Igen...csak egy kapás volt hétfő este és arról is majdnem lemaradtam  : ) ...ugyanis  két óra eseménytelen dobálás után már kerülgetett a hazaindulás gondolata. Pedig nagyon szép este volt, mert a napok óta fújó viharos szél mielőtt délire váltott volna, estére elcsendesedett. Tükör víz lett a naplementével amit csak egy csónakos tört ketté egy rövid időre. Utána újra csend ült a vízre...kicsit túl nagy csend. Úgy telt el a szürkület, hogy semmi nem utalt arra, hogy egy hal is lenne a környéken, mégis hittem benne mert a hely nagyon jó...jókat szokott adni, de csak ebben az időszakban. Sok-sok éve van ez így, bár újabban inkább harcsás nekem mint süllős, de ezzel azért meg tudok barátkozni :D  Aznap este is erre voltam hangolva. Csak azért tettem be a finomabb szerkót, mert meg akartam nézni egy "gévafát , ami mellett van egy balinos pálya is.. a gévát pont időben csíphettem el, és utána pár dobásból felszínire volt két balinos akcióm is. Amik azonban nem akadtak meg, így nem sikerült kimaxolni a helyet.. :D   ...na de ugorjunk ahhoz a kapáshoz.

Tehát, elindultam a kocsihoz, mikor hirtelen mégis meggondoltam magam mert bárhogy is kerülgettet a korán kelés gondolata, valahogy nem akartam elengedni az estét. Közel ahhoz ahol addig horgásztam, van még egy beálló....hát magamat győzködtem... csak nem megyek el szinte mellette úgy, hogy ne dobjak még párat!?  Gyorsan dűlőre vittem magamban és kibotorkáltam a kövezésre. Nagyon húzós víz van a kő előtt és pár dobás után inkább beléptem combig, hogy minél tovább tarthassam a jó helyen a wobblert, amit közben le is cseréltem egy nagytestű minnow-ra, ami jobban érzi magát a viszonylag sekély gyors vízben. Úgy 10-15 dobáson voltam túl, mire úgy vélem, hogy kellő képen átműtöttem a helyet ahhoz, hogy nyugodt szívvel otthagyjam. közben volt pár gyanús jel, hang, talán gyenge tolóhullám is a kő előtt... tudod amit nem látni, csak sejted, hogy valami hal, de nem igazán tudod mi történik csak úgy zsigerből érzed, hogy valami nincs rendben. Na ennek köszönhetően dobtam a sokadik utolsót, de most szinte csak a kő előtti 1-2 méteres limányló sávra koncentrálva. Mikor egy hosszú bevontatás vége felé, 5-6 méterre tőlem ért a kapás. Olyan felszíni akcióval szedte le a felszín közelében már csak kóválygó wobblert, olyan hanggal és farokcsapással,  hogy majdnem seggre ültem :D  de tényleg! Meglepetésemben persze el is engedtem a hirtelen áramlásba törő halat és mire állítottam a féken és felvettem a fonalat, már elszaladt vagy 15 méterre, be a legerősebb áramlásba. Aznap este egy 23 -as kínai fonott volt fent, amivel most ismerkedek, mert harmad áron van mint a hasonlóak a boltokban. Az itthoni tesztek alatt nem bírtam ezzel a bottal eltépni, de azért a kövektől féltve nem akartam nagyon erőltetni sem. Addig amíg nem rajzolódott ki a mérete, csak óvatosan pumpálgattam, tartottam, amennyire muszáj volt, hogy ne szaladjon nagyon le az áramlással. Aztán ahogy kezdtem érezni, hogy mennyi szufla van benne és nem az a túlzott behemót úgy keményítettem fel én is, míg vissza nem tornáztam a parti limányba, ahonnan már nem engedtem újra vissza. Kicsit kavargott még a szélében a 20-25 kiló körüli bajuszos, de a kemény bot elég gyorsan felőrölte az erejét.  Hamarosan ki is fulladt annyira, hogy állkapcson ragadjam...   a karom megrántva, persze sikerült kibillentenie abból az ingatag guggoló pozícióból és félig vízben, félig parton el is hasaltam egy pillanatra, miközben csak nevetni tudtam a bénázásomon... : )  majd kivettem és csináltam pár képet, mielőtt visszaengedtem volna.

Azért jó lenne ha már valami konyhára való méretű hal is jönne végre... :D  Harcsapaprikás meg egyenlőre elúszott, majd tilalom után talán a Tiszán...  

Görbüljön!

Barna