Mivel az áradás előtti két domis pecán is csak pár ütésig jutottam,  ezért az elmúlt héten már itthon eldöntöttem, hogy legközelebb nem azt erőltetem, hanem tilalom előtti utolsó esélyként futok 1-2 kört márna ügyben. Az egyre zavarosabb vízben amúgy is nagyobb esélyt éreztem rájuk... persze ha sikerül megtalálni őket és a vízállás is engedi. Az előző héten már ugyan megnéztem ill. rápróbáltam pár helyre domizás közben, de akkor nem volt  semmi.

Mivel szombatra esőt mondtak, már csütörtök este lementünk, hogy legyen legalább egy egész napunk a kellemes tavaszias időben, mert elég sok "dolgunk"" volt. Aminek a reggelén, jó korán már a parton virítottam és lestem a helyeket. Úgy vettem észre, hogy a napfelkelte előtti időszakban mutatják magukat itt leginkább a márnák, forgással vagy inkább csak egy-egy uszony megvillantásával. Este már nem mindig ennyire aktívak ebben a tekintetben, ugyanakkor meg este mintha könnyebb lenne műcsalival megfogni őket ezen a vízen.... viszont ha meg nagyon fürdenek, akkor szinte soha nem fogok...tudom... nagy a katyvasz :D  na persze semmi nincs kőbe vésve és tök szubjektív, mint a pecánál szinte minden. Szóval vettem sorra a helyeket ami van, hogy  csak séta táv, de általában kocsiba kell ülni hozzá sajnos. Majd pár percet időzve legtöbbször dobálok is pl. domira, nyáron balinra.. stb..  Így haladtam ezen a reggelen is amikor a 3. helyen szerencsém volt, mert ahogy hosszában végig néztem a folyón, egymás után 2-3 loccsanást vettem észre. Ami nem sok és később sem láttam többet, de mivel kevés a hal mostanában ez is elég volt ahhoz, hogy rápróbáljak. Nem tudtam volna ennyiből megmondani, hogy nem paducok esetleg és bár itt nem jellemző, de a tavaszi vonulás idején bármi-bárhol megeshet.  Így hát felraktam egy erre a célra télen vásárolt kis mélyretörő wobblert. Semmi extra csak amolyan hitvány, bolti cucc :D  ... és  gondoltam, hogy partról megdobom kicsit azt a területet. A melles ugyan rajtam volt de rávettem a pulóvert aminek a zsebében benne volt fényképező, kocsikulcs.. stb.  Ennek a továbbiakban még lesz jelentősége. 8-10 dobás után ugyanis, ami márnára hangolva akár fél óra is lehet...(szóval ha ideges vagy ne is állj neki :D  ) az áramlásban egy helyben lebegő csalira egy határozott, nem túl vehemens, nem az a botkitépős fajta aminek be sem kell vágni, de végre márna kapásom volt. Jó ritmusban kezdődött a fárasztás, ami mint kiderült eléggé elhúzódott. Ugyanis a 3-15 csak nyúlt mint a takony és az első 1-2 percben igen csak úgy éreztem, hogy a póráz rossz felén vagyok. Majd a nehéz felfogásommal arra is rájöttem, hogy partról biztosan nem jön ki, hiszen előttem olyan áramlás volt, hogy a combig érő víz akár le is veheti a lábáról az embert, a lejjebb lévő bedőlt bokrokról nem is beszélve. Ezért nyitottam a féken kicsit, hogy legyen egy kis időm kipakolni a zsebeimet és a nem vízálló cuccokat átrakni a melles egy vízhatlan zsebébe... mindezt persze fél kézzel pár mp alatt ...  :D  Közben a hal csak állt, vagy kicsit araszolt a folyásban felfelé, mintha nem is lenne még tudatában a történteknek. Vízbe lépve már magabiztosabban kezdtem terhelni, de kellett legalább egy-két újabb perc mire rendesen kimozdult, és akkor is csak a túloldal felé lopott zsinórt. Ekkor úgy döntöttem, hogy utána megyek keresztbe a folyón, megkerülve egy 10 méteres szakaszt ami túl mély volt a gázoláshoz és akadó is volt a közelben. Közben araszoltam utána először felfelé, majd a fárasztás vége felé már inkább lefelé, ahol egy csendesebb részhez próbáltam terelgetni. Miután ez is sikerült volt még pár kitörése ugyan, de onnan már nem volt visszaút. Az eléggé kikészült jószágot  át nem értem sehogy, csak alányúlva kitoltam a parthoz. Ezután lerakva a botot ekkor tudtam két kézzel kivenni a vízből, a teljes hosszra 82 centis és talán a legnagyobb pergetett márnámat... ...aminek kifogása leginkább a körülmények miatt volt nagy élmény számomra...

Miután magához tért és elúszott, én is szusszantam egyet... mivel a helyet is szétcsaptam közben, már az is megfordult a fejemben, hogy itt be is fejezem. Végül miután kicsavartam a polárból a vizet és átkötöttem a szerkót, csak beálltam még egy kicsit. Érdekes volt, bár nem újság, hogy 10 perc alatt volt két jó ütés, egy meg is akadt .... majd közel egy órán át semmi. Elment a raj... vagy nem is raj, inkább csak olyan vonuló néhány hal lehetett időnként.

Estére persze nagy elánnal készültem fejben, de végül a napi túra kiszívta a lendületet, amit ugyan sikerült egy kis esti palacsintázással visszapumpálni, de a nap elfogyott közben. Így az az esti peca reggelre tolódott...  Amúgy a kirándulás is jó volt, mert pont a csúcsán sikerült elkapni a cseh kucsmagomba termőhullámát egy helyen és ezen felbuzdulva, bejártunk még pár lelőhely ötletet. Ami gombát már nem adott ugyan, de csalánból betáraztunk rendesen. Ha nem ettetek még csalánkrém levest, reszelt sajttal és pirított kenyér kockával, akkor próbáljátok ki.... szezonja van.  

(Bemásoltam kommentbe Kinga receptjét, hátha érdekel valakit... )

Reggelre mondák az esőt. Nem is kicsit...  bejött :D Kimentem azért, de már elég kínlódós volt a sok uszadék miatt. Még lehetett horgászni, de az előző napi hely üres volt. Felfelé indulva pár helyet műtögetve végül az egyiken volt hal, de nem bírtam fogni. Vagy nem márnák lehettek, vagy kifutottam az időből mert ekkor már 9 körül járhatott.. de lehet csak béna voltam :D

Görbüljön!

Barna