2015 július 8, szerda

Ma a Balaton környékén volt dolgom, így tegnap este már lementem. Gondoltam először parti csukázás, balinozás, aztán süllőzés lesz napirenden, aztán ha nem jön össze, akkor még éjszaka át a csónakhoz és a hajnalt már csónakból nyomom. Na a csukák köszönték szépen, de nem akartak játszani, a balinok a pontyozó botok árnyékában raboltak, szóval maradt a türelmes várakozás, meg a szokásos "természetfotózás". :D Nagyon keveset horgászom idén nyáron, vmi mindig van, így mindig ott a "nyomás", hogy megtaláljam az aznapi legideálisabb helyszínt, mert még mindig utálok hal nélkül maradni. :D Hiába van ami nem változik... Egy biztos! A balatoni nyári éjszakai peca felér egy rémálommal a magamfajta nyugalmat és magányt kedvelő horgásznak. Nem baj, néha ki kell lépni a komfortzónánkból. Mondjuk szívtam a fogamat eleget. Végül minimális fogással, de sok érdekességgel zártam az estét. Összességében megérte, pedig soha nem küzdöttem ennyit egy ilyen kicsi süllőért...

A balatoni pecában a legnagyobb rémálom az, hogy ha nem tudod mikor eszik a csuka, süllő, akkor dobálhatsz egész nap és lehet, hogy 5 perccel az előtt hagyod abba, hogy beindul a 20 perces zabálás... Vagy húsz éve Roli haverommal 4 körül lementünk a Balcsira, kis fürdés, fröccs, 7-re élesítettük a cuccot, fél nyolcra túl voltunk pár szép halon és mire a többiek észbekaptak és elkezdtek kishalas cuccal, tvinyóval csukára vadászni mi már össze is pakoltunk. És ez működött. Sokáig. Főleg nyáron. Na most ez a 7-től fél nyolcig nem ment. A balinok hajtottak, de a botoktól nem igazán lehetett megdobni őket, így maradt a reménytelen dobálás és a várakozás a sötétedésre. Sejtettem, hogy a legjobb időszak az irgalmatlan hajó és turistaforgalom miatt most nem a fényváltás lesz (ahol a süllőket fogtam múltkor most kb. 50-en fürödtek), hanem jóval kitolódik, így várakoztam és közben fohászkodtam, hogy ürüljön a placc. Ez olyan jól sikerült, hogy a végére egy kolléga maradt (ehhez persze hozzájárult az is, hogy napok óta nem fogtak pontyot), persze ő pont középen. A pontyozók hazamentek, de a nyaralók hullámokban jöttek úgy hajnal egyig. Inkább nem részletezem miken mentem keresztül, köszönhetően nyugdíjas horgászszakértőknek, horgászszakértő apukáknak, bebaszott tizenéves horgászszakértőknek, etc. Aki ismer és ott lát, biztos azt gondolta volna, hogy be vagyok nyugtatózva, de megfogadtam, hogy nem rontják el az estémet... :D

