Mindig érdekelt, hogy viselkedne a gumicsónak ha léket kapna és tegyük fel, az egyik rekeszt a háromból kihasítja valami és ... elszusszan.  Nos... csütörtökön ez is megvolt.   ...és bár nem hajnal 3 kor Tiszán akartam ezt megtudni és nem is úgy ahogy, de így alakult. :D

 Na de ugorjunk csak vissza pár órát... 

Az idei két első Tiszai éjszakázós pecára készülve érkeztem meg szerda este a szokott helyre, este 9 után nem sokkal. Részben a forgalom, másrészt azért mert addigra elcsendesedik a part, a víz... meg úgy általában minden. Próbáltam a szürkületi szúnyog invázió miatt is későn érkezni, de ez nem sikerült. Pont a közepébe csöppentem... bár az egyetlen jó, ha szabad ezt mondani... ebben az aszályban, hogy most több év után élhető a szúnyog helyzet arrafelé.  Mire tíz után teljesen besötétedett, már hasítottam is felfelé. Majd pár km megtétele és a pálya pihentetése után kezdtem a csorgást...

Egy jó nagy eseménytelen két óra után éjfél felé, azonban már kezdett kerülgetni a gondolat, hogy bizony ez nem az az este lesz. Felszíni pecával szerettem volna halat fogni, de nem voltak víztetőn a halak...   persze olyan gyorsan nem adom fel és mivel nem egy példa volt már rá, hogy amíg az egyik szakasz tök kuka, addig a másikon él a víz. Ez különösen pocok úszáson van így, de abban még nem bíztam...  azért csorogtam és kémleltem tovább a vizet, fülelve a gyanús hangokat miközben az ígéretesebb részeket meg is dobom, szisztéma szerint. Sokáig semmi,... majd 1 után végre egy zátonyos területen felrobbant a sekély víz a wobbler alatt. Majd 3x is olyat repült a baller, hogy lestem...  és leakadt.  Sebaj... gyorsan leraktam a súlyt, hogy jobban megszórhassam a területet, hátha társa is lapul a homokdűnék között. 5 dobásból volt is 3 akció, de nem akadt meg egy sem. Kis szünet miatt felraktam egy nehezebb wobblert, hogy a hosszabb dobásokkal, nagyobb terület felett tudjam elsodortatni.  Elsőre kijött egy méret körüli baller... majd szinte ugyan ott, a térdig érő vízben  határozottan, de csendesen leszedte valami újra. Meglepődtem mert újabb egyen balinra számítottam, de miután keményen benne maradt az akasztásban a bot, már tudtam nem az...    Nem akartam felvenni a súlyt ha csak nem nagyon muszáj, mert szétcsaptam volna az egész zátonyt. Így némiképp elhúzódott a sodrásban a finomabb cuccal, de azért sikerült kikanalazni a merítővel ezt a 7-8-as forma hareszt...

Ahogy rendeztem soraim a hal visszaengedése után, kicsit lejjebb egy harcsás cuppanást hallottam. Tudjátok, amikor a felszínről szedegeti a kishalat ill ivadékot, mert rogyásig voltak velük a zátony csendes részei. Felemelve a súlyt kicsit közelebb csorogva raktam újra le és már az első dobásba odaragadt megint egy baller. Majd ahogy korábban is volt a sorrend ... követte egy kisebb max 3-as haresz.

Mivel az volt a terv, hogy a másnapot is kint töltöm sátorozással, fürdéssel és pecával ezért ő is amnesztiát kapott. Valahogy nálam nem jut el a konyháig harcsa, pedig már nagyon jó lenne... :D   Na ezek után jött az a balszerencsés eset.... ugyanis megint lejjebb csorogtam pár tíz métert és súly le. Dobtam egyből egy jó hosszút, amit csak megtartva rábíztam az áramlásra hogy finoman sodródjon a folyó közepe felé, mikor megláttam, hogy egy hód elindul a homokról ahonnan már korábban is hallottam ahogy rágicsál. Úgy tűnt nekem a sötétben, hogy elég messze van ahhoz hogy ne keresztezze a zsinór az útját, mikor szinte ezzel egy időben éreztem ahogy beleúszik és a következő pillanatban már el is nehezedik....   felakadt. Azonnal megugrott... és csak tartva a botot engedve a féken hadd vigye, filóztam mi legyen.  Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom közelebb pumpálni....hátha kifárad annyira, hogy fogóval ki tudom szedni belőle a wobblert és szegény állatba nem beletépni....  (így utólag...nem tudom mit hittem..... hogy rohadna meg)... :D   ez volt a baj.  Olyan fárasztani egy hódot, mintha egy  20-as harcsát a bokáig érő vízben. Csapkod, rángat, nekiiramodik jobbra ballra csak az előbb kifárad mint ez.  Felvettem a súlyt és így már gyorsan fogytak a méterek, mikor lámpafénybe került hiába próbáltam a merítővel eltartani a csónaktól, mert olyanokat kavart, hogy nem voltam elég gyors és egy óvatlan pillanatban hozzáért a csónak amitől eldobta magát és már süvítve el is szisszent a jobboldali kamra...  Gyorsan eltéptem a zsinórt és már indítottam is a mocit. Amennyire tudtam tehermentesítettem a sérült oldalt és kis gázon, kicsit megdőlve de feldöcögtem azt a pár kilométert a kocsihoz. Mire felértem már bőven világosodott...  Amúgy meglepően stabil volt így is, csak a 2-3 centis hasadáson annyi víz ment a kamrába, hogy nem bírtam kivenni a vízből. Valamennyire kivonszoltam a partra, hogy ott kifolyhasson belőle, majd ha ez megtörtént, feldobjam a tetőre...

 A kis táborozásomat elengedve, fülem, farkam behúzva, kotródtam be anyuékhoz, hogy pihenés után gondolkozzam a megjavításon. Ott viszont megláttam és eszembe jutott, hogy múltkor levittem a kajakot amit ott is hagytam. Így következő este már azzal támadtam..... A terv, miszerint kajakkal megyek ugyan oda vissza és utána partról alaposan átműtöm....kifogom az összes halat stb :D nagy pofára esés volt. Viszont az éjszakai evezés élménye azért elég király volt. Semmire semmi... nem voltak ott. Pedig a kishalak ugyanúgy bandáztak milliószám.... Kicsit szelesebb idő volt és be is felhősödött. Vélhetően a légnyomás is megváltozott.... a hódot sem hallottam a 7 rongyos pirszingel csörögni az oldalában ..  ..szegény.   ... hogy xxxxx meg :D

Barna