2017 április 7, péntek

Nem túl fantáziadús cím, tudom. :D Ahogy beharangoztam már Barna is leírja a csukaszezon elejéről az élményeit. Ő egy teljesen más típusú vízen kezdett, ezért nagyon érdekes számomra is, hogy ott miket tapasztalt. Arról nem beszélve, hogy az írása tartalmazza a legfontosabb dolgokat, amit egy horgászblog böngészésekor az ember szeretne látni és olvasni. Sok és szép halat, és a horgász természetszeretetét. Szóval akkor Barna:

Vágtam a centit, még domizás közben is :),  hogy végre egy jót csukázhassam. De kétségek között indultam el, mert a tél végi szemlék alkalmával nem igen láttam őket. Olyankor csak mászkálok és nézelődöm a kis vizek partján. Esetleg ívó csukákat is látni néha, mint történt úgy két éve egy február végi napon.  Egymást kergető halakat néztem csendben, a fűben ülve,  ...na jó inkább csak állva, mert annyi kullancs van azon a vidéken. :) Hajnalban már kint voltam, és egy energiaital társaságában vártam, hogy világosodjon. Bár úgy vettem észre, hogy tavasszal még nem kelnek korán a csukák errefelé, nem akartam lemaradni az élményről amit az ébredező természet tud nyújtani... hiába én inkább járni szeretem a természetet és ott lenni. A halfogás élménye már csak a szükséges plusz, bár az azért tényleg szükséges.:)

Mikor már biztonságban megtudtam dobni a nád tövét, elindultam.  A bevált helyeket végig dobáltam úgy ahogy, de még halat sem láttam.Kb ezt is vártam, bár hogy ennyire nulla azt nem gondoltam volna. Talán a kemény tél, esetleg a hosszan tartó kis víz, vagy néhány szerencsétlen zsilip nyitás lehet az oka. Délutánra a több km gyaloglás után már kezdtem feladni, de még egy hely eszembe jutott ahol már régebben voltak jó napjaim, de az elmúlt években nem nagyon voltam eredményes itt.

Csukatanya

Ahogy odaértem és lementem a vízhez, egy jó kettes csuka riadt meg a parti nádból. Pár méterrel arrébb meg egy másik, hasonló. Így hát repült is a kis csali a sekély tiszta vízbe. Innentől kezdve elindult a klasszikus csatis forgató könyv.  Változó intenzitással jöttek a csukák. Volt, hogy egy beállóban két-három kapás is volt. De nem voltak mohók, keveset tudtam megetetni. Mivel folyamatosan haladtam, ezért minden új hely tartogatott izgalmakat.  Ennek ellenére korán feladtam, még szürkület előtt eljöttem. A hosszú eredménytelen nap jól fejeződött be, végül 5 hallal zártam, átlagosnak mondható 40-55 centis méretűek jöttek. Sajnos, nekem ritkán ugrik be nagyobb. Pár pecából ha jön egy 60 + os már örülök. Nagyobb meg max 1-2 egy szezonban.  De ne legyünk telhetetlenek! :)  Apropó telhetetlenség. Egyet eltettem, hogy vajjal megkent, hagymába ágyazott és bacon szalonnába tekert sült csukafilé legyen belőle. Talán a barátomat is meghívom hiszen szegény, csak túl nagyokat fogott a balcsin. :))

50-en túl.... :)

Másnapra nem terveztem pecát, de a pinceajtó festegetése közben azon járt az eszem, hogy mit kellene másképp csinálni abban a sekély vízben. És mivel nem jutott eszembe semmi, lementem gyakorolni :)) Későn értem le. Talán két órám volt sötétedésig. Kicsit lejjebb kezdtem mint előző nap, hogy a szűz terület előnyeit élvezhessem. Második v. harmadik dobásra már volt is egy halam, egy pofás 50-es csatorna töltelék. Ezután egy rövid szakaszon jött 4 és közben rengeteg kapás, néhány leakadás. Szó szerint egy csuka cunami csapot le.  :) De élveztem nagyon. A nappali pecánál, nekem kicsit idegen felszíni csalikkal is sikerült pár kapás kicsikarnom. Talán fél órát tartott és 50centi körül volt mind. A várt 60+ os itt sem jött, pedig az egyik leakadt szerintem volt akkora. De tudjuk, hogy mindig az a legnagyobb ami elmegy :) Elhagyva a helyet lejjebb, a mélyebb vízben még két halam volt támolygóra sötétedésig. Egy kiló körüli, meg egy bő másfeles...

Messziről jött a csali után

Talán egyszer itt is növelik a megtartható méretet és gyakori lesz a nagyobb is

 

A következő alkalommal, hosszas könyörgés árán sikerült rávennem barátomat egy közös pecára megint.  Egy erős hidegfront előtt sikerül lejutni, és nem kevés munkával egy elég jó pecát kerekíteni. A cunami ekkor nem csuka, hanem eső formájában készült ránk törni, de végül elkerült és azért a csukák is tiszteletüket tették, de ezt már olvassátok a tőle megszokott remek sztoriban...
Viszlát!

Görbüljön nektek is!!!!

Barna