Az előző napi evezés totál szétcsapott... alig bírok az ágyból kimászni, de tényleg. Mentségemre legyen, hogy oltári szél volt és egyedül a kenu végében amin aztán van felület.... gondolhatjátok!  Ezen felül Tomi is jó tempót diktált....hiába, edzésben tartja a Duna... na meg az a mínusz 10 év... :D  Amúgy tök király volt és két nap múlva már újra lenyomtam volna...

 Nagy nehezen csak erőt veszek magamon és amíg Kinga alszik gondoltam lenézek a kertek alá és dobok párat, csak ébredés gyanánt és persze mert imádom a kora reggelt a vízparton. Bottal vagy anélkül de minden reggel járok egy nagyot ha kint alszunk a telken. Gázolni még nagy a víz, na meg hideg is... a partról meg jórészt lehetetlen dobálni ezen a szakaszon, így csupán 5 beállóra szűkül a lehetőség egy jó km-es részen. Az első érdekessége egy kb 10 méter hosszú árok a meder túloldalán. Felette egy zátony töri meg a sodrást így a távolság ellenére is szépen át lehet felette vezetni ill. sodortatni a csalit, anélkül, hogy túl gyorsan elnyomná az áramlás. Olyan átlagos domikat szokott adni jobbat nem, ezért úgy tíz dobás/1 koppintás után otthagyom...  A második és a harmadik beálló szorosan egymás mellett van és olyan 20méteres szakaszt ölelnek át. A környék legmélyebb vize,  több dárdafával a mederben és partvédő kövezéssel. Ha ad halat az általában nagyon jó...de elég lehetetlen pálya. Októberben itt ment el egy kettő feles, pedig már kitéptem a fából aztán a lábamnál akadt le... :(  Sajnos közel van a házakhoz és szerintem rendszeresen kipucolják, mert egy ideig az egyik dárdafán volt egy széttépett hálófoszlány...   A negyedik a kedvencem, bár komoly összetűzésben vagyok a helyért egy hóddal.. :D  A partoldalba ágyazódott öreg fatuskóról lehet csak meghorgászni és viszonylag mély, meglassult vize van. A túloldalon méteres padmallyal, ahonnan hol balin, máskor meg szép domik ugranak ki a csalira. Sajnos a kormik és a vidra is előszeretettel keresi fel ezt a helyet, így elég hektikusan adja. Mivel az egész szakaszon kevés hal tanyázik mostanában, így elég egy pici zavarás a betlihez. Most a nagyon lassan a fenék közelben vezetett wobblert elsőre leveri úgy, hogy megijedek...mégsem akad. Pici szünet után két másik csalival is rápróbálok, de semmi. Egy fával arrébb úgy nézem  lehetne dobni és kicsit más szögből csak elsodortatni felette, majd a merítőt is odakészítve a meredek partoldalba szúrom a csizma sarkát és újra dobok...      ez úgy tűnik, hogy bevált és már vigyorog is a pecás...  : )

 Nem molesztáltam őket tovább, mert úgy voltam vele, hogy majd a következő hétvégén komolyabban belevetem magam a pecába. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen télies fordulat lesz azokban a napokban, hajnali -9 fokkal...és szinte egy egész napos dobálást úsztam meg ütés nélkül... de legalább senkit nem zavartam a parton, legfeljebb azt a frànya hódot... : )

Görbüljön...!!