Bizony... azokban a napokban férfi munka volt. Beton törés, csákányozás, vésés és talicskázás...a haveromnál. Terveztük már egy ideje és persze, hogy addig-addig húztuk míg megjött a kánikula...  Sebaj, kell az ilyen... bár ne túl gyakran ha lehet  :)  Ez az év amúgy úgy látszik ilyen. A névnapomon töröm a betont, míg a születésnapomon meg teraszt burkolok. Valamit szarul csinálok.... de hát ez van, ha nem tanul és csak a horgászújságot bújja az iskolapadban az ember fia ... :D    Viccet félretéve szeretek nála lenni, mert  egy dunamenti kisvárosban lakik így peca is akad, na meg elég jókat is főz.... szóval ezzel a két dologgal engem már meg is lehet fogni :D  Amúgy ott akkora hagyománya van a halételek készítésének, hogy abból még rám is átragadhatott valami, mert azóta a kenyeret meg a szalonnát is filéző késsel vágom. :D 

A dunai wobblerezés nálam nem társas móka, ha rendesen akarom csinálni. Ezért megkértem, hogy a kuttyogatás után majd tegyen ki egy kőnél amit kinéztem és ahol el tudok barangolni, majd a saját tempómban meghorgászni annak környékét. Na ebből az lett, hogy a barangolás helyett, örültem ha tudok még állni a lábamon egy helyben a fáradtságtól. Viszont oltári mákomra, ez is elégnek bizonyult akkor...  Ugyanis alig, hogy megmelegedtem a helyen és kicsit ráéreztem pár wobbler csere után,  még szürkületben odadurrantott egy méteres forma haresz.  Na! Örültem neki.. és gondoltam rendben leszek erre az estére is. Az előző esti 3.5-es haresz után, ami a konyha asztalon végezte, ez már jobb sorsra volt érdemes, ment vissza a koma...

 Ezután... küldtem a havernak egy sms-t a fejleményekről majd elégedetten ültem le egy uszadék tuskóra várva, hogy elcsendesedjen a víz, a lámpázás és csörgés-zörgés nyomán. Közben figyeltem az éjszakai hangokat. Nagyon élt a víz. Ezek az első nyári nagy melegek amúgy is elég jók szoktak lenni legtöbbször és most az elhúzódó hűvösebb tavasz miatt, még nagyobb intenzitással robbant be a víz. Mindenütt mozgott a hal. Utoljára ilyet talán egy júliusi estén a Tiszán hallottam, aminek azért sokkal jobb az akusztikája a mély meder ill. a magas partfal miatt.  Ott nem ritkaság... de a Dunán!  El voltam képedve...  és ekkor még mindig azon voltam, hogy elbarangolok.  Kifújom magam mindjárt, dobok még itt párat és indulás lefelé... vagy inkább felfelé? ... filóztam, mert... mindkét irányban vannak jó helyek pár száz méteren belül.   Majd lesz valahogy.... max feldobok egy érmét ha itt végeztem..gondoltam és álltam be újra combig a vízbe.    Dobtam párat a korábbi wobblerrel, de annyira nem éreztem jónak, mert  pár méterre volt egy kőtörés amiben többször elakadt. Lecseréltem egy olyanra ami kicsit feljebb jön és ezzel már bátrabban tudtam melózni, egész a kivétel előtti pillanatig.  Nem sok... pár dobás volt csak a csaliban, mikor megismétlődött az előbbi jelenet. Kicsit beljebb, a kőtől úgy 10 méterre agyonvágta a következő páciens. Nem finomkodtam ezzel sem... fej fölé a bot és emeltem amennyit bírt a 60 gr / 23-as kötél kombó, ami elég volt....feltéptem és nem tudott vizet fogni az első pár mp- ben, csak utána már láb előtt hagytam, hogy kidolgozza magát a combos vízben.  Közben meg majdnem fellökött...  a 15-ös forma haresz.  Kivéve már a fotózás közben áradt szét bennem az adrenalin, amit oly gyorsan szívott fel a szervezetem, hogy elcsodálkoztam... hmm látszik, ki voltam már éhezve .. nyugtáztam magamban.

Miután visszaengedtem... sms, pihi, várakozás... stb   majd ekkor vált biztossá bennem, hogy mászkál a fene el innen..  minek?  Úgy is lassan megyünk, hogy másnap is tudjunk haladni a melóval... és hátha jár még erre több is. Mondjuk ha így nő a méret, a következővel már meggyűlik a bajom...  :D  ...és ott volt a következő is. Meg lett volna  a mester 3-as egy helyben állva ha nem akad le 1-2 mp után. Nem volt nagy, olyan lehetett mint az első és ki tudja mi lehet még, ha maradunk .... akár reggelig .. játszottam el a gondolattal  ... de nemsokára meglátva a csónak fényeit, összeraktam a botot és mire a motort is meghallottam aminek a  hangja egyre erősebben, egyre közelebbről dübörgött már menetkészen vártam a vízben térdig állva... nehogy véletlenül sárosan lépjek csónakba!!...  mert akkor másnap törhetem a betont egymagam... :D

Görbüljön!

Ui:  Próbálom utolérni magam. Lesznek jó sztorik szerintem :)