A kecó...

2018 március 18, vasárnap

Mikor a nagy főnök lejött a raktárba és félre hívott, bizony a torkomba ugrott a szívem. Egy örökké valóságnak tűnt, amíg együtt megtettük azt a néhány métert, míg éppen csak félre álltunk az útból. Ott felém fordulva így szolt:" Ne mond még senkinek, de vettem egy kis kecót, egy horgász állást egy tavon, céges használatra...."" Köpni, nyelni sem tudtam, és hirtelen csak annyit tudtam motyogni, hogy igen, tényleg??!! Végül egész jó lesz ez a munka hely ! ..... nem vette zokon, mert még mindig ott melózom :D Amikor meg az év indító, év értékelője egy sörözőben volt megtartva, és beszéd után (valaki közben is) ... sült csülköt itattunk a legkülönbözőbb sörökkel, akkor már tényleg úgy is gondoltam .... :D kb. csak ez az egy mondat maradt meg az egész beszédből : " használjátok egészséggel, pihenjetek, horgásszatok...." Pedig állítólag elhangzott ott sok minden más is.. :D

Függetlenül attól, hogy teljesen más beállítottságú vagyok peca téren, egy érdekes opció lehet. Kényelmes horgászatok, jó kis baráti beszélgetések, szolid (hangsúly a szolidon) iszogatások helyszíne lehet ez kis kecó.

Tűzhely, hűtő, ágyak és fedél a fejünk fölé....több nem is kell.

Az ünnepi hétvége elejére, a még viszonylag enyhe de csapadékos idő, pont ideálisnak tűnt a ház és víz felavatására, kipróbálására. Persze " pofonokból "sem volt hiány...

Megérkezve, hívom a nyugdíjas önkéntes gondnokot aki igen készségesen vezet be a helyi szokásokba és mutatja meg a házat, stéget, és a vízről is ellát néhány alapvető infóval. Mivel a házban csak 3 fokot mutatott a hőmérő, szeretné bekapcsolni a fűtést, de sikertelen. Ekkor szembesülünk vele, hogy nincs áram és a kapcsoló szekrény nyitása után látom, hogy a fi-relé megolvadt. (első pofon)
Megbeszéltük, hogy szerencsére nem történt baj, nem lett tűz és, hogy majd kerít egy villany szerelőt, mert az ő és az én alap háztartási villanyász ismereteim kevesek egy ilyen probléma feltárására. A fő biztosíték ellenőrzése után, ahogy mentem befelé a hosszú gyalog stégen, jött a második pofon... A szomszéd házikót bontja az új tulaj, és épp ezt a neves napot választotta a munka kezdetének. Mi érthető hisz mikor ér rá egy dolgozó polgár, ha nem hétvégén, vagy ünnep nap :)

Mire végeztem a szolid alapozó etetéssel, addigra ő is végzett a reggelivel és többed magával nekiállt szétszedni a fa viskót. Pár pillanat múlva előkerült a kalapács meg a flex is.. :D A harmadik pofon meg az volt mikor a hattyúk beúsztak elém és bőszen legelni kezdték az etetést, úgy 70méterre a stégtől. Ekkor ténylegesedet amit már sejtettem, hogy nagyon sekély víz van a stég előtt. Fejen állva pont elérték az aljzatot így gondolom, hogy méternél nem több. Ami nem baj, ha marad ez a vízállás csak így tél végén, hideg víznél, egy hideg borús napon, nem a legideálisabb... A tavaszi melegedések idején viszont könnyen lehet, hogy ütős pecák színhelye lesz ez a sekély öböl, amit az este gyülekező bodorkák millióinak látványa, meg is erősített bennem. De erről majd később...

Feedereket hoztam, meg egy match botot, de ez utóbbi az erős oldal szél miatt nem került ki a zsákjából. Nulla helyismeret lévén, nem bonyolítottam a dolgot. Pár próba dobást követően, egy bot a távoli jelző karó elé, míg a másik finomabb cucc úgy fél távra került. A horogra valót az általánosnak mondható csonti, pinki, csemege kukorica mellett két féle hal lisztes pellet színesítette.

