Este 8 óra és tekerek a hely felé.... élvezem már magát az utat is, pedig még 30 fok körül jár a hőmérő, de a bringán nem érezni. Persze majd ha pár kaptatót leküzdve megállok...   az lesz csak az igazi. Mackóban és combcsizmában.. hmm   

De addig is csak élvezem az ittlétet. A környék állatvilága már kezd mozgolódni és a nappali hőség után egyre inkább indulnak az egyre jobban apadó, alig-alig csordogáló folyó felé. Néha keresztezik az utat, ahol pár pillanatra megállva, döbbenten néznek erre a béna figurára ott két keréken.... mackóban és combcsizmában. :D  Az út utolsó része már a vízparti ösvényen halad, ahol ha nem is rutinosan, de már némi gyakorlattal hajolgatok el az útra hajló ágak elől. Ha meg nem sikerül és néhány pofán ver, az sem zavar igazán. Miután meg néhány szúnyogot is mélyre tüdőzöm... már meg is érkeztem. A magas csalánosban eldugom a bicajt és lemászom a partra körülnézni. Ekkorra érnek utol a nyomomban loholó szúnyogok és böglyök... amik elkerülhetetlen társai a pecának ezen a szakaszon és az elég egyoldalú rajongás ellenére, minden alkalommal boldogan köszöntenek majd gyorsan jönnek is oda hozzám..... és mint ebbe az érett barackba, úgy harapnak ki belőlem is darabokat. Legalábbis az érzés olyan... :D

Most sem a sok kapásos pecára gyúrok. Nincs is ezen a helyen sok hal...ill. az egyre fogyatkozó víz miatt azok a helyek fogynak ahol pergetve jobbak az esélyek... ezért csak nézelődöm és kicsit körbejárom, hátha kiszúrok egy nagyobb domolykót a felszín alatt. Közben egy kidőlt nyárfa állja el az utat, amit hód rágott meg és persze, hogy a legrosszabb helyre dőlt be a vízbe. Pont oda ahol szintén állni szoktak a halak. A bedőlt fa és egy mederbe ágyazódott tuskó között azért be lehet játszani egy ígéretes helyre. Felrakom a banánt a kapocsba és csak egy könnyű alsó lendítéssel tálalom. A sodrásba sikerül, de pár pöccintés után már kivált az áramlásból és egy alig érzékelhető elvágón áthaladva egy komoly burványal leszedi valami.  Kicsit puha a fék, de jól akad... majd úgy megindul, hogy nem tudom elhúzni a tuskótól és belemegy.... egy ideig még érzem ahogy rúg, majd végleg elnehezedik.1-2 percig próbálom kiszabadítani, de gyorsan feladom és úgy ahogy vagyok ruhástul, csak a mellényt ledobva... bemegyek a vállig érő vízbe, hogy legalább a csalit megmentsem. Elérve a tuskót, vagy inkább egy nagy gyökér, aminek kusza ágaiba jó mélyen bevitte és ott feltekerte magát. Elkezdtem az ágakról lefejteni a zsinórt, hogy elérjem az előke csomót majd azt lekövetve a víz alatt, kitapogassam, rajta van-e még a banán, mikor újra rúgást közvetít a zsinór. Még egy kis tapogatózás után sikerült nyakon ragadni a pórul járt domit, és mivel alig bírtam átfogni a víz alatt, sejteni lehetett, hogy bizony a jobbakból lesz..  magamhoz ölelve csak elharaptam az előkét és kivittem a partra. A fejenként 20 kilósra hízott combcsizmában odaslattyogva a géphez és a bothoz, majd le is mérve kiderült bizony, hogy ez .. AZ...  amiért (is) kijárogatok, mert teljes hosszra 56-ot mértem :D jee...

Ezt a pár nappal ezelőtti rövidke kis esti pecát emelném csak ki a június eleje óta tartó un. nyári szezonból itt a kertek alatt. Ez a bő másfél hónap úgy 10 alkalmat jelentett nekem. Ami többnyire csak 1-2 órás kintlétet jelent, mert a domihoz az is elég és panaszra sem volt okom. Hozzáteszem az is elég erős visszafogottság mellett... Az időszak elején még az elhúzódó ívások miatt a lehető legkevesebbet próbáltam zavarni a vizet. Majd az elmúlt hetekben már inkább a hőség és az aszály nyomán kialakult alacsony vízállás meg helyenként a vízminőség romlása miatt vesztettem az érdeklődésből. Ahogy fogyott a vízhozam, úgy tűnt el a folyó vadságának érzése belőlem. Tudjátok amikor ránézel egy erős áramlású vízre és bemondod, hogy hol fogod meg a halat...ez most nincs meg. Mint egy csatorna...modjuk így is csak 1x betliztem.  A márnák sincsenek a megszokott helyeken, helyette csak random botlottam beléjük itt-ott a gázolások során, szinte állóvizekben. Az áramlás hiányában a wobblert és a gumit sem tudom úgy tálalni nekik, ahogy izgalmas és biztosan meg is eszik, ezért annak próbálgatását, főleg miután a gébek is elleptek... feladtam. Pergetve inkább csak véletlen szerűen lehetne fogni, az meg nem nagy fless...   Persze voltak csúcs pecák szép halakkal közöttük. Akkor a visszafogottságot a nagy felszíni csali jelentette. Egy 3-4 centis wobival biztos lehetett volna fogni vagy 20-at, de nem az volt a cél...  főleg, hogy utóbb kiderült,  még az ívás miatt voltak akkor és ott  összeállva június közepén. Volt pár jópofa sztori... mint amikor nagy márna tépett meg végül jó 10 perces huzavona után, vagy amikor egy este kölyökharcsák jelentek meg és hangos cuppanásokkal próbálták leszedni a felszíni wobblert, vagy amikor egy közel 60-as domi tépte le a csalit már a rávágásával tőlem 2 méterre, meg amikor ..... meg amikor .... stb    ja..!  Meg amikor egy 4-es forma harcsát tudtam megsimogatni úgy, hogy teljesen biztos volt benne, milyen jól elbújt a hínárban, de csak a fejét takarta a növényzet. Majd megunva a csesztetést úgy robbant ki onnan, hogy majdnem fellökött... :D Persze aztán sötétben rámentem, de nem bírtam kapásra ingerelni. Ez még az egyik jövőbeni kihívás, mert ott van...  aztán lehet, hogy inkább békén hagyom és helyette csak nézegetem a képeket ebben a fene nagy melegben...

Erősen szelektálva mert a blog nem engedi, :D .. a képekre kattintva nyitható a galéria. ....nézzük együtt!