, hogy a szebben kívül 3 kisebbet sikerült összeszurkálni, amiből a legnagyobb volt olyan 50-es forma. Egy jobb ugye elment a csalimmal és egy hasonló 2-es fazon leakadt. Nem láttam egy felugró vagy akár lekövető csukeszt, pedig tiszta volt a víz.

Magasan a balinoké volt a főszerep. A hínárfoltok mellől.olyan vehemenciával támadták a felszínen cikázó, puttyogó csalit mint a nagykönyvben... a retúrokon felül 7-8 méret körüli és két szebb is beköszönt.

Estére olyan halszagom lett, hogy még egy macska is hozzám csapódott... :D A barátságos fiatal fekete cica egész sötétedésig követett. Beállóról beállóra, mert a buli nem állt le. Délben tartottam egy hosszabb szünetett mert már egyre jobban jött a hínár. Elkalandoztam másfelé, de ott még rosszabb volt a helyzet. Így rövid úton vissza kényszerültem, amit persze annyira nem bántam. Leülve múlattam kicsit az időt, amikor észre vettem, hogy az előttem elterülő hínármező szélén időről időre elúszik egy-egy baller. Csak úgy zászlón eléjük pottyantva a banánt, olyan rávágásokat váltott ki, ami ilyen test közelből brutálisnak hatott. Nem akadt meg csak egy, de akkor már ez nem is volt cél. Miután kiismerték a szitut, pár perc szünet következett. Kicsit hosszabbra engedett dobással próbálkoztam, mire nagy ribillióval egy sügér rajt terelgettem magam elé és jól elszórakozva rajtuk amikor egymás elől irigyen és mohón ütötték, vágták...

Ahogy elfogytak a fények és nem láttam már a hínárfoltokat, úszó televényeket, véget kellett vetni a napnak. Pedig a nagyok ekkor váltak már kicsit óvatlanabbá. Ugyanakkor elég is volt, biztos lett volna még pár szép kapás, de hova többet....csúcs nap volt így is igazán.  Zárásképp még egy jó, és egy napi átlag balinnal csaptam szét a nyugodt vízfelszínt, majd kettészedtem a botot és egy szalámi darabbal búcsúzva újdonsült kis fekete horgász cimborámtól, a kocsi felé vettem az irányt...

Sziasztok!

Görbüljön!!

 Barna