2017 december 5, kedd

A november gyakorlatilag átszaladt rajtam. Ha jól számoltam 5 betlivel. Szóval nem sokat pecáztam, de legalább cserbenhagytak a megérzéseim... :D Ha az ember keveset horgászik, akkor felértékelődik az évek tapasztalata, mert mindig van a tarsolyban vmi hely, amit elő lehet rántani az év megfelelő időszakában, így ki lehet alakítani egy jó kis menetrendet. Nekem ez a Dunán partról nagyjából december közepéig szokott tartani, addig azért megfogtam a magam süllőit. De az idei évben talán nem is állt be stabilan olyan alacsony vízállás, hogy a november-decemberi süllőkhöz hozzáférjek, vagy ha igen, én nem értem rá, így maradt pár belvárosi villámpeca. Az eredmény pedig a nagy büdös nulla. Emellett még októberben egy csatornapecát is sikerült lehoznom betlivel, a csukák köszönték, de a korábbi helyekről teljesen eltűntek. Majd Barnával toltunk egy egész napos Balatont. Ha kérdeznétek: nem fogtunk semmit. Csukázni mentünk, de ahol kerestük őket, ott nem találtuk. Sügerezni célzottan nem szoktunk, a balinokat meg nem lehetett megfogni. Barna volt a legközelebb hozzájuk, neki talán kétszer is odavert a wobblerre, én pedig egy beesőre elkönyvelt akcióval zártam a napot. Cserébe a szél letépte a fejünket, kifogtuk a legszemetebb napot a héten. A haltalanság kikezdi a jellemet szokták mondani, de én akkor is kemény maradtam. :D Nem mentem el egy telepített tóra sem a könnnyű sikerért, hanem kivártam az időmet. Az pedig el is érkezett, még ha ami kijött a végén nem is az a méret volt, amivel az ember büszkélkedhet. Bár lehetett volna jobb is.

Kaptam infót, hogy hol fogtak pár csukát, meg Barna is megtalálta ettől függetlenül azt a részt és fogott is szépen, így a hely adott volt. Vajon kitart az átok, vagy végre fogok is? Ez gyorsan kiderült, mert kb 15 perce voltam kint, mikor láttam, hogy itt egy kifejezetten jónak számító 2+-os csuka emelkedett fel az aljzatról a csaliért, láttam is, ahogy rámart, a boton mondjuk nem éreztem, de bevágtam, persze semmi. Aztán rövid idő múlva jött egy 30 valahányas. Huhh. Végre. Hogy tud az ember örülni egy kis halnak is ennyi idő után. Ráadásul mire kijött, ezt sem fogta horog, csak az előke volt keresztben a szájában, de a szájzár megtartotta. :D

Az idő közben telt, volt pár halam, de vagy kikísérték, vagy csak odavertek, vagy lemaradtak... Az egyiket láttam is, egy jackall turbine-nak durrantott oda, de úgy igazán. Először kis ütés, aztán bammm! Benne is maradt a bot, aztán 4-5 méter után elköszönt. :/ Nagyon finnyásan ettek. Többször a megállított csali újraindításakor éreztem, hogy lerúgja magát a hal. Talán túl lassan vezettem eddig? Pattogósabbra váltottam,és beindult az üzlet. Persze csak a kicsik jöttek ki.

Még szürkület környékén ütöttem egy nagyobbat, azt nem tudtam felhúzni, és az is elköszönt. Aznapra ezt osztották. 6 jött végül, jobb sajnos nem. Jó volt végre halat fogni, és mégiscsak ezek voltak a tél első halai...

Jobbakat!

Ja! Ha Barna nem hívja fel a figyelmem észre sem veszem, de ez a 100. bejegyzés. Repül az idő!