2017 november 12, vasárnap
Úgy egy hete lenéztem egy délutáni pecára a kedvenc kis folyóm alsóbb szakaszára. Bíztam abban, hogy találok pár méretesebb csukát.
Egy befolyó oldal ágból olyan szmötyis víz jött, hogy alatta értelmetlen volt csukára dobálni. És a szaga sem volt túl bizalom gerjesztő. Felette azért volt 1-2 km horgászható rész, így azt  pásztáztam végig. 5 kisebb, közepes domi borzolta csak a kedélyeket napnyugtáig. Csukát hírből sem láttam.

Napok óta borult  idő volt de ezen a szombat délután igazán szép idő lett. Általában nem szeretem peca közben a nap sütést, de akkor és ott nagyon jól esett. Öröm volt kint lenni, cserkelni, kirándulni. A napsütés elő csalta a méheket is. Úgy zengett tőlük a part, ahogy  keresgélték a még virágzó mezei növényeket. Amiből azért meglepően sok van még így november elején is.
Másodjára a Duna volt tervben. A többszöri halogatás után, csütörtökön mentem ki végre. A márna és a menyhal próba is szerepet kapott, a késő esti dobálás előtt. Egy sóderes részre esett a választás, főleg a kényelmi okok miatt. Plusz innen közel volt a pergető pálya is. Friss infó hiányában, egy olyan helyre ültem ahol régebben fogdostam márnát, bár az pár fokkal melegebb víznél, valamelyik nyáron volt :))  De hát gondoltam hátha.
Már javában sötét volt mire a feederek helyre kerültek. Alig, hogy kényelembe helyeztem magam, a lejjebb  lévő kis kavicsos kiszögellés mögött, ismerős hang pukkan az estében. Először nem voltam biztos benne, mert ugatott egy kutya a közelben és nem hallottam tisztán. De amikor kb 20 perc múlva újra hallottam, akkor már tudtam a sorsom.   Feederek ki, wobbler be :D   A kiszögellés megdobja ott a vizet, és egy hosszú kb 100 méteres sodorvonalat képez.  A parti rézsű és a sodor között, meg visszaforog egy rövid szakaszon. A kettő találkozásánál hédereltek a kishalak, amik mozgása a gyenge túl parti fényekben is jól kivehető volt. Kotorásztam a dobozban, hogy mit tegyek fel ezen a sekély, lassú részen mikor szét rebbent a sneci had, és utána rögtön hangot is adott neki a süllő. Nem nagy gondoltam, de ilyen hideg, ködös novemberi estén a felszínről lekapni egy süsüt, azért az jó kis buli. 4. dobásra ragadt rá a két részes wobberre és okozva örömet ezzel a pecásnak :) Időközben jött egy hajó is, és a zátonyon tornyosuló hullámok egy jó időre elintézték a helyet, így visszaültem a fenekezők mellé. Egy óra telt el mire újból hangot hallottam a spicc mögül. Kivettem a botokat amiket eredménytelenül, bár nem is túl kitartóan áztattam, és végleg elraktam őket.
Jó egy órát dobáltam a sodorvonalat, de nem tudtam fogni. Pedig volt még süllő rajta. Egyszer gyengén ráfogott egy nagyon- nagyon lassan kóválygó wobblerre, de nem akadt meg. Ezután megnéztem futólag pár helyet süllő reményében, de nem volt semmi.
Háromnegyed 10 volt mikor az órát nézve gondolkoztam, hogy bemenjek-e az utolsónak tervezett helyre, vagy sem...Végül csak bementem.  Egy kövezett rész, most úgy kettő feles lassú vízzel a kő lábnál.  Nagyjából 10 nm -es rész amit érdemes megnézni. Ez gyorsban meglesz aztán uzsgyi, gondoltam. :)
Kiérve már a negyediket dobom. beküldtem a folyásba a mélyebben járó wobit, és várva, hogy a jó szögbe érkezzen megindítom. Kicsit döcög valamin, ezért emelek a boton nehogy elakadjon. A kövezés lábánál megint akadozik, így kijjebb hajolok és még feljebb emelem a botot. Így már csak felfelé emelem a csalit is, az orsón már szinte nem is tekerek. Ekkor tolja meg először és nehezedik rá a következő pillanatban valami odalent. Ebben a bot tartásban nehézkes az akasztás, de amennyire tudok rá emelek. Halam van!!! Csak ekkor tudatosodik igazán. Keményen tartja magát odalent, de lopom a centiket. A rövid pórázon gyorsan dűlőre is viszem a dolgot vele. Felhúzom végül és lámpát is kapcsolok. Egy gyönyörű kb 6-8kg-os süllő forgolódik előttem és nagy fejrázásokkal adja tudtomra nem tetszését.  Nézem a csalit, de nem látom. Mélyen lehet és kicsit nyugodtabbra veszem a dolgot, nem erőltetem annyira had fáradjon. Belépek a vízbe, hogy közelebb tudjam húzni és már hajolnék felé, mikor ismét fejrázásokba kezd és ekkor, elrepül a fejem mellett a csali..................... még egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy valahogy ráfogok, de egy elegáns csapással eltűnt és jól be is terített :D  Sajnálom, hogy nem bírtam lefotózni, de így sem volt rossz kaland :)
Régen voltam erre, újra meg kell tanulni minden helyet ha sok időt hagy ki az ember. Ezért is nehéz ez a vándor élet, de izgalmas is ugyanakkor, bár idén a szokottnál is nehezebben adja ez a fajta peca...
Ma hajnalban tértem vissza a tett színhelyére. Persze mondanom sem kell, hogy hajnal 3-tól reggelig nagy semmi, semmire... Apadt is egy keveset, ami megölte a nagy süllős helyet. A kis süllősön volt megint süci, de csak egy koppintás sikerült.  Reggel aztán egy balin mentett meg a betlitől, meg egy leakadt...  Korán haza is jöttem, mert ugye a csúcson kell abbahagyni :)
A széleken volt még kishal, és komolyabb fagyokat sem mondanak egyenlőre. Lenne még talán pár nap amíg érdemes erőltetni a parti wobblerezést a Dunán, hátha beugrik egy jobb szezonzáró hal. De lehet, hogy elmossa ezt a közelgő áradás :( Nekem már megvolt rá az esélyem, de elbénáztam :)  Nektek talán összejön, ha eddig nem jött volna...
Üdv.
Barnabás