Április 1. Az én napom. Minden tekintetben. Azonban most a csukatilalom vége miatt írok róla. :D Nekem ekkor kezdődik az igazi szezon. Még élénken élt bennem a tavaly áprilisi szezonkezdet a Balatonon, amikor rengeteg kapás volt, fogtam is ha jól emlékszem 6-ot. Nagy nem volt közte, de nagyon jó peca volt, akciódús, ugyanakkor agyalni is kellett, szóval kiegyeztem volna valami hasonlóval idén is. Persze kétszer nem lehet ugyanabban a folyóba lépni (pecásoldalon különösen jól néz ki ez a mondás, ráadásul igaz is :D), így teljesen más lett a peca, mint tavaly, nehezebb, kevesebb hallal. Ennek ellenére lett mégis felejthetetlen.

Az előző esti koncert után, 3 órát aludva elég nyűgösen keltem. De már napkeltére szerettem volna a kiválasztott részre érni. Néha brutál kapásmennyiséget lehet kifogni a reggeli fél órában, ebben reménykedtem most is. A cuccot már előző nap összekészítettem. Semmi extra. Két bot, egy könnyebb, meg egy erősebb a nagyobb csaliknak, vasak, gumik minden mennyiségben, színben, méretben. Aztán reggel mikor pakoltam, még gyorsan feltúrtam a dobozaimat pár lippless bait után, mert eszembe jutott, hogy jó tíz évvel ezelőtt a rapala RnR-ek húztak ki a szarból egy tavon, ahol semmire nem volt kapásom, de ezt nagyon ették a csukák. Mindig próbálok úgy válogatni, hogy valamit még elő tudjak húzni a dobozból, amikor a bevált csalik nem adják. Az esetek egy részében megmentik a napot, szóval működik a történet. Akkor még nem volt ekkora választék ezekből a csalikból, volt az RnR (rock'n roll :D) és kész. Most egy RnR-t, egy gunkit és egy Cormoran wide nose-t tettem még be.

Köztük a nap ásza

A peca első két órájáról sok mindent nem tudok mondani. Nem ettek. Néha volt egy-két ütésem, benne hagyták a fogukat a gumikban, de megfoghatatlan gyors vmik voltak ezek, nem azok a rendes kapások, amikor még a válladban is érzed a rávágást. Se a gumit, se a támolygókat nem preferálták, pedig variáltam rendesen színnel, mérettel, súlyozással, vezetéssel, de semmi. :/

Tényleg mindennel készültem :D

Off: Azaz a semmi nem igaz, mert fogtam egy hatalmas kövest. Direkt nem teszek fel képet róla. Nagyon sarkos véleményem van a tilalomban tilalmas halakra horgászókról. Akik a Dunán fényes nappal áprilisban körforgóznak, wobblereznek "harcsára", vagy akik bőszen emelgetik a tvisztert a kövek előtt "csukára". Igaz egyik sem fogott még harcsát, vagy csukát, ellenben balint és süllőt annál többet. Akik ráadásul még posztolgatják is a képeiket, na az a legalja. Itt egy 11,5cm-es mann's gumihalat evett meg, ráadásul vízközt, szóval amit lehetett megtettem, hogy elkerüljem őket, de nem sikerült. On: Szóval bőszen túrtam a dobozomat, amikor kezembe akadt a Cormoran. Mi baj lehet? :D Első dobásra majdnem a lábam előtt látom, ahogy egy csuka ráront, meg is üti, de annyira vékonyan ettek, hogy szinte nem is érzem a boton az ütést. Na! A végén még lesz valami! Következő dobást hosszan elküldöm, egy gyenge ütésnek bevágok és csodák csodájára halam van... Egy szép kettesforma csuka. Vékonyan akad neki, de azért ki tudom venni. Mindjárt jobb a kedvem. A gát átszakadt. :D Ha megtalálod, hogy milyen csalit és azt a csalit hogyan tudod megetetni velük utána már könnyű szokott lenni a peca. Hamarosan jön a következő, lényegesen kisebb, de legalább HAL! És ez is szájszélben. Mindkettő az egyenletes húzás után az emelésbe nyúlt bele. Gyanítom jöttek utána és ahogy megugrott a csali, odavertek neki. És ezután jött az egész bejegyzés ásza. Már partközelben vezettem a csalit, mikor a kövek előtt 2-3 méterrel beleemeltem. Abban a pillanatban kaptam is egy kis ütést, aminek annak rendje és módja szerint oda is töröltem és úgy benne is maradt a bot. Az egyből látszott, hogy szép hal lesz, de az elején nem lett idegbeteg. Mondjuk az gyanús volt, hogy a kellően tiszta víz ellenére sem láttam belőle semmit, csak ment egy kicsit jobbra, egy kicsit balra, de felhúzni, na azt nem tudtam. Aztán egyszercsak villant vmi sárgás-barnás, aztán elkezdődött a ramazuri. Gyorsan lehúzott 5-6 métert, aztán vissza, aztán megint lehúz, eljátszottuk párszor... Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy kabátos ponty lesz. Na pár kitörés után végre megláttam, hogy egy pofás csuka. Hol a csali? Perszehogy a szája szélében... :D Na ezt nem lesz egyszerű kikapni. Hála az égnek, pár kolléga nyomta még, egyiküknél szák is volt és szégyen ide, szégyen oda megkértem szákolja meg. Élénken élt még az emlékezetemben a tavaly őszi hasonló méretű balatoni bellys csukám, amelyik a bellytől egy méterre fordult le. Már nyúltam érte... Szóval ezúton is köszönöm neki a szákolást. Egyébként ahogy behúztuk, ki is esett a csali a szájából. Pár fotó és gyorsan visszatettem. Mondanom sem kell az adrenalinlöket megvolt. :D

Sztenderd balatoni

Meg a kistesója

Meg a nagytesója :D

Talán ezen a képen látszik a legjobban, mennyire torzít, az így tartott halról a kép. Látszik hogy egy jobb csuka, de sajnos nem adja vissza a méreteit. Most legalább tudtam rendesen kézbentartottat is lőni. Na ezekután szétestem fejben, hajigáltam, de már érthető okokból nem koncentráltam. Egy kis idő után meg is untam, elmentem kajálni, kávézni, kicsit pihentem. Dél után visszatértem és ugyan volt vagy 5 rávágásom, de csak egyet tudtam megakasztani. Az is lefordult félúton. Ekkor már a Cormoran-t sem ették, csak gumira volt kapásom és csak iszonyatosan trükközve. Vitték a tviszter farkat, marcangolták a gumihalkorongot, de megakasztani csak azt az egyet tudtam. Azt is úgy, hogy 10 dobásból 3-szor ugrott neki, aztán a harmadiknál ragadt oda, de persze lemaradt. Akartam konyhára is halat, de az elsőt kabalából mindig visszateszem, a második kicsi volt, a harmadikat meg elvből nem henteltem, szóval így jártam. :D

Hamarosan jön a következő bejegyzés, mert próbát tettem egy másik típusú vízen is, ahol iszonyú akciódús peca volt, bár csak kevés halat tudtam kivenni.  Cserébe néha úgy ugráltak a csukák a csalimra, mintha delfinsóban lettünk volna... :D Ja! Remélem Barnabás is hamarosan jelentkezik a sajátjával, mert darabszámban már durván elhúzott...

Viszlát!

Hasonló jókat! ;)