2017 december 27, szerda

Karácsonyi képeslapon is megállná a helyét ez a fotó, gondolhatnánk....ugye?   Csak, hogy az ott nem hópihe és zúzmara, hanem kormorán ürülék....!!!

Magához tért az oldal.  Ezért ezt gyorsan ki használva írok pár sort, mert ki tudja mikor omlik össze végleg...
Kicsit elkanyarodtam mostanában a csatornáktól, mert a napokban a Dunát próbálgattam.  Annak ellenére, hogy a legutóbbi csatis peca másfél hete, elég jóra sikeredett. Alig  több mint 3 óra leforgása alatt 7 csuka kívánta meg a plasztikot.

Ha a szokásos retúrokat nem számolom akkor már csak három marad a listán, de az sem rossz ill. soha rosszabbat :)  Ja és egy kövér sügeret is sikerült megetetni  a közel 10 centis twinyóval. Szó szerint, mert  le kellett tenni neki, hogy megfogja és utána finoman emelgetve, pöccintetve ingerelni, hogy be is szívja :D   Érdekes a csukáknál, hogy a kemény testű csalikat nem eszik úgy. Sokszor csak rákoppint a kapás előtt, mint ha kóstolna egyet rajta és utána veszi be. Merev testű csalinál a koppintás után legtöbbször nincs folytatás. Újabban ez a trendi náluk...  vagy csak ezt képzelem?!

A jobbak...

Az első jelentkező ez a vékonyka 50-es volt

Másodiknak ez a darabosabb, hasonló hosszban...

Deáky féle dárda komoly fegyver....

.....ezután jött az ilyen kicsikből néhány

A következő értékelhető alig 45 centi, de megküzdöttem vele mikor a nádba ugrott...

És a mohó sügér a végére...


 


A Dunára mindig nagy reményekkel megyek, legyen az nyár esti wobblerezés vagy mint most, egy  téli gumizás. Míg a  csatorna ritkán okoz meglepetéseket, többnyire tudom mire számíthatok és azt viszonylag stabilan adja is. Persze ettől nem kevesebb, csak teljesen más élmény.
Szóval reményben nem volt hiány akkor sem mikor szenteste előtti napon kifutottam a kis csónakomon, és magam mögött hagytam a sóderes partot. A remény azonban igen illékony jószág. Amikor a legjobbnak tartott helyen olyan oldal szél fogadott, hogy  dobni alig lehetett és ennek ellenére kitartottam több mint egy órát is talán, már kezdett elszállni. Átálltam egy másik részre ahol legalább nem fújt úgy a szél. Helyette azonban volt olyan áramlás az áradó víznek köszönhetően, hogy a 10-es fonott mellett a 30-35 grammos fejekkel nem tudtam rendesen átnézni a medret, így feladtam a küzdelmet az elemekkel és délben eljöttem.

Max 30-35 gr-os fejekkel készültem, de nem volt elég a mélyebb részen ahova a szél ellen menekültem...

Pedig már a felszínen is látszik, hogy ígéretesen egyenetlen a meder.

A rendőrök mind a két alkalommal jelen voltak a területen...

A szerencse viszont mellém szegődött karácsony első napjára, mert a frontok között volt egy csendes, tiszta folt ezen a hétfőn.
Hét óra körül raktam le a súlyt, egy egyenetlen és akadós aljú részen. A korábbi években már bizonyított a hely, és ha nem is rendelkeztem semmi friss infóval,  izgatottan dobtam az elsőket......
Már javában feljött a nap és még kapás sem volt, plusz eléggé berozsdásodtam ami a helyet illeti, mert nehezen találtam az ideális súlyú csalit és az akadókkal is meggyűlt a bajom. 3  gumihalat is betéptem az egyiknél, amíg betájoltam a pontos helyét. Pedig legtöbbször sikerül kiszabadítani, a leúsztatott zsinórba bevágás technikával.

Feladtam a süllők keresését és inkább csorgásra adtam a fejem, hátha találok pár balint. Egy olyan részen ahol elszórtan ugyan, de fogtam már így télvíz idején. Kicsit tanácstalanul keresgéltem, a gyengén áradó víz miatt inkább kijebb kutakodtam a parthoz közelebb. Végül a parttól úgy 15 méterre fogtam is egy balint. Ekkor persze azt hittem, hogy megvan végre a csapat de ennyibe is maradt a dolog és órákig semmi ill. egy ütésem volt egy kicsit lejjebb. Talán ott voltak, csak éppen nem voltak aktívak. Legközelebb majd több időpontban is megnézem ezt a részt.


Kapás nem lévén amit nem vettem zokon, mert tényleg elég volt csak kint lenni. A napsütötte folyó feszített víztükrét csodálva, szinte bűnnek éreztem a motorral durván, barbár módon ketté hasítani. Pedig pár perc alatt újra egybe olvad ismét....   Bejártam néhány helyet, itt-ott kiszálltam és nagy élvezettel bóklásztam a parton a rendhagyó karácsonyi napsütésben.

Kormorán tanya egy kicsit más szögből...így már nem olyan megtévesztő.

Naplemente előtt visszaálltam a reggeli helyre és már az első dobásokra volt érdeklődés. Két gyenge kapás után, ahogy fogytak a fények végre egy meg is lett. Éreztem, hogy nem nagy, de a hosszú nap végén végre süllőt fogni az ............és itt leakadt, megszakítva a gondolat fonalát. :)    Kicsit még próbáltam ugyanott de nem volt semmi, ezért odébb kötöttem a csónakot pár méterrel. Néhány dobás után megint halam volt és végre ez már a horgon is maradt. Kicsi a horog ezen a jig fejen az ólom átmérőjéhez  képest szerintem, mert ennek sem ütötte át. Ennek ellenére még a vízben akarom fotózni, és mi történik? Persze, hogy lefordul a horogról közben :D   Nem izgat, de azt a fotót még megvárhatta volna. Úgy látszik most ez a méret van itt. Így jó az esély rá, hogy nagyobbak nem tanyáznak a környéken.  Közvetlenül sötétedés előtt még egyszer odébb kötök, és egy kisebb gumihalat teszek erre a jig fejre. Talán ezért nem tudom de a következő sücit már fotózni is tudom, igaz ezt már nem bíztam a véletlenre, és gyorsan nyakon ragadtam.  Mind a kettő tök egyforma 45 centis, amit meg nem láttam az is ekkora lehetett.....

Háromból csak ez az egy nem volt szégyenlős :)

Sötétben ráhúzok még egy szűk órát, de nem történik semmi. Visszafelé motorozva azon gondolkodom, hogy igen ez az.... nekem ilyen az igazi karácsony és bejgli helyett jobb szeretem ha halszagú lesz a kezem.... :) A kapitális sárkány meg beköszön legközelebb talán.... :)

Görbüljön!

 

Üdv.

Barnabás