Sok minden nem történ az első pár órában. A nyugodt üldögélésem csak pár bodri zavarta időnként, na meg a flex hangja, de érdekes módon azt is meg lehet szokni egy idő után :) Csak akkor menekültem be a házba, mikor a szomszéd üveggyapot szigetelését, október végi levél hullást idézően hozta a szél, és tapasztotta a szemerkélő esőtől nedves stégre... :)

Délután volt egy periódus mikor annyira beindultak a kis keszegek, hogy le is vettem a csontit, és a pelletek nyugodt kapástalanságában kerestem menedéket.

Ahogy sötétedett, úgy csendesedet el a környék. A szomszéd is elköszönt, nagy sajnálatomra :D És vissza kerültek a csontik is a horogra. Pár kisebb bodorka még jött sötétedésig és egyik másik ikrát is csorgatott a kezemre, de a sötétség kezdetével megálltak a kapásaik teljesen.

Akkor lettem figyelmes a rengeteg kishal jelenlétére, mikor az első értékelhető halamat, egy jó tenyeres dévért engedtem vissza, és a stég mellé világítottam a lámpával.

Hatalmas egybefüggő rajban mozogtak, és a part ill. a nádas felé vonultak. Egyre többen lettek és olykor nagy terítéssekel riadtak meg valamitől. Ekkor kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy mihez kezdek, ha esetleg megjelennek a harcsák is erre a terített asztalra. A stég alatt és mögött nem volt mélyebb a víz 50-60 centinél, de nem tartottam kizártnak, még a hideg víz ellenére sem, hogy kisebb harcsák kiállnak az éjszaka leple alatt..Gondolataimból a bot spiccének lassú, de határozott hajlása hozott vissza, de pár pillanatig még haboztam, mert próbáltam eldönteni, hogy nem az erősödő szél szórakozik, egy rántás azonban meggyőzött... Rövidesen egy pofás, szűk 50-es potyesz körözött előttem és igyekezett a stég alá bújni.

Miközben terelgettem, a lámpa fényénél egy villanásra lettem figyelmes, rögtön utána meg is rebbentek a kis halak és a bot világítás alatt egy 45-50 centi körüli süllő hajtotta meg prédáját, ami a víz tetején pattogva próbált menekülni. Megmerítettem a pontyot és egy fotót követően a stég oldalánál lévő kis kapuban térdeltem le, hogy vissza tegyem, de megakadt a szemem egy világító szem páron a stég vastag lábánál, és egy az előbbihez hasonló süllő kavarta fel az iszapot, ahogy megijedt.
Visszarakva a botokat, érdeklődve szemléltem végig a lábakat, meg kijjebb a nád tövét, és még néhány süllőt sikerült meglesni. Később már a széltől és a halaktól egyre zavarosabb vízben, csak néhány villanást meg burványt lehetett látni, a tipikus süllős pukkanások azonban jelezték ott létüket. Nem állítom, hogy nem volt kisebb harcsa is a süllők között, de nem láttam és hallottam kimondott jelét. Így nem is próbáltam rá horgászni. Na meg cuccom sem volt pl. egy nagy stupekos szerelékhez nagy csali hallal, a süllők kikerülése miatt.

Visszatérve egy ilyen figyelő utamról, a csontis boton belazult zsinór fogadott. Kicsit utána tekertem és már éreztem is a súlyt rajta. A korábbi pontynál némileg kisebbet merítettem.

Az éjszaka előrehaladtával már csendesedtek a rablások, és mozgások körülöttem. Jobban tudtam figyelni a rezgőkre, amire szükség is volt, mert az erősödő szélben nehéz volt felismerni a finom kapásokat. Pár kisebb dévér után, megint a csontis botom hajtotta derékba valami. Ült a bevágás és benne is maradt a bot pár pillanatig. Néhány pumpa után elhúzott jobbra és ellazult. Valami elvágta a 14-es előkét. Ezután 16-ossal kötöttem újra. Nem volt orjás, de megnéztem volna. Talán az este hala volt...

Az erősödő esőben még két kisebb ponty jött, amiből az egyik leakadt a merítés elött. Persze ezek is csontira. Utána adtam magamnak 2 óra pihit, amit követően rögtön egy kis pacni tükrössel indítottam és mint kiderült ezzel is zártam, mert 5 óra körül meguntam a szeles, esős időt és kivettem a botokat, visszabújtam inkább a hálózsákba. Álmomban még hallottam, hogy visszajöttek a süllők és a kis halak spriccelnek az ágy alatt.... :) Igazán érdekes élmény volt....