Bő három hete egy éjszaka meló közben, kidőlt alólam az alulétra...  szerencsére rá is estem. Nem, nem a szőnyegre.....véletlen sem... hanem az oldalammal a létra élére. Persze az el is tört alattam és kicsit felhasított... na nem nagyon. Pont jól esett. Az oldalamon tátongó lyuk izgatott a legkevésbé, mert úgy éreztem mintha elütöttek volna és utána oldalba rúgott volna egy ló. A balesetin összestoppoltak és a röntgen nem mutatott látható törést...  örültem, de  akkor legalább tudtam volna mi fáj. Minden mozdulatnál vagy légvételnél majd besz@rtam a borda, rekeszizom, hátizom és hasfaltáji fájdalomtól együtt és néha külön-külön is... főleg fekve. Ja..!. meg a budin!   A doki azt mondta, hogy most hetekig pihi...  és utána peca is csak óvatosan. :)

Ezért mivel másfél hét után már úgy éreztem mintha legalább egy hónapja döglenék itthon, plusz előtte meg majd egy hónapja nem voltam horgászni sem, így mennem kellett. Akárhova.. Persze csak óvatosan :D Kis lépésekben... először csak a szülőkhöz... kövi nap meg azt próbáltam eldönteni, hogy a rá következő nap mi legyen a menetrend. Mivel a Tisza áradt... csati vagy Tisza-tó ( részemről mondjuk elég nagyképűség) ...   de lehet, hogy agysérülést is szenvedtem, mert totál döntésképtelen agyhalott voltam. :D Így lesz ami lesz majd kilyukadok valahol (...csak az oldalamon megint ne) :)  ...alapon indultam el másnap és mivel kb az idei leghidegebb reggel volt ebben az évben... és a csati befagyott, nem maradt más mint a tározó. Kerestem egy olyan partszakaszt ahol még így vízeresztés után is van elég víz na meg legalább 200 méteren belül nincs senki... ami nem egyszerű amúgy, de meglett és lebotorkáltam a partra. Addigra a szél is kezdett feltámadni, de annyira nem izgatott mert úgysem terveztem az akkor még keményen sajgó szervezetemet sokat gyötörni. Kanállal kezdtem, majd jerk... és vertik wobblerek amit csak lehetett szembeszélben is dobni meg a másfeles vízben eljön anélkül, hogy szántaná az aljzatot vagy nagyon tépni kellene.  Annak ellenére, hogy minden dobásnál elsírtam magam majdnem és nem hittem a helyben sem túlzottan... hihetetlen, de kb a 20. dobásnál valami odanyúlt az éppen megindított csalinak majd 2mp szünet után agyon is ütötte. Kicsit bealudva és nem is jó szögben akasztva éreztem, hogy igen jó hal... pár mp után fel is jött, dobott pár burványt a kb 5-ös forma csuka majd elköszönt.... pfff... hát fájt. Szó szerint minden porcikámban.. :)    kicsit szórtam még a helyet ahol jött, hátha.... aztán odébb álltam.  Egy óra múlva kb az erősödő szél már hullámokat vetett és mintha kezdett volna bezavarosodni a víz. Mikor a megállított wobblernek odavert valami amire olyan luftot ütöttem, hogy azt hittem elájulok a fájdalomtól. Majd pár dobás után csalicsere amit elsőre leszedett ugyanott, vélhetően ugyan az ami előtte a kapást csinálta. Jó hal volt ez is... kellett már.... élveztem nagyon. Mikor nyakon ragadtam, még csak filóztam, hogy elrakjam-e szüleimnek, de amikor megláttam, hogy az amúgy tök egészséges, teljes hosszra 82 centis halon egy régi sérülés miatt az egyik szilvány kilóg a kopoltyú fedél alól .... döntöttem, és bekönyveltem inkább a fogásiba. Ezután már nem dobtam többet. A hajolgatás és görnyedés okozta fájdalom hirtelen lett úrrá rajtam ahogy múlni kezdett a fogás okozta adrenalin hatása. Ezért engedve az erősödő fájdalomnak...  nehezen, de hiányérzet nélkül jöttem el. Azóta sokat javult már.... voltam is a Dunán a minap. Majd mesélek.

Jó egészséget! :D .... és persze Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Barna