Sok minden kavarog a fejemben a legutóbbi pecákkal kapcsolatban. Például az is felmerült, hogy egyáltalán írjak-e róla. Elsősorban azért, mert nem mindenki áll úgy a horgászathoz, mint Barna, vagy én. És abszolút nem vagyok képmutató, mert szeretem a halat, viszek is el, de ha mindenki csak ennyit venne ki a természetes vizekből amennyit én, akkor nem itt tartanánk... Végül úgy döntöttem, írok róla, de a halak és saját érdekünkben a lehető legáltalánosabb leszek.
Egy darabig úgy nézett ki ő lesz a legjobb januári csukám...
Mióta nekikezdtünk az ősznek, azóta foglalkoztat, hogy ennyi kicsi, éppen méretes és 50+-os között miért nincs nagyobb? Barnának szerintem minden egyes pecánk után, előtt és közben feltettem a kérdést többször is, hogy hol vannak a nagyok? Gondolom már meg is csömörlött ettől. :D Én meg már régóta így horgászom, mindig is jó halakat akartam fogni, a nagyokat akartam megfogni. Már tíz éve is alkarnyi tvinyókkal csukáztam. :D Ezért is vicces olvasni a sok horgászcelebet, ahol már megjelentek a külföldön népszerű "Go big or go home" bejegyzések a képek alatt, mikor pár éve még az adott pecás az ul felkent híve volt. Volt nekem egy "előző életem", amikor nagyon sok most sokat szereplő horgásszal pecáztam együtt. Az eredménye csak az lett, hogy jópár tuti helyem ment rá a közös pecákra, köszönhetően annak, hogy megbíztam pár emberben, arról nem beszélve, hogy az a fajta képmutatás, amit tapasztaltam majdnem egy életre elvette a kedvem attól, hogy bárkivel is együtt horgásszak. :D Vannak köztük hiteles és jó horgászok, de nagyon kevés. Rengeteg jó sztorim van, talán egyszer meg is írom őket név nélkül.
Na ennyi kitérő után vissza a pecához. Januárban 4-szer jutottam el pecázni, ha jól számoltam 20 csukával zártam. Két pecán csak kicsiket fogtam (bár az egyiken akasztottam egy 60 plusszost, ami lefordult), de a másik kettőn... :D
Ez a méret is tiszteletét tette
Páron azért látszott, h a nagyobbak is ott vannak
Beérett a kísérletezgetés. Az egyik pecán, mikor már Barna ment kettővel feltettem egy csalit, amit Barna meglátva be is szólt, hogy akkor ő most arrébb menne, mert ez a környékről elzavarja az összes halat. :D Két perc múlva megfogtam az idei év első halát egy 50 plusszos- nem nagy- de itt már szépnek mondható csukát. Barna oda is jött, röhögtünk egy sort, nézegette a csalit én meg mutatom, hogy húztam, amikor a lábam előtt villámgyorsan leverte egy jó 3,5-es. :D (ez a nyitókép) Két dobás, két hal. Ráadásul milyen halak. Szívtam is Barna vérét rendesen. Ő meg a szokásos nyugodt tempójában dörmögte, hogy véletlen. Ha fogok még vele, akkor -talán- elkezd benne hinni. A napot még több kapással zártam, egy 55 plusszos, meg egy kicsi még kijött. A szeptember óta tartó csukázásaink legszebb halát adta be aznap a víz, én tökéletesen elégedett voltam.
Persze a kisördög motoszkált tovább. Ok, egy szintet ugrottunk, de vajon tudunk-e még nagyobbat fogni? Így mentünk tovább a januárban, hol együtt, hol külön. Rengeteg helyet bejártunk, de kiemelkedő fogást nekem nem adott, Barna közben elcsípett pár szebbet. Természetesen mindig átbeszéltük a pecákat, próbáltuk kitalálni mi kell a nagyobbak megfogásához. Így jött el az utolsó csukázásom, tilalom előtt. Nagy várakozással indultam neki a napnak, gyorsan be is adott egy 50 körülit. Aztán sokáig semmi, de pár óra után ismét jó halat vettem ki. Szemre kicsivel még 60 alatt volt, de ez már itt tisztes csukának számít. Menetközben veszítettem még egy 50 körülit. Így érkeztem el a legjobb időszakra, ami aztán be is adta. Először egy faroktőig 72-es jött. Láttam az egész kapást, ahogy kirobbant, ahogy leszívta a csalit, hatalmas élmény volt. Barnával beszéltük is, hogy ez a fajta peca már vetekszik az éjszakai felszíniszéssel, ami mindkettőnknek nagy kedvence. Látszott, hogy már ívás előtt vagyunk, mert bőven 4 plusszos volt a hal. Aztán sok kikövetés után elcsíptem még egy 55 körüli gyönyörű sötét színekben játszó csukát. Itt már igazából meg is álltam. Még tessék-lássék dobáltam, de amikor megvan amiért kimegyek pecázni, onnantól már sosem szoktam erőltetni.
Április elsején folytatjuk a csukák kergetését. Februárban meg talán elmegyünk végre süllőzni. ;)
Hasonló jókat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