Úgy látszik Dunán-Balatonon a géb a sláger a siklóknál

Na így érkeztünk el fél 11-ig, mikor megjött az első rávágás, akasztás ül ok ezt már szeretem! Direkt nem kapcsolok lámpát , csak egy pillanatra, nehogy vmelyik nyaralócsapat kiszúrja a halat, de ahogy felszínre húzom a szemre 40-45-ös süllőt elkezd csapkodni, erre az egyik Einstein fogja és pont az arcomba világít a telefonjával. Fordulok felé és éppen szólnék, hogy légyszi ne, mikor süllő balra el... Finoman próbáltam tudtára adni, mit tegyen a telefonjával és hova világítson vele, szerintem megértette. Következő pár dobásra megint rávágás, de nem akad. Közben csalit cseréltem (frisky volt fent) és ahogy újra dobnék ránézek a vízre és nem hiszek a szememnek... Rengeteg világító szempár néz vissza rám a kristálytiszta vízből (egy jóféle energizer fejlámpám van viszonylag erős piros fénnyel) nem hiszem el! Fel alá korzóznak a kövezés előtt. Még a rablást is meg tudom figyelni, gyakorlatilag utazó sebességből robban ki a süci. Nézegetem őket egy darabig, nem tűnnek túl nagynak, de sok van. Egy fénykörben 6 volt a legtöbb, amit megszámoltam, de folyamatosan járőröztek a kövezés előtt, ezért nem tudom mennyi lehet előttem. Szemeztem már éjszaka süllővel, nem ez volt az újdonság, de ennyit egy rakáson még nem láttam...Tavaly a csónakkikötőben találtam 3 süllőt, azok feküdtek a fenéken, gyakorlatilag inaktívak voltak, még a fény elől is nagyon lassan bújtak el a hínárba, de ezek úgy úszkálnak, mintha mindegyiknek petárdát dugtak volna a seggébe. Na mekkora aratás lesz itt!!! Mekkora? Semekkora...Jó két órán keresztül egy kisebb pergetésre szakosodott horgászbolt wobblerportfólióját felvonultatom előttük, de egyedül egy jó 15 éves nils masterre kaptam egy rávágást, meg egy felszíni csörgőst követett ki az egyik és ennyi. A nils mastert már olyan régen nem dobtam, hogy attól tartottam ha vizet ér feloldódik... Mindenesetre majd dobálom megint. Tekertem gyorsan, tekertem lassan, szakaszosan, belerántva, mélyen, magasan, vízközt, víz alatt és víz felett, kicsit, nagyot, egyrészest, kétrészest, ducit, minnowt, de semmi. Közben már annyira tele volt a bráner, hogy csak úgy odébbmentem 50 métert, hogy vajon ott is ez van-e, de ott is ez volt. Sok süllő, nulla kapás. Közben rájuk nyomtam a rendes fényt is, csak hogy lássam mekkorák és 20cm-től kb 40 cm-ig álltak ott. És akkor megvilágosodtam! :D Baszki egyszer én ezt már átéltem a Dunán! És csak az l-minnow-t tudtam megetetni velük. Uhh! Remélem van nálam... kotorászás és basszameg van! Jó ez a csali, csak a kis horgok miatt sok kapás nem akad és sok hal el is köszön fárasztás közben... Ez egy süllyedő csali, szóval gyorsan kell vezetni, hogy ne essen a kövek közé. Hát akkor próba! És második dobásra kapás!!! Van vagy 25 cm :/

Gyorsan vissza. Dobok még hármat megint odaver, de nem akad. Ekkor már egy óra volt. A francba, hogy nem jutott eszembe hamarabb.... Ennyit számít, ha megtalálod a megfelelő csalit. (Hány olyan estét horgászhatunk végig, amikor azt gondoljuk, nincs ott a hal és közben ott áll a csali alatt, csak vmiért nem tetszik neki.) És ezután csak a csend. Lámpázom sehol semmi. Elmentek. Dobálok még fél órát, aztán feladom. Fáradt is vagyok, meg a zúzott bordám is már kegyelemért könyörög. Lefekszem a mellvédre, fejem alá a pergetőtáska és alszom egy órácskát. A derekam jajgatására és a bordám sikolyaira ébredek. Közben ellepnek a pontyozók, szerintem ezeknek vmi riadóláncuk lehet, mert 5 perc alatt jön tíz. Nem baj, átmegyek máshová. De már semmi. A süllők fél 11-től egyig voltak a kő előtt, aztán hazamentek. Kis pihi, aztán gondoltam csukázok még egyet hajnalban. Ekkor meg ívó pontyokat találtam. WTF??? nem volt sok, de szép 4-7 kilós pontyok kergetik egymást a hínárban, meg hozzájuk csapódott pár kilós kárász is. Próbálok felvételeket készíteni az ívásról, de ahogy egyre világosabb van, úgy csökken az intenzitás... Azt, ahogy szétdobják a hínárt már nem tudtam felvenni. Ma ezt osztották.

Ja! Nem is tudtam, hogy a szárcsa milyen gondos szülő. A nyaralók által dobott kenyeret is a fiókáival etette meg, megfogta, odavitte, megetette őket, reggel meg kishalat vitt nekik.