Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, pedig túl sok peca nem is volt május maradék részében, mert a nagy vizek miatt már nem lehetett odaférni. Az elmúlt hétvégén végre a telken is toltam pár jó pecát, mivel lement és rendeződött a víz. Ezt már nem akarom ide besűríteni mert szerencsére elég sok minden történt és mindenképp külön bejegyzést érdemel.  Így mivel a betlikről nem kell írni,... :D  ki is esik vagy három, de lehet., hogy négy .. nagyrészt dunai, mert volt egy csatorna peca apuval, amikor sehogy sem bírtam legalább egy méretes halat sem fogni, bár egy jobb csuka megakadt, majd le is... így gyakorlatilag az is betli. Mégis felejthetetlen, hiszen édesapámmal idei első közös peca, ahol Ő vitte az estét egy rendesebb balinnal...  hiába van még mit és kitől tanulnom :D

 Volt viszont két alkalom amit meg kell említeni. Az egyik egy másik csatornán, ahol egész más volt a helyzet...  :)  Reggeli etapot terveztem jó korai indulással, hogy esetleg a reggeli derengés előtt valami süllőféle hátha összejön. Sajnos nem volt szerencsém, mert egy frontnak a szele annyira feltámadt hajnalban, hogy dobni is alig lehetett és behullámzott az egész. A kishalak sem voltak ezért víztetőn és a felnőtt hínármezők miatt mással nem is készülhettem, mint felszíni csalikkal....ezért az bukta volt. A napfelkelte viszont már egy másik szakaszon talált, ahova kevésbé vágott be a szél. Csak felszínit dobtam az amúgy tök kuka vízbe.... amit úgy fél óra elteltével kezdtem is elkönyvelni mert sehol nem volt egy rablás sem és már terveztem a hazamenetelt, mikor az orrom előtt agyonvágta a banánt az első balin...  Ami még 6x ismétlődött meg reggel 8-ig. 10-15 percenként volt 1-1 befulladt akció, tolóhullám vagy rávágás és úgy fél óránként sikerült is fogni. Közben persze menni kellett rendesen. Egy retúr mellett öt volt az a jófajta fotóérett... köztük az utolsó pedig kimondottan szép.

A másik egy Dunai este, ahol bizony szükség van a nagy kitartásra. Órák telnek kapás nélkül szinte helyben állva ami eléggé fel tudja őrölni az emberben az elszántságot, akármennyire is élvezi amit csinál... Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de egy idő után kialakul az az érzés a karban, ill. kézben.... a kapás pillanatának az érzése. A nagy bammm... Ennek a felidézése néha tudatos, de legtöbbször magától jön, és ez segít koncentrálva áthidalni a halott órákat. Ezen az estén is majdnem éjfélig kellett várni.... de megérte :)

Elég hülye helyen és helyzetben fárasztottam egy fa miatt, ezért a méretéhez képest ami 114cm és 10-12kiló környéke lehetett, kicsit elhúzódott, persze így sem volt több 2 percnél kb.. a zsinór azonban többször is belazult közben egy pillanatra és összevagdosta a kopoltyú fedelét. Nem hiszem hogy baja lesz, de nem örültem neki... akkor elhatároztam, hogy beszerzek én is egy sebfertőtlenítőt...

Bosszúból viszont rendesen derékba törte a műanyag wobblert. A drót tartotta csak... lehet, hogy át kellene alakítani kétrészessé.. :D   Amúgy durva, hogy milyen erő van a pofájukban... meg az egész halban.

 Görbüljön!

Sziasztok!