2017 augusztus 29, kedd

Ez jó kéthetes sztori, de csak most jutottam odáig, hogy leírjam. Már hiányzott a Balaton, egy jó csukázás- idén talán egyszer voltam lent.  Ahogy az előző nagy hidegfront után normalizálódott az időjárás lőttem is magamnak egy kis szabit, délután pattantam a kocsiba, hogy még legyen másfél-két órám napnyugtáig. Ahogy leértem, belly a vízre és már "száguldottam" is. A várakozás nagy volt, és sajnos nem találkozott a realitással, szürkületig egy óvodás jött csak. Aztán már erős szürkületben jött a következő, ez már szebb 50+-os volt. Kint maradtam sötétedésig, hátha találok süllőket, de hiába volt tengernyi kishal, egy rablást sem láttam. A balinok közben elszórtan mutatták magukat úgy 100 méter környékén, de annyira elszórtan raboltak, hogy azért nem mentem be. A víz még kissé zavaros volt az én ízlésemnek, de reméltem, hogy következő nap reggelre letisztul.

Ez így is történt, de ettől még nem indult be a halfogás sajnos. 2 óra dobálással kijött két darab egyen balatoni, aztán a lötyögő szél betolta a zavaros vizet. Ezt ilyenkor el szoktam engedni, mert ugyan lehet fogtam volna még, de ez nem tartozik az élménypecák közé, inkább a szenvedős, egész nap egy-két halas peca lett volna belőle. Az meg most nem dobott volna fel, így újra cuccolás, irány egy másik rész.

 

Dél előtt odaértem, kis chill, kávézgatás, aztán indult a 3 forduló. Itt is szenvedés volt az eleje, kapásom sem volt. Aztán egyszercsak dobástávon elkezdtek rabolni a balinok. Super spook jr fel, ez már több mint 10 éve megbízhatón szállítja a balinokat a Köröstől a Balatonig. Első dobásra gyakorlatilag fejbedobtam egyet, a beesőt agyon is verte, de pár másodperc után leakadt. Egy órát dobáltam rájuk, volt még egy halam, az is leakadt, így be is fejeztem. Bár rengetegszer megindultak a csalira, de a csali előtt megálltak, elfordultak.

Visszatértem a csukázáshoz, és a veszőfutásom folytatódott. Minden hal szinte a lábamnál rongyolt rá a csalira, kettőnél pedig ugyanazt játszottuk el. Kivétel előtt vertek oda a kanálra, azonnal visszadobtam nekik, oda is vertek még egyszer, de egyik sem akadt meg rendesen. Ellenben egy szép balin hirtelen felbukkanta semmiből és a haverjaival ellentétben kifejezett érdeklődést mutatott. Hihetetlen lenyűgöző, ahogy ezek a halak 0-ról felgyorsulnak. Aközött hogy felbukkant és aközött, hogy leverte a kanalat szerintem nem telt el 2 mp és közben meglátta és megtett legalább 3 métert. Kicsit küzdöttünk és már mehetett is vissza.

Aztán váltottam, azzal a cormorannal dobáltam, ami áprilisban beadta a halat. De persze mindkettő lemaradt. Ráadásul az egyik nagyon nagy volt. Benne maradt a 100 gr-os botom, vitte a zsinórt, rúgott kettőt, majd ez is kiakadt. Akkor már tényleg káromkodtam, mint egy kocsis... :D Végül azért még egy sügér megszánt, én meg pakoltam. Még nem volt az igazi a peca, de már alakul...

Jobbakat!