2015 április 24, péntek

Néha megáll egy kicsit az ember és elkezdi összeszámolni, mi mindent fogott már életében és mekkorákat. Én is mint mindenki kijártam a lépcsőfokokat, ahogy egyre tudatosabban kezdtem horgászni, egyre inkább megvolt, hogy milyen típusú vízen érzem jól magam, milyen technikák azok, amelyeket szívesen alkalmazok és melyek azok amelyeket nem, és milyen halakra horgászom szívesen. Megvoltak a szakaszok is. Egy időben szinte csak süllőztem, aztán csukáztam, stb. Na és a méret! Sokan azzal indokolják, hogy méret alatti halakat ütnek szét tucatszámra egy nap, hogy sokkal izgalmasabb a peca, mert folyamatos a kapás. Ezt azért nem tudom értelmezni, mert bőven méretes halakból is lehet szép darabszámot felmutatni és inkább fogok 1 db 2 kilós balint egy peca alatt, mint tíz sügeret. De persze azt is megértem, hogy vkit a sügerezés kapcsol ki. Mivel szeretem a darabosabb halakat és a nagyobb kihívást, ezért szinte kezdetektől fogva a nagyobb természetes vízek érdekeltek. Itt most pár képpel felsorolom hányféle halat fogtam már a természetes vizeken.

 

Csuka:

Az egyik abszolút kedvenc. Mostanában újra rákattantam... :)

Süllő:

Egy időben sokat süllőztem, és viszonylag sokat fogtam. Szinte csak a Dunán űztem és szinte csak wobblerrel. Az utóbbi pár évben ha választanom kellett egy esti dunai süllőzés, vagy egy esti tiszai, körösi harcsázás-balinozás között, akkor mindig az utóbbi győzött. Azért minden évben jött pár szép. Idén kicsit intenzívebben akarok horgászni rájuk.

Balin:

Ebből fogom magasan a legtöbbet. Egy időben még télen is képes voltam kijárni értük a Dunára.

Jász:

Ősszel a fővárosin elég jó eséllyel lehet belefutni a nagyok csapatába. Ilyenkor akár 5-6 db is jöhet. Nyáron inkább a kisebbek jellemzők nekem, de ha megvan a raj nagyon sokat lehet fogni a 20-25 cm-es méretből.

Kősüllő:

Erről már írtam. Egész pecákat lehet rájuk építeni a Balatonon meg ősszel a Dunán.

Harcsa:

Sokáig nagy rejtély volt, néha fogtam egy-két mikro méretűt a Dunán. Ami jobbat véletlenül akasztottam, az elment, aztán egyszer csak megjött az áttörés. A Duna nekem még mindig rapszodikus (nem nagyon gumizom, így a fekvőket esélyem sincs megfogni) wobblerrel, kanállal fogom őket. A Körösön, Tiszán meg más a peca, mint a Dunán, ott minden este benne van, vagy nappal a holtágakon.

Sügér:

Célzottan nagyon ritkán pecázom rá. Általában a csukázás "mellékterméke" a Balatonon és a Duna holtágakon.

 

Domolykó:

Párszor horgásztam a Zagyván, ott jöttek kisebbek, illetve kb. kétévente beesik egy közepes a Dunán, de nagyon keveset fogtam idáig, igazából nem is horgászom rájuk.

 

És a bónuszhalak:

Márna:

Párszor véletlenül beesett koraősszel. Mindig egy helyen, de már évek óta nem horgásztam ott.

Magyar bucó:

Ez is ugyanaz a történet.

Garda:

Tiszán jött harcsázás közben. Állítólag időszakosan a Balatonon mólók előtt meg lehet fogni pergetve, de nekem még nem volt hozzá szerencsém. Az egy 7-es subwart a szájában, szóval nem volt kicsi.

És az elmaradhatatlan géb :D. Aki már pergetett a Dunán biztos fogott már. Gumihallal, wobblerrel...

Ezenkívül egy paduc jött még, de nem találtam a képet róla. Hát ennyiféle hal jött idáig össze.