2016 május 3, kedd

Túl vagyok egy körösi és egy tiszai pecán. Biztos csak bebeszélem magamnak, hogy a halászat beszüntetése már most érezteti hatását, de az biztos, hogy az általam látogatott részen nem ment a nagyüzemi tél végi-tavasz eleji rablás (vagy nem olyan intenzitással) és mintha több hal mozgott volna. Mindenestre az új szabályok legalább visszaadják egy kicsit az ember hitét, hogy egy-két nagyvizes év és lesz még olyan halbőség mint régebben. Van ami sajnos elkeserítő még mindig, vagy inkább egyre inkább. 3 különböző vizen horgásztam eddig idén (már ahol fogtam, voltam kint kétszer a Dunán harcsát keresve, de nem jártam sikerrel). A Balatonon a Körösön és a Tiszán. És mind a 3 vizen fogtam olyan halat, amit a kormoránok megvágtak. Ráadásul ezek közül egy volt csuka, egy balin, és egy köves. Szóval gyakorlatilag mindegy nekik, csak kellően hengeres és könnyen nyelhető legyen. És ha belegondolunk, hogy 3 ekkora vízen pont olyan halakat is sikerült fognom, amikre rámart a kormorán, szerintem akkor elég nagy a baj... Persze lehet, hogy ez csak a véletlen műve és a teljes állományban korántsem tesznek ekkora kárt. Bár meggyőződésem az is, hogy a kedvenc dunai részeimen az eltűnő csukák és a robbanásszerűen elszaporodott kormoránok között van összefüggés. 1x éve telente egy fán láttam 2-3 kormoránt, gondolom jöttek a telet átvészelni, aztán itt maradtak és ugyanazon a fán már tizesével ülnek nyáron is, plusz belaktak még kettőt.

Hogy megint legyen egy kis természetjáró része is a bejegyzésnek, már úgy is régen volt. A Körösön már vagy egy órája pecáztam, amikor az egyik levélen észrevettem egy iszonyat ronda rovart. Mint egy minialien... :D Ő volt az:

Egyből az jutott eszembe, hogy úgy néz ki, mint egy szitakötőlárva. De annak a vízben kellene lennie. Aztán leesett. Körülnéztem a környező bokrokon, fákon és százával találtam üres álcákat, meg éppen kibúvó, szárnyaikat szárítgató szitakötőket. Szóval a szitakötőrajzás is kipipálva, ilyet sem láttam még. Pár fotót beteszek, persze ennél többet lőttem. :D

Sajnos vmi por került a telefonom objektívébe, így ezzel a folttal a képeken ezentúl együtt kell élnem.

A peca nem sikerült rosszul, harcsát szerettem volna, ezért még nappal a medert dobáltam. Erre fogtam egy elég nagy tvinyóval egy nagy kövest. Lecseréltem a tvinyót kanálra, ezzel is ütöttem egy még nagyobbat... Ez lefordult a lábam előtt, de ennek meg a fejét vágta meg egy kormorán, az egyik szemére vak is volt. Úgy látszik a kősüllőt különösen szeretik. :/

Ezután a Tiszán próbálkoztam. Jöttek ott is a halak, de csak a kisebbek:

A következő pecákat megpróbálom majd a harcsákra szánni a Dunán. Sajnos az utóbbi pár évben teljesen sikertelen volt számomra a korábban jónak számító tavaszi-koranyári wobbleres harcsázás itt (Tiszán-Körösön működött), de hátha idén fordul a szerencse!

 

Görbüljön!