Megérkezett Zoli is a blogra. :) Rendhagyó módon koratavaszi keszegezésről, pontyozásról fog írni. Sőt azt hiszem Ő lesz az, akitől a legkevesebb pergetéssel kapcsolatos bejegyzést fogjátok olvasni. De talán pont emiatt is gondolom, hogy nagyon jó helyen lesznek ezen az oldalon az írásai. Én már annyira túltolom a pergetést, hogy évek óta nem is próbálkoztam más módszerrel, pedig néha bizony jó lenne egy kis balatoni spiccbotos keszegezés, esetleg egy feederes pontyozás. De aztán mindig elcsábulok... :D Zoliról azt kell tudni, ha valaki szeretne békéshalra vagy süllőre horgászni eredményesen a Balatonon, akkor nagyon jól teszi, ha figyelmesen elolvassa majd az írásait. És ha megfogadja az abban leírtakat, akkor valószínűleg az eredmény sem marad el. Hiába no! A rutin meg az évek... :D Ez a mostani írása saját bevallása szerint is kicsit szűkszavú, de a lényeg benne van, higyjétek el! ;) Legközelebb már tényleg én jövök és megírom az elmúlt időszak domis próbálkozásait, amit már Barnabás beharangozott.

 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a blogtulaj felkért, írjak néhány tartalmasabb és kevésbé tartalmas szösszenetet a blogján. Így bele is vágok, tőmondatokban. Egy kevéssé tartalmasba.

 

Kapkodós pénteki peca

Van szerencsém heti 4 napot dolgozni, így alig várom, hogy Matyi fiam végezzen a suliban és megkezdjük a közös hétvégét. Az idei első horgászós hétvégét, mert a jégkorong minden időnket elvette.

Míg suliban volt megfőztem a búzadarát, hagy hűljön ki, mire elindulunk és összeraktam a felszerelést. Betegesen kevés cuccal megyek horgászni, cipekedjen aki akar.

Fonyódon szerencsére le sem kellett sétálnunk a partra, mert jött Józsi bácsi bicajjal és szólt ,,ideje helyet foglalni, mert már alig van. Ő már letette a cuccát, nemsokára visszamegy. Addig dolga van.,, Érthetetlen milyen dolga volt, mert már akkor sem volt szomjas, érződött a beszédtechnikáján.

Mint egy horgászversenyen. Ilyenkor kell a nagy dobás, sajnos a vállam még mindig fáj egy palánkon való szétkenődés utóhatásaként…

Fűre állni szabad


Szeretem a dobnyeletős orsókat,ha elmegyek a szomszédolni nyugodtan ott hagyhatom a botot. Legfeljebb Matyi csinál egy nagy gubancot. Ma ezt megúsztuk.

Nem volt túl jó idő, de a szél napközben kihozza a halat. Szélcsendben, sötétedés után jönnek csak partközelbe. Barátom elmondása szerint szerdán olyan tiszta volta víz, hogy amikor gumiruhába bement beetetni, a rakétázás során az elhullott kukoricát látta a másfél méteres vízben. A halak is csak éjjel jöttek, igaz darabosabb 5-7 kiló közti példányok. Most nem kellett ettől tartani.

 

Első idei halunk

Következett egy ponty (meg még pár...)

A nagy dobások elérése céljából az önetetőt jól meg is ólmoztam.

Kellett is a nagy dobás, aki a partközelben cserkészett kapás nélkül megúszta.

Egyszerű a végszerelék. Jól működött az epres és mézes gumikukorica, tavaly a fokhagymás, elötte a gyári gumiíz…

Jól szórakoztunk, sőt a szombati ebédünk is megvolt, rántottponty formájában. Viszont szombaton jött több, már dorozsmás dévér is. Kíméljük őket ha lehet